Kezdőknek ajánljuk az alábbi összeállítást. De még jobb, ha a cikk elolvasását követően valamelyik, lehetőleg a lakóhelyhez közeli
MTSZ tagegyesülettel veszi fel a kapcsolatot.
Bevezetés:
1./ A lent leírtak csak a hazai vizekre érvényesek, mert külföldön a hazaiaktól nagyon eltérő tulajdonságú folyókkal, tavakkal is találkozhatunk, amelyeken egészen eltérő módon kell reagálnunk egyes helyzetekre. Ezért odautazás előtt alaposan tájékozódnunk kell a helyi sajátosságok felől.
2./ Az a kezdő vízitúrázó, aki a lentebb leírtakat akár betű szerint is megtanulta, még nem vált gyakorlott, bármilyen akadály leküzdésére képes fenegyerekké. A gyakorlat, és csak a gyakorlat teszi képessé az embert arra, hogy mindig az elérhető legnagyobb biztonságban legyen a vízitúráján. Ezért kifejezetten javasolható az, hogy legalább legelőször gyakorlott túrázóval, esetleg túravezetővel menjen az ember a vízre. Ehhez a Magyar Természetbarát Szövetség honlapját érdemes felkeresnie, amelyen mind túrakiírásokat, mind pedig túravezetők elérhetőségét megtalálja. (
www.mtsz.org)
Szakkifejezések (Ki ne derüljön már indulás előtt, hogy zöldfülűek vagyunk!):
Túrázni (túrára, vagy vízre) megyünk, nem pedig kirándulni.
Víz: akármelyik folyó vagy tó, amelyen túrázni fogunk.
Hajó és nem csónak, ladik, stb, amiben túrázni fogunk. Ez lehet kajak, kenu, keelboat (ejtsed: kilbót), stb. A továbbiakban a „kilbót” jelenti az összes evezős hajót. A Duna magyar szakaszán létezik legalább 9 típusa.
Lapát (és nem evező), amivel hajtjuk a hajót. A végén toll van.
Csapás: a lapát mozgatásának egy teljes üteme attól kezdve, hogy a(z egyik) tolla vízbe ér addig, amíg a (másik) tolla ismét a vízhez ér.
Vízre szállunk amikor elindulunk, és nem ”csónakba ülünk”.
Húzni: evezni/kenuzni/kajakozni.
Stroke (ejtsed: sztrók) azaz vezérevezős, aki „elől” ül. Kenuban – kajakban a menetirány szerint elől, kilbótban pedig hátul. A többiek minden hajótípusban a hátát látják.
Sztrókol: vezérevezősként adja az ütemet a többi evezősnek/kajakosnak/kenusnak, akik kötelesek azt tartani.
Spricó a spritzdeck (hullámkötény) beceneve. Kajakban ezzel zárjuk le a beülő-t, ha esik, vagy ha hullámzik a víz.
Trepni általában fából készült padlószerű valami a hajó fenekére helyezve. Ha van, csak erre szabad rálépni/ráállni, nehogy kilépjük a hajót: rálépve a hajótest anyagára, az a súly alatt bereped (elsősorban fából épült – és nem készült! – hajóknál).
Kormány: ezzel irányítjuk a hajót – ha van. Kenuban nincs; túrakajakban általában van, és a hátul ülő a kormányos, aki a lábaival működteti; kilbótban hátul van a kormányos ülése (szemben a sztrókkal), aki kormányzsinórral működteti. Amikor jobb kézzel/lábbal húzzuk, illetve nyomjuk a kormányt, a hajó jobbra fordul – ha ballal, balra.
Lábtámasz: kenuban ez sincs; kajakban minden beülőnél van vagy kormány pedál, vagy lábtartó; kilbótban minden guruló üléssel szemben van lábtartó, mégpedig egy pánttal, ami alá a lábfejünket be kell dugni.
Folyásirány: a folyókon folyásirányba nézve mondjuk azt, hogy jobb-, illetve bal part.
Alatt – felett: folyókon folyásirányba nézve adjuk meg, hogy valami (például egy híd, a Parlament, vagy Paks) alatt, vagy felett fogunk – mondjuk – kikötni.
Eszkimó (forduló): a kajak felborul; a kajakos nem esik ki belőle, hanem (lapáttal) visszafordítja, és húz tovább.
Fél eszkimó: felborulni, de nem borulni vissza. Valamennyi hajótípusra mondjuk. Kissé gúnyos ízű kifejezés. Perecelés: ugyanezt jelenti.
A vizek (tavak, folyók, víztározók) osztályozása:
Vadvíz: csak folyó lehet. Hegyi, gyors folyású, erős sodrású, a medrében kövek vannak. Több fokozata van, ezeket római számmal jelöljük. Az I-es a legkönnyebben járható, a VI-oson folyamatos életveszélyben vannak a túrázók. Magyarországon nincs vadvíz (a Rába sem az), ezért nem foglalkozunk vele.
Síkvíz (más szóval szelíd víz): valamennyi magyarországi vízitúra útvonal. Itt is vannak nehézségi fokozatok, egyre nehezedő sorrendben A, B, és C jelűek. Példák: a Tisza a Tisza-tó alatt általában A; a Duna hazai szakaszán B, vagy C fokozatú a folyási sebessége, a meder és a part alakja, az örvényessége szerint. Vigyázat: a tavak, például a Velencei-tó általában A, de erős szélben C nehézségűek (veszélyűek)!
Veszélyes helyek a hazai vizeken:
Nem teljes a felsorolás, bárhol, bármikor – például az időjárás, a vízállás miatt - alakulhat ki váratlanul akár életveszélyes helyzet is. Vízitúrán állandóan figyelni kell!
A Dunán több okból is veszélyesek a sarkantyúk (ezek a partra merőleges kőszórások), amelyek benyúlhatnak akár a meder egyharmadáig is, például Váccal szemben; a hídlábak, mert alattuk erősen örvénylik a víz; a zátonyok.
A Tisza felső szakaszán az erős sodrás és az örvények.
A kis folyókon, például: a Rábán, a Hernádon, a Sajón, a Bodrogon a víz fölé alacsonyan benyúló faágak; az elakadt, esetleg keresztbe fordulva a medret teljesen elzáró fatörzsek különösen az erős sodrású szakaszokon; a zátonyok; a köteles kompok amelyeknél kötelező megvárni, amíg kikötnek, azután pedig a part mellett tudunk a kötelük alatt átmenni; a pontonhidak, amelyeknél táblák jelzik azt a nyílást, ahol áthaladhatunk.
Nagy tavainkon, úgymint a Balatonon, a Tisza-tavon és a Velencei-tavon a szél keltette erős hullámzás; a Balatonon kiemelten veszélyes az, hogy a vihar 15 perc alatt lecsaphat, ezért állandóan figyelni kell a viharjelzést: percenként 30 felvillanás az első fokozat, ki kell menni a part mellé; percenként 60 felvillanás a második fokozat, azonnal partra kell szállni!
Folyóinkon a limány. Ha a partnak a vízbe nyúló kiszögellése van, akkor ez alatt általában a tulajdonképpeni folyásiránnyal szemben áramlik a víz. Amikor feljutunk a végéhez a hajónk örvénybe, az orra pedig szemben áramló vízbe kerül, amely erősen megdobja, megpördíti azt. Gyakorlatlan túrázó – főleg ha megijed a váratlan helyzetben – akár fel is borulhat.
Néhány a part, a meder okozta veszély:
Sarkantyú: a partra merőleges kőszórás, amely a meder közepe felé egyre alacsonyabb. A belső végét bója jelzi. Felette áthaladni nagyon veszélyes, mert a hajó felakadhat rajta és fel is borulhat emiatt, alatta pedig nagyon erősen örvénylik, kavarog a víz. Mindég a másik part, és a bója között kell elmenni.
Zátony előfordulhat nem csak a Dunán, hanem a kis folyókon, sőt a tavakon is. Amikor meg is feneklik rajta a hajónk olyan sekély a víz, hogy látjuk a medret. Kiszállni mindég azon az oldalon kell, ahol látjuk a medret, mert a másik oldalon akár nyakig eshetünk a vízbe, sokszor olyan hirtelen mélyül.
Spicc (a szó német, eredeti írásmódja spitz) a mederbe hirtelen, mélyen benyúló része a partnak, amely a már leírt limányt okozza. Híres a szentendrei szorosban lévő, amelyik a város Budapest felőli szélénél található.
A mederből kiálló acél-, beton-, fa gerendák, csövek, amelyek sokszor a víz színe alatt vannak, nem látszanak, ezért könnyű rájuk futni. Olyan komoly sérülést okozhatnak a hajón, amelytől az akár el is merülhet. A gyakorlott túrázó a víz fodrozódásából felfedezi őket, de kezdőknek nagyon kell vigyázniuk.
Hullámzás és szél:
A hullámzás a nagy vízfelületeken jelent veszélyt. A hullámok magassága elérheti az egy métert is, amikor a nyitott kilbóttal és kenuval már lehetetlen vízen maradni, mert nagyon gyorsan elsüllyednek. Kajakkal, ha van spricónk, tudunk haladni – de nagy a felborulás veszélye, és nagyon nagy erőfeszítés szükséges már csak az irány tartásához is.
A szél több veszély forrása. Egyrészt „alákap” a lapátnak, kicsavarja a kezünkből, defel is boríthatja a túrázót, elsősorban a kajakosokat a lapát felül lévő tolla miatt; másrészt oldalra tolja a hajókat, főként a magas oldalú kenukat, a tavakon be tudja szorítani őket a nádasba.
A szél, és a hullámzás együtt különösen veszélyes, mert együtt jelentkeznek a fent leírt jelenségek. A Dunán pedig, ha az erős szél folyásiránnyal szemben fúj, átbukó hullám keletkezik, amelyik nem emeli fel a hajó orrát, hanem elborítja, és elsüllyeszti azt; a viharos erősségű szél pedig leszakítja a hullám taraját, az ember lélegzetvétel közben vizet nyel: szélsőséges esetben, a hajóban ülve is meg lehet fulladni.
A hajók hulláma (és a nagytestű motorcsónakoké is) különösen part mentén veszélyes, mert sekély vízben is kialakul a hajót „beterítő”, és akár el is süllyesztő átbukó hullám.
A hajók:
Vigyázat, a hajó nem gépkocsi! Itt a csecsemő, de a kutya is egy személynek számít! (A Hajózási Szabályzat – a vízi „KRESZ” – előírása szerint.)
Kajak: zárt testű hajó, dekkje (német írásmódjával „deck”-je), azaz fedélzete van, amelyet csak a beülő(k) szakít(anak) meg. A túrakajak általában egy-, vagy kétszemélyes, de van néhány 3, illetve 4 személyes faltboot is. A faltboot fa-, vagy fémvázra feszített műanyag/textil burkolatú hajó. Előnye az, hogy szétszedhető, és így könnyen szállítható; hátránya az, hogy a feneke erősen sérülékeny. A merev kajakok egykor fából, vászon dekkel készültek; ma általában műanyagból vannak. A kajaklapátnak mindkét végén van tolla. Ezek lehetnek egy síkban (ez az „egyenes” lapát), vagy egymáshoz képest 60o…90o-ban elforgatva (ez pedig a „forgatott” lapát). Ha a magunk előtt, a földre állított forgatott lapát alsó tollának kanala (homorú oldala) felénk néz, a felül lévő tolla pedig jobbra, akkor a lapát „jobbos”, ha balra néz, akkor a lapát „balos”, tehát a jobb-, illetve a bal kezünkkel kell forgatnunk. Jobbkezeseknek jobbos, balkezeseknek balos lapátot célszerű választani. A kajaklapát hossza akkor megfelelő, ha magunk elé állítva, a felnyújtott kezünk ujjait még éppen rá tudjuk hajlítani a felül lévő toll felső élére.
Kenu: végig nyitott hajó, az orrában/farában általában van beépített légzsák, amely borulás esetén, a víz színén tartja a hajót. Korábban fából készült, ma az anyaga általában műanyag. A túra kenu 2, 3, 4, 6, vagy 8 (ritkán 10) személyes. A leghátul ülő túrázó egy személyben a kormányos, a hajó vezetője (=kapitánya) is. A kenulapátnak egy tolla van, a nyelének a másik végén pedig egy a szárra merőleges, a tollal egy síkban lévő, ~10cm-es „mankó”-ja van. A kenu lapát hossza akkor megfelelő, ha közel olyan magas, mint a túrázó.
Kilbót: végig nyitott hajó. Általában fából készül, de ma már látható néhány műanyagból is. Magyarországon leggyakoribb a kétpár evezős, de van egypár-, hárompár- és négypár evezős is. Az evezős(ökön) kívül, hátul mindég van egy kormányos ülés, és elől van hely egy utas számára. A hajótest oldalaira vannak rögzítve a lapátokat tartó villák, külső végükön van az „U” alakú tulipán, amelyben forog a lapát. A killapátnak egy tolla van, másik végétől ~60cm-re van a bőrözés, ezt kell a tulipánba helyezni úgy, hogy a lapátot a tollánál lévő vékonyabb részével helyezzük bele, és óvatosan, ütközésig toljuk. A tulipánnak a hajó vége (a kormány) felé kell néznie. Az evezős(ök ülése(i) sínen, kerekeken gurulnak, hogy hosszabb legyen a csapás.
Használhatóság szempontjából összehasonlítva
a kajak előnye hogy viszonylag könnyű, a zárt hajótestben (spricóval) száraz marad a csomag, a legjobban állja a szelet és a hullámot, az egyes kajakot (20…25kg) akár egy ember is tudja mozgatni, a legkeskenyebb és legsekélyebb vízen tud elmenni. Hátránya hogy legfeljebb két személyes, körülményes pakolni bele, statikus és fárasztó az ülés pozíciója;
a kenu előnye hogy könnyű bele csomagolni, akár egy nagyobb család is elfér benne, kényelmesen lehet benne ülni. Hátránya hogy érzékeny a szélre és a hullámzásra, nehéz, és a leglassabb hajótípus;
a kilbót előnye hogy gyors, könnyű bele pakolni, a kétgyerekes család is elfér benne, legjobban mozgatja meg az egész testet. Hátránya hogy érzékeny a szélre és a hullámzásra, nehéz, kis folyókon egyáltalán nem, tavakon is csak korlátozottan használható, szállítása pedig nagyon nehézkes a villái miatt.
A hajótest anyaga szerint összehasonlítva
a fa hajó könnyebb, szép, sőt elegáns, de sérülékeny, és sérülése esetén csak szakember tudja javítani, komoly karbantartást igényel;
a poliészter hajó strapabíró, kisebb sérülése némi kézügyességgel út közben is javítható;
a polietilén hajó a legnehezebb, de a legtartósabb is, a javítása viszont szakértelmet igényel;
a faltbootot lássad a kajaknál; ideiglenes javítása a legtöbb esetben megoldható út közben is, komoly karbantartást igényel.
CSOMAGOLÁS: ajánlatos mindent vízhatlan csomagolásban vinni magunkkal. Ez lehet hordó, műanyag zsák, stb. Legyen rajta fül/hordheveder, hogy könnyen lehessen mozgatni. Kajakban, a dekk alól, síkvízen borulás esetén sem szokott kiesni a csomag. A nyitott kenuban, kilbótban azonban ajánlatos odakötözni a csomagjainkat. A kötöző anyag (például zsineg) nem maradhat hosszú, a csomagok nem „lóghatnak”, mert borulás esetén a zsineg a kezünkre – lábunkra csavarodva fulladást is okozhat!
A fa hajó vízzel teljesen megtelve is fent marad a vízen. A műanyag hajókban, a faltbootokban ha nincs beépített légzsák, minden 10kg-jukra legalább 5 liternyi üres edényt – tartályt kell biztonságosan rögzíteni, mert különben egy borulás esetén elmerülnek!
A kajakozás, kenuzás, kilezés technikája: érthetően, és pontosan leírni körülményes. Kétséges, hogy pusztán leírásból meg lehet-e tanulni egy ilyen összetett mozgást? Legalább az első alkalommal jó, ha egy gyakorlott túrázó megmutatja, hogyan kell kajakozni, kenuzni, vagy kilezni.
Hajózási Szabályzat:
Mint fentebb már leírtuk, ez a „vízi KRESZ”. Mivel az interneten megtalálható, mivel betartása vízitúrán kötelező és mivel „a törvény nem tudása nem mentesít a büntetés alól”, az első vízre szállás előtt végig kell olvasni valamennyi fejezetét, amelyben akár csak említik is a „kedvtelési célú kishajó”-kat.
A talán leglényegesebb öt szabály:
1. A vízen úszó, vagy a parton elhelyezett négyzet alakú,
piros-fehér–piros csíkozású tábla jelentése: BEHAJTANI TILOS!
2. A vízen úszó, vagy a parton elhelyezett piros, illetve zöld/fekete bója a hajózóút bal, illetve jobb szélét jelöli.
Vízitúrázóknak folyásirányban haladva sem szabad tartósan a hajózóútban menni, azt csak keresztezni szabad a 4. pont előírásainak betartása mellett.
3. A hajó hangjelei közül egy rövidú azt jelenti, hogy jobbra fordul; két rövid, hogy balra fordul; három rövid, hogy hátra megy; egy hosszú figyelem;
sok rövid pedig azt jelenti, hogy TAKARODJ ELŐLEM!
4. A hajókat oldalról 30 m-re, hátulról 60 m-re szabad megközelíteni; a hagyományos hajó útvonalát 1.000 m-en belül, a szárnyas hajó útvonalát 1.500 m-en belül
tilos keresztezni;
5. A hajóban kell lenni 1db legalább 5m hosszú kikötő kötélnek; minden benne utazó számára
mentőmellénynek (a mentőmellényt a 16 éven aluliaknak, és az úszni nem tudóknak viselniük is kell); 1 db 1 literes vízmerő edénynek vagy szivacsnak; 1 db fehér fényű lámpának.
Egy kis meteorológia:
A bárányfelhők általában tartósan jó időt jósolnak; a szinte fekete toronyfelhők viszont a közelítő vihart. Célszerű partra igyekezni, fedél után nézni.
Egy kis egészségtan:
A napsugárzást a nagy vízfelület olyan erővel tükrözi, hogy körülbelül kétszeres sugáradag éri a bőrünket. Ennek megfelelően kell védekezni és felöltözni (szellős, fehér, hosszú ujjú és szárú ing és nadrág, magas faktorú fényvédő szükséges), és a napszúrást megelőzni sapkát, de még inkább nagykarimájú kalapot kell viselnünk, amely a szemünket is védi.
Nyílt sebbel nem szabad vízbe menni, mert az ott nagy valószínűséggel fertőződik el.
A vízparton, a vízben kagyló, üvegcserép, rozsdás acéltárgyak vannak, kerülni kell a mezítláb járást. Ha megvágja az ember magát, a sebet fertőtleníteni kell. Aki döglött állattól vagy haltól(!!!) sérül meg, a legrövidebb időn belül menjen orvoshoz, súlyos vérmérgezés veszélye miatt!
Folyadékpótlás: a nagy melegben, napon végzett munka miatt az ember folyadék igénye kétszerese – háromszorosa a szokásosnak. Azonban a cukrozott „üdítők” nem oltják a szomjat; az alkohol pedig megköti a vizet, így minél magasabb alkohol tartalmú egy ital, annál nagyobb mennyiségű vizet kell hozzá innunk. A Hajózási Szabályzat tiltja az alkohol fogyasztást: a Vízirendészet járőrhajóiban van szonda! Legjobb talán a lehetőségünk szerint hűvösen tartott ásványvíz, amely az izzadással elvesztett sót is pótolja.
A lapát, illetve az ülés okozta vízhólyagokat és bőrfeltörést, az izomlázat a szokott módon kell kezelni, de a nyílt sebet óvni kell a folyók – tavak vizétől, és komolyabb húzódás – izom merevedés esetén a legjobb masszőrhöz fordulni. A túlzott napozás okozta leégést annak súlyosságától függően napozás utáni-, bőrnyugtató- vagy gyógyszerrel kezelni kell, hogy ne okozzon maradandó ártalmat.
Felszerelés:
Annyiféle ága – boga van a különböző vízitúrákra javasolható, ott hasznosan alkalmazható felszerelési tárgyaknak plédtől a matracig, sátorig; termosztól a gázfőzőig; a gázlámpától a szúnyogriasztóig, hogy ezekkel itt nincs értelme további sok oldalon keresztül, részletesen foglalkozni.
Mint már írtam, a vízben/vízparton az ember könnyen elvághatja a lábát, ezért kell vinni vászon tornacipőt, vagy többpántos szandált, amiben biztonságosan tudunk a vízbe lépni.
Lényeges az, hogy vízitúrán a sebkötözéshez szükséges fertőtlenítő, géz, ragtapasz és az egyéni gyógyszerek (például cukorbetegek számára) mindig legyenek kéznél.
Jó az is, ha van nálunk száraz váltó ruha vízhatlan csomagolásban.
Többnapos túrára – ha ezzel kezdjük a vízi életünket – csakis vízhatlan és viharálló sátrat vigyünk. Kell valamilyen matrac, hálózsák, vízhatlan esővédő ruha, estére meleg holmi: tréningruha, pulóver; váltó fehérnemű, tisztálkodó szerek. Evőeszköz, tányér, pohár, nem törékeny anyagból.
Természetesen ezek csak az alapot képezik, mindig az adott túrának megfelelően, és saját igényeink szerint kell a felszerelésünket összeállítani, alapvetően figyelve a hajónk befogadó és teherbíró képességére.
Budapest, 2012. február 25. (Utolsó kieg: 2012. április 28.)
Kis János
