Szakmai füzetek sorozat

Ezen az oldalon szakmai érdeklődésre számot tartó kiadványokat teszünk közzé.
Közülük néhánynak a kiadását a Magyar Olimpiai Bizottság támogatta.

A füzetek tartalma a képre kattintva vagy a csatolt mellékletekből letölthető.



JELZÉSFESTŐK SABLONMINTÁI (AKTUALIZÁLVA)
A Magyar Természetjáró Szövetség régi hiányt pótol ezzel a kiadvánnyal. Összegyűjtve és egységes szerkezetben katalógusszerűen és teljes körűen tartalmazza az anyag a Magyarországon használt turistajelzéseket. Fejezetenként összegyűjtve szerepelnek benne a festhető „alap” turistajelzések, a tematikus utak jelzései és a zarándokutak jelzései és mindezekhez a jelek alá fehér színnel festendő jelzés alapok. Minden jelzésnek megadásra kerültek a főbb méretei.
A kiadvány célja, hogy a magyarországi turistautak jelzései a lehető legteljesebb egységben, jól azonosítható azonos formákban és méretekben készüljenek.
A jelzésfestő sablonok az anyag alapján többségükben házilag is elkészíthetők, de a szövetség a jelzésfestők részére „központi” alapsablon készleteket is biztosít, igény szerint a tematikus útjelzés sablonokkal kiegészítve.


TURISTA ÚTHÁLÓZAT ÉS JELZÉSRENDSZER (AKTUALIZÁLVA)
Jelen útmutató a magyarországi kijelölt gyalogos turista útvonalak hálózati, tervezési alapelveit és jelképrendszerét tárgyalja. Az útmutató különálló, további kötetei a gyakorlati tervezést, megvalósítást és karbantartást is tartalmazzák (pl. jelzésfestés, táblarendszer, terepi minőségbiztosítás), így együttesen alkotják az útvonal-kijelölés szakmai anyagát, bázisát. Az útjelzési tevékenység célja, hogy a kijelölt útvonalak országszerte egységesen, mindenki számára legyenek könnyen használhatók, az alkalmi turista, kiránduló és látogató is biztonsággal igazodjon el.


TURISTAJELZÉS-FESTÉS (AKTUALIZÁLVA)
Jelen útmutató a turista útvonalkijelölési sorozat részeként, a „Turista úthálózat és jelzésrendszer” c. kiadványra épül (célja és alkalmazási köre megegyezik az ott leírtakkal); az ott bemutatott jelzésrendszer gyakorlati alkalmazását mutatja be: az útvonalak terepi jelölésének, a turistajelzések felfestésének irányelveit, gyakorlati tudnivalóit, technikai részleteit tartalmazza. Elsősorban útjelző vezetők számára készült, akik a jelzések gyakorlati kivitelezésének, karbantartásának munkáját végzik ill. vezetik, valamint akik a jelzések minőségbiztosításával foglalkoznak.


TURISTA ÚTVONALAK ÚTJELZŐ TÁBLARENDSZERE
Jelen útmutató a turista útvonalak kijelölésének táblázási részét tárgyalja, a „Turista úthálózat és jelzésrendszer” valamint a „Turistaútjelzés-festési általános útmutató” c. kiadványokra épül (célja és alkalmazási köre megegyezik az ott leírtakkal). A jelzésfestési útmutatóban szereplő útjelzések az útvonalak követhetőségét biztosítják, a táblázási rendszer erre épülve további információkat (pl. útvonal-azonosítást, útirányjelzéseket, figyelemfelhívásokat, térségi áttekintést) nyújt a tájékozódásban, eligazodásban, s az útvonalak használatára vonatkozóan, melyek kiemelten az átlag turista (látogató) számára fontosak, de a gyakorlott természetjárót is nagyban segítik. Tárgyaljuk azon technikai megoldásokat is (útjelző oszlopok és útvonaljelző táblák), amelyek a turistajelzéseket helyettesíthetik olyan terepen, ahol felfestésre nincs lehetőség, vagy nem célszerű a festett jelzések alkalmazása.


ÚTJELZÉSEK TEREPI ÉRTÉKELÉSE
Az útjelzés terepi értékelésének célja a jelzéseknek az útjelzés-festési útmutatóban szereplő országosan egységes irányelveknek való megfelelés vizsgálata. Bár sokszor elhangzik: a kevésbé jó jelzés is jobb mint a semmi; már ha a jó utat mutatja, mégis különbséget kell tennünk és arra kell törekednünk, hogy a kirándulók, túrázók bárhol az országban jól, szépen és lehetőség szerint tartósan kijelölt utakon járhassanak.


TANÍTHATJUK A TERMÉSZETJÁRÁST
Az Oktatási Hivatal az alapfokú nevelési-oktatási szakasz felső tagozatán, 5-8. évfolyamra vonatkozó nevelési-oktatási program fejlesztését tervezi. A Magyar Természetjáró Szövetség a hivatal részére kidolgozta azt a követelmény és modul rendszert, amelynek mentén a természetjárás megjelenhet az alapfokú oktatásban. Ha a tervezett projekt sikerül, akkor a közoktatásba – helyi igények szerint – a Haza megismerése eszközeként beépülhet a természetjárás sok tudáseleme és gyakorlata.

A tantervi oktatási tervezet szakmai füzetekben való kiadását azért tartottuk szükségesnek, mert egyesületeink vezetői, tagjai között számos pedagógus található. Ezt az anyagot alternatív okatási-nevelési környezetben (tanköri kirándulások, erdei iskolai oktatások, természetjáró szakkör, stb.) fel tudják használni addig is, amíg a közoktatási programba bekerül. E mellett hasznos lehet iskolás korú túravezetők képzésénél is.


OKTATÁSI MÓDSZERTAN
A szervezett természetjárásban több területen megjelenik a felnőttképzés igénye: túravezetők, civil vezetők, multiplikátorok, önkéntes vezetők képzése. A felnőttek oktatása, képzése ugyanakkor sok tekintetben eltérő problémákat vet fel, mint a gyerekkorúaké.

A természetjárók körében szervezett képzéseknél is figyelembe kell venni a felnőttképzés olyan sajátosságait, mint az önkéntes jellegből fakadó adottságokat (motiváció pozitív hatása, kötelező jelleg hiányának bizonyos negatív hatása), az időbeosztást, a végzettségek, ismeretek különbözőségét, a tanulástól, mint rendszeres, rutinszerű tevékenységtől való időbeni el távolodást (újra meg kell tanulni tanulni).

A szakmai anyag célja, hogy a képzések tervezésekor az oktatók képesek legyenek kiválasztani az adott célcsoport számára leghatékonyabban alkalmazható módszert.
Felépítésében bemutatja a módszereket az ellenjavallatokat. Szakmaiságában alkalmas pedagógus továbbképzésre, magasabb szintű felnőttképzésre.


AMIT A GPS-RŐL TUDNI KELL (a füzet tartalma átmenetileg nem érhető el)
Tereptárgyak felhasználása nélküli helymeghatározás a tengeri hajósoknak és a sivatagi karavánoknak is fontos feladata volt már az ókortól kezdve. A hónapokig tartó, óceánokon átívelő, hazájuknak hírnevet és elismerést hozó középkori nagy felfedező utak sikerét vagy éppen kudarcát az időjáráson kívül nagyban befolyásolta a navigáció minősége is.

A hajóskapitányoknak matrózévek hosszú sora alatt kellett megtanulni a tájékozódás tudományát, a térkép és a műszerek helyes kezelését. A partvonaltól való elrugaszkodás a 12. század környékén kezdődhetett, amikor az európaiak a kínai kereskedők révén megismerték az iránytűt. Ezzel még csak a haladási irányt lehetett meghatározni, a pozíciót sokáig a hajó sebességének a haladási irányba történő kivetítésével határozták meg, olykor több száz mérföldes tévedéssel.

Ehhez képest ma már minden előképzettség nélkül, egyetlen műszer segítségével, néhány méteres biztonsággal a világ bármely pontján, másodperceken belül meg tudjuk mondani a helyzetünket. Hosszú és áldozatos út vezetett idáig…

MTSZ Országos Központ