100 éve született az Országos Kéktúra megálmodója

Vizkelety László, polgári család késő gyermekeként 1923. február 9-én született Budapesten. Anyja Balthazár Ilona, apja Sziebert Imre mérnök, Kőbánya díszpolgára. Iskoláit a 12 osztályos Budapesti Német Birodalmi Főreálban végezte, itt szerzett érettségi bizonyítványt. 1941-től a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közigazgatási karának hallgatója, itt kap 1945-ben diplomát „Summa cum laude” minősítéssel, majd 1946 tavaszán ugyanitt doktori címet szerez.


Első munkahelye a budaörsi repülőtér, ahol a Magyar Légiforgalmi Rt. forgalmi tisztviselője, a háború után rövid ideig a Maszovlet tisztviselője, majd 1947-1948-ban a Külkereskedelmi Igazgatóság titkára. 1949-ben lép a MÁV állományába, itt különböző beosztásokban 1966-ig szolgálja a vasúti társaságot. 1956-ban, forradalmi állásfoglalása miatt leváltják főrevizori beosztásából és Soroksárra helyezik át irodai munkára. Mint osztályvezető dolgozott ezután a Kőbányai Gyógyszergyárban, majd gazdasági igazgatóhelyettes a Műszéntermelő Vállalatnál. 1980-tól műszaki-gazdasági szaktanácsadó a Vegyipari Szervezési és Fejlesztési Társulásnál, innen megy nyugdíjba 1983-ban.

Egész életében a természetjárásért és a tájékozódási futásért tevékenykedett, szabadidejét e két sportágnak szentelte. Bár 1956-ban néhány évre a sporttevékenységtől is eltiltották, a természetjárás és a tájékozódási futás területén elért eredményeiért és sokrétű szervező munkájáért a későbbiekben számos elismerést és kitüntetést kapott. 1985-ben megkapta a Sportérdemérem ezüst fokozatát, 1994-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. 2003-ban a Magyar Tájfutó Szövetség Ripszám Henrik Emlékéremmel tüntette ki.

A turista Vizkelety László

Gyerekkorában lett cserkész, már ekkor sokat túrázott. Huszonévesen, cserkésztisztként nagy létszámú táborokat szervezett és vezetett a kőbányai 306. számú Szent Adalbert csapatban, sőt ő lett a csapat parancsnoka. Már ekkor megnyilvánult szervezési képessége, tehetsége. A Cserkészszövetségben kerületi vezetőtiszt, írásai jelentek meg a cserkészújságban, melynek szerkesztőbizottsági tagja is volt.

A cserkészet felszámolása után egy rokon területen, a turistaságban találta meg a neki való feladatokat. Ettől kezdve a helyi, a regionális és az országos kezdeményezései beírták nevét a hazai természetjárás történetébe.

A háború után a Közalkalmazottak Sportegyesületében kezdte turista pályáját, majd újdonsült MÁV dolgozóként 1949. május 13-án a KPM Vasúti Főosztályán alapítója a Budapesti Lokomotív Sportklub Turista Szakosztályának, a Lokomotív Turista Egyesület jogelődjének, melyhez haláláig hű maradt. 1949 és 1957 között a Lokomotív Turista Szakosztály titkára. 1952-ben kezdeményezi az Országos Kéktúra mozgalom meghirdetését, melyet 1953-ban az elsők között maga is teljesít.

Lokósok az ötvenes években: dr. Vízkelety László, Thuróczy Lajos és Harkányi Lajos

1956-ot követően, 1957-1958-ban elnökségi tagja az újraalakult Magyar Természetbarát Szövetségnek. Ezt követően 56-os szerepéért egy ideig háttérbe szorul, inkább a tájékozódási futás területén tevékenykedik. A nyolcvanas években kapcsolódik be ismételten az MTSZ munkájába, többek között az Oktatási és Módszertani Bizottság vezetője lett és a túravezető képzés rendszerének megújításában jeleskedik. Az Aranyjelvényes Túravezetők Klubja közreműködésével kezdeményezte és megszűnéséig szerkesztette a Túravezető című szövetségi kiadványt.  Később bekapcsolódott a sportági szakszövetségként 1990-ben megalakult Magyar Sportturisztikai Szövetség munkájába, előbb alelnöke, majd 1997-1998-ban elnöke lett a szövetségnek.

Sok kezdeményezés fűződik kifejezetten az ő nevéhez:

• az általa alapított szakosztály későbbi önálló egyesületté alakítása,
• valamennyi vasutas turista egyesület munkáját koordináló Vasutas Természetjáró Társadalmi Bizottság megszervezése,
• Országos Kéktúra jelvényszerző túramozgalom ötlete,
• ötpróba tájékozódási verseny,
• egyesületi turistaház létesítése,
• szakosztályi faliújság, körlevél, vasutas körlevelek, híradók szerkesztése,
• külföldi kapcsolatok és túrák kialakítása és szervezése.

Az utókor számára számtalan turistáknak készített kiadványt írt és szerkesztett:

Vasutas kiadványok:

• Az Országos Kéktúra és akik végigjárták 1952 – 2001.
• 40 éves a Lokomotív TE, 50 éves a Lokomotív TE
• A vasutas természetjárás 40 éve
• A vasutas természetjárás 50 éve
• Vasutas Természetjáró Híradó (periodika)

MTSZ kiadványok:

• „Túravezető” (periodika)
• A túravezetés általános ismeretei (1986)
• Turista tereptan (1990)

Egész életében túravezetői, versenybírói tanfolyamokat, hazai és nemzetközi túrákat szervezett és irányított. Hosszú sportpályafutása alatt megszámlálhatatlan túrán, hegymászáson vett részt. Egyéni teljesítményekre is jutott ideje. Már 1948-ban a Magas Tátra csúcsait ostromolta, később eljutott az Alpokba is. Feljutott a Grossglockner (3798 m), a Königspitze (3851 m), az Alphubel (4206 m) és a Mont Blanc (4807 m) hófödte csúcsaira. Az Elbrusz-nyereg (5630 m) megmászásával jutott a legmagasabbra. Engelhartzelltól Kladovóig teljesítette a Nemzetközi Duna Túrát (TID), és végigevezte az összes hazai kisfolyót. Minden új turisztikai lehetőség (autós túrázás, kempingezés) érdekelte, ily módon bejárta Európa legszebb vidékeit.

Vizkelety László és a tájékozódási futás

Vizkelety László (Vizes) a természetjárás számos változata közül mindig a sportteljesítményt, az értékes versengést helyezte előtérbe. Hat évtizedes edzői, szakosztályvezetői, választott szövetségi irányítói munkájával, továbbá sportoktatói és szakírói tevékenységével óriási szerepet vállalt a magyarországi tájfutó sport létrehozásában és magas szintre emelésében.

Tájékozódási pályafutása egy cserkész vizsgagyakorlat első helyezésével kezdődött, majd a háború után – a Közalkalmazottak Sportegyesületének tagjaként – társaival ott van a terepversenyek élmezőnyében. 1948-ban megnyerték az első hivatalosan is országos természetjáró versenyt. 1950-ben tagja az első tájékozódási csapatbajnokságot megnyerő Budapesti Lokomotív csapatának, ekkor indult edzői pályafutása. A Lokomotív csapata 1956-ig minden esztendőben a dobogó valamely fokán állt az országos bajnokságokon, és az első három egyéni tájékozódási országos bajnok is közülük került ki: Thuróczy Lajos, Zomotor Ádám és Hermann Imre. A Lokomotívot felváltotta a Budapesti MÁV Igazgatóság csapata, itt népes szakosztály vezetése hárult rá. Továbbra is klasszis versenyzőket nevelt: elég csak Bozán György és Vajda Géza nevét említeni.

1956-os forradalmi fellépéséért eltávolítatták a sportág felső vezetéséből, legjobb versenyzői nyugatra mentek. Ekkor néhány csendesebb év következett, de a Lokóban tovább dolgozik, fiatalokat oktat és edz. Munkájának hamarosan megjön az eredménye, az ifi csapat 1963-ban bajnokságot nyer, majd néhány évvel később jönnek a felnőtt eredmények is, a bajnoki érmek, és 1971-ben újra országos bajnok a Vasutas csapat. Kiváló versenyzője Vajda Géza 1972-ben világbajnoki bronzérmet nyer. Időközben visszatérhetett a sportág vezetésébe, 1962-63-ban a válogatott edzője lesz. 1950-től – megdönthetetlen rekordként – 39 éven át volt a Vasutas Kupa versenybíróságának elnöke, s kivételes szervezőképessége révén ez a verseny a hatvanas-hetvenes években előkelő helyet foglalt el nem csak a hazai, de egész Közép- és Kelet-Európa legrangosabb tájfutó rendezvényei sorában. Jelentős szerepet vállalt az Európai Vásárvárosok Kupájának szervezésében, amely hosszú ideig a budapesti szövetség rangos nemzetközi versenye volt.

Az MTSZ keretében a versenybizottság tagjaként részt vett az első versenyszabályzat kidolgozásában, 1962-től egészen 1989-ig a BTSZ és a BTFSZ elnökségi tagja. Előterjesztése nyomán 1963-ban a Testnevelési Főiskola felvette a tájékozódási futást az általa elismert versenysportok közé. Évente vezette a főiskola edzőképző tanfolyamának szaktáborait.

Külön ki kell emelni a budapesti szövetség elnökségében végzett munkáját, ahol az edzőbizottságot, továbbá a propaganda és oktatási bizottságot vezette. Kezdeményezésére és szervezésében jött létre a "A tájékozódási futás kiskönyvtára" sorozat, amelynek egyes kötetei több kiadást is megértek és hosszú ideig (szinte még ma is) az egyetlen szakanyagot jelenti a sportág iránt érdeklődőknek. Irodalmi tevékenységét szakkönyvek írása és lektorálása, szakhíradók szerkesztése jellemzi. Túl a nyolcvanon is, hosszantartó és fáradságos gyűjtőmunkával értékes tájfutó kiadványokat hozott létre:

• Ki kicsoda a magyar tájékozódási versenysportban
• A Budapesti Tájékozódási Szövetség 50 éve
• A budapesti vasutas tájékozódási versenyzés 1949-1999.
• 35 éves a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség

Lejegyezte: Ispánovity Márton és Scultéty Gábor