Adatok töltése folyamatban...
Adatok töltése folyamatban...
-1971-ben alig 13 fővel indult a szervezett természetjáró életünk. Egy évvel később ért az a megtiszteltetés, hogy én lettem - és vagyok azóta is - ennek a csapatnak a vezetője. Én gyerekkorom óta túrázom, mert a pedagógusok nagyon jó példával jártak ebben előttem. Megszerettették velem a természetjárást. Akárhány sportágat próbáltam ki életem során, mindig ez maradt a szívemnek legkedvesebb. Ezért is jártam végig a létra minden fokát: elvégeztem a bronz és az ezüst jelvényes gyalogos és a kerékpáros túravezető képzéseket, megpályáztam és elnyertem az aranyjelvényes gyalogos túravezető minősítést is. Tanultam és képeztem magam azért, mert volt egy belső igényem erre és a szakosztályt a legjobb tudásom szerint akartam irányítani.
Létszám tekintetében sosem voltunk többen 50 főnél, de igazából nem is volt célunk a nagy tagság. A természetjárás iránti elköteleződésünk és szenvedélyünk kovácsolt minket olyan közösséggé, ahol barátságok és házasságok is köttettek. Túráztunk gyalog, kerékpárral és kenuval, sőt! Még a sífutásba és a síelésbe is belekóstoltunk. A lényeg mindig a rendszerességen és a kapcsolatépítésen volt. Igaz, hogy a kétezres évekig jóval lassabb volt az információáramlás, mint napjainkban, például nem volt túraapplikáció, ímélezés és internet, éppen ezért jóval alaposabb tájékozottságot és szervezést igényelt a túraszervezés.
Akkor, amikor a külföldre utazás még nehézkes volt, a hazai helyszíneket részesítettük előnyben. Gyakorlatilag elmondhatom, hogy nincs olyan szeglete Magyarországnak, ahol ne fordult volna meg a szakosztályunk. Aztán később, amikor megnyíltak a határok, akkor nem volt megállás: többször jártunk a Fogarasi-havasokban, a Gerlachfalvi-csúcson, a Triglavon, Retyezáton, a Királykő legmagasabb csúcsán, csak hogy a legfontosabbakat említsem.
A tagság nevében is mondhatom, hogy rendkívül büszkék vagyunk az eredményeinkre: a csapatunkból 1 fő teljesítette az Országos Kékkört, 19-en az OKT-t (ebből 2-en háromszor), 5-en a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát, 3-an pedig az Alföldi Kéktúrát. Hárman kiváló természetjáró (ebből egy valaki háromszorosan), 5-en érdemes, 5-en arany minősítésű, 16-an pedig ezüst minősítésű természetjárók. De említhetném a számtalan teljesítménytúrát is, amiket a szakosztályból többen többször is teljesítettünk, kezdve a BEAC Maxi 110-től a Kinizsi 100-on át a Vértes 50-en keresztül hosszan folytathatnám a sort.
A fontos pillanatok közül szeretném még kiemelni a kulcsosházunkat is, ami 35 évig volt része a szakosztályunk életének. 1980. június 16-án vettük át a Kisgyónbányán megüresedett szolgálati lakásokat, elég romos állapotban. Társadalmi munkában elvégeztük a szükséges felújításokat, majd használatba vettük. Számtalan szép emlék köt minket az épülethez, de ez az időszak sajnálatos módon 2015-ben lezárult.
A múltidézés mellett a jövő mellett sem mehetünk el. Lényegében folytatni fogjuk mindazt, amit az elmúlt 50 évben csináltunk: túrázunk, óvjuk az egészségünket, gyűjtjük a közös élményeket és népszerűsítjük a természetjárást.
A Magyar Természetjáró Szövetség elnöksége, önkéntesei és munkatársai nevében ezúton is gratulálunk a Honvéd Szondi György SE Természetbarát Szakosztály fennállásának és működésének 50. évfordulója alkalmából!
fotó: Balogh András
