Ezerszer többet jelent, hogy megéljem a pillanatot, ott legyek a mostban.
Magyar Természetjáró Szövetség, 2022-12-07 15:04
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Orosz Júlia testnevelő és lelkes (kék)túrázó mesél arról, hogy miként lehet szó szerint talpra állni egy tüdőátültetés után.
Lassan véget ér a Millió lépés az életért 2.0 - A Szív útja kihívás társadalmi célú egészségkampány, amelyben megismerhettük a szív- és érrendszer működését, betegségeinek megelőzését, a szívátültetés történetét, miközben 10 héten át mozogva fittebbek, egészségesebbek lehettünk.
A közösségi aktivitásban 6400 ember vett részt, egy applikáció segítségével naponta rögzítve a saját mozgását, összességében másfél milliárd lépésnél is többet gyalogoltak virtuálisan, ami egészen elképesztő rekord. A Magyar Szervátültetettek Szövetsége ingyenes programját a Magyar Kardiológusok és a Magyar Hypertonia Társaság támogatta, s csatlakozott hozzá a Magyar Természetjáró Szövetség is.
Az idei Kéktúrázás napján, október 8-án is több szervátültetett túratársunk vett rész az ősz legnagyobb túrarendezvényén. De vajon miben más szervátültetettként túrázni? Erről beszélgettünk Orosz Júliával, aki 31 évig testnevelőként dolgozott Miskolcon, majd derült égből villámcsapásként érte a hír, tüdőfibrózisa van és műteni kell... Júliát azonban keményfából faragták, lelkesedése, kedvessége semmit sem vesztett régi énjéből, 5 évvel a műtétje után, lelkes túrázó.
MTSZ: Egy ilyen aktív életet élő embert mennyire „vett vissza” egy ekkora műtét?
Orosz Júlia: Gyakorlatilag, ahogy lábra álltam a műtét után, már mehetnékem volt. Mindig is mozogtam, Miskolcon lakom, itt a Bükk, testnevelő vagyok, a véremben van a mozgás és mások mozgatása is. Egy tüdőátültetettnél a légzés és a légzőgyakorlatok különösen fontosak, így szó szerint életbevágó volt a jó levegőn tartózkodás és a mozgás. Fokozatosan kezdtem neki, próbára téve magamat, de egyre jobban esett az oxigéndús levegőn lenni. Amikor az erdőt járom úgy érzem, mintha egy töltőn lennék, egy fa látványa, átkarolása, a légzőgyakorlatok egy famatuzsálem alatt energiával töltenek fel, életkedvet töltenek belém. Jógázom is, van, hogy a gyakorlatok egy részét az erdőben végzem el, mert sokkal hatásosabbnak érzem, mintha otthon tenném ugyanezt.
MTSZ: Egyedül vagy társaságban járod a természetet?
Orosz Júlia: Változó, sokszor megyek egyedül, máskor társaságban. Eleinte felfedezve-ismerkedve az útvonalakkal túráztam, és főleg egyedül, mert meg kellett ismernem az új határaimat. De mivel nem tudok kibújni a bőrömből, pedagógusként másokat is szívesen hívok kirándulni, túrázni. Van egy kis csapatom, a közösségi médiában, a MOTIVÁLhatLAK csoport. Teszek fel képeket a túrákról, és ez gyakran kedvet hoz másoknak is arra, hogy velem tartsanak. Van, hogy sorstársaim, szervátültetettek, van, hogy csak „sima” túrázni vágyók. Jó kis csapat vagyunk, örömmel rójuk a Bükk turistaútjait.
MTSZ: Melyek a kedvenc helyeid, és hogyan tájékozódsz a természetben, papírtérképet, vagy esetleg applikációt használsz?
Orosz Júlia: Amióta rendszeresen járok túrázni, előre átgondolva a természetjáró.hu applikációval tervezek meg mindent. Voltunk már Bánkúton, Szögligeten, Cserépváralján, Bélapátfalván, Tapolcán, a Balaton-felvidéken, de még a Szlovák Paradicsomban is. Új barátságok kötődnek így, jó érzés látni, hogy másnak is öröm a természetjárás. Szeretem a kék sáv jelzést, itt a környékünkön hosszan fut, csodás helyeken.
MTSZ: Öt év telt el a műtéted óta, mi az, ami segít megőrizni a kitartásodat nap mint nap?
Orosz Júlia: „Az emberek azt mondják, a MOTIVÁCIÓ nem tartós. Nos, a fürdés sem az, ezért ajánljuk naponta." Ez az egyik mottóm. Szeretem naponta motiválni az embereket és „kedvesüzeneteket” írni egy kis papírcetlire, amiket sokszor egy pihenő asztalán, máskor egy faodúba teszek, természetesen ügyelve arra, hogy semmiképp se károsítsam a környezetet. Öröm, amikor valaki visszajelzést ad, megkeres a neten, és rám ír, hogy megtalálta-köszöni, pont jó üzenet volt rajta! Az egyik kedvencem: „Bármilyen lassan mész is, gyorsabb vagy, mint, aki a kanapén ül.”
MTSZ: Milyen változást hozott az életedben a túrázás kapcsán az, hogy valaki más tüdejével élsz?
Orosz Júlia: Mindenre jobban figyelek a tervezett távolságra, a hátizsákom tartalmára, más a felelősségem és a feladatom. Számomra óriási felismerés, hogy a saját hazámban mennyi csodaszép természeti látnivaló van, ami gyalogosan megközelíthető! 3-4 km/órás sebességgel haladok, persze emelkedéstől függően, de a betegségem óta nem a mérhetőség a legfontosabb az életemben. Ezerszer többet jelent, hogy megéljem a pillanatot, ott legyek a mostban.
Felfedezzem egy falevél erezetében a tökéletességet, és percekig hallgassak egy éneklő madarat. Fontos, hogy ezeket az örömöket megoszthassam másokkal, mert a megosztott öröm duplán öröm. Ezért is alapítottam a MOTIVÁLhatLAK csoportot, mert szeretnék példát mutatni, hiszen tanár vagyok. Inspirálni szeretnék, és hatással lenni másokra. Hiszen ezek a „nyomok” örökre megmaradnak. Valaki szívében jó emlékként, érzésként tovább élni...
MTSZ: Kevesen vannak, akik ilyen pozitívan tudnak kijönni egy ekkora traumából. Az eddigiekből már sejthető, hogy miért, de van valami „titkod”?
Orosz Júlia: Nem a betegség mozgat, hanem az a tudat, hogy a betegségre adott reakció az én szabadságom. 100%-ban dönthetek arról, hogy hogyan látom, milyen a hozzáállásom. Szepes Máriánál olvastam: „Mindenki magában hordozza a saját orvosát.” Ez egy nagyon találó mondat. A saját orvos, ami bennünk van, meg fogja súgni a jó utat. Ami, nálam legalábbis, a jelzett turistaút. Élvezem a természetet járni, mert tudom és érzem, hogy a gyaloglásaimnak gyógyító ereje van. Van egy fontos indexem, amire folyamatosan figyelek: ez a 3H-index. Mit jelent ez a három h betűvel kezdődő szó? HÁLA, HIT, HOZZÁÁLLÁS.
Fotók: Orosz Júlia
Cikk első megjelenése: 2022-12-07 13:07
