Megyünk, egyik lábunkat tesszük a másik után, életünk során több ezer kilométert a hátunk mögött hagyva. Hippokratész tudományosan is alátámasztotta, hogy ez a fajta testmozgás garantáltan jót tesz a testnek és a léleknek-már pedig neki érdemes elhinni az effajta kijelentéseket. A gyaloglás egyik igen népszerű műfaja a túrázás, ami választási lehetőségek egész tárházát sorakoztatja fel: dönthetünk a tempóról, a terepről, a motivációról, a társaságról csak hogy a legfontosabbakat említsem. További lényeges válaszható momentum a túraszervezés: egyénileg intézzük azt vagy rábízzuk magunkat egy túravezetőre? Miért is bízzuk magunkat egy idegenre az erdőben?
Ki a túravezető? Egy polihisztor.
Ez így költői túlzásnak tűnhet. Vagy mégsem?
A túravezető komplex földrajzi, történelmi, helytörténeti, csillagászati, geológiai, botanikai, ornitológiai és zoológiai tudással rendelkező szakember.
A túravezető az, aki precízen megtervezi, esetenként bejárja a szervezett túra útvonalát ám egy váratlanul felmerülő akadály esetén magabiztosan újratervez a helyszínen. Hiszen ismeri a domborzati elemeket, megtanult applikáció nélkül közlekedni, helyette térképet és tájolót használ. Felkészültsége a túrakiírásánál is szembeötlő: a hangulatos kedvcsináló mellett pontosan megadja a túra távolságát, szintemelkedését, a túrára tervezett időtartamot pihenőkkel együtt és azt, hogy nehézségi szempontból kinek ajánlott a túra.
A túravezető alapfokú elsősegély ismeretekkel rendelkezik, táskájában mindig van egy elsősegélycsomag, amit képes funkciójának megfelelően használni.
A túravezető döntésképes és határozott jellem. Erősen szükség van ezekre a tulajdonságaira, amikor a túrázó testi épsége a tét. Ugyanis a túravezető elsődleges célja biztonsággal elvezetni a szervezett program résztvevőjét egyik helyszínről a másikra. Ehhez viszont két ember kell: az egyik rábízza magát a másikra, a másik pedig felelősséget vállal az egyikért. Így biztosak lehetünk abban, hogy ez a szakember nem hagy magunkra minket a félelmeinkkel: az eltévedés, az állatok, a tempó miatti aggályok jogosan merülhetnek fel a szervezett túrán először résztvevő természetjáróban, viszont a vizsgázott túravezető rendelkezik azzal a tudással és azokkal a készségekkel, amelyekkel átsegít minket a nehézségeken.
A túravezetés nem szakma. Egyelőre.
Ahhoz, hogy valaki vizsgázott túravezetővé váljon, egy összetett tudásanyagra épülő, magas szintű képzésen kell részt vennie a Magyar Természetjáró Szövetség arra jogosult tagszervezeteinél. Az elméleti oktatás mellett különböző nehézségi szintű terepgyakorlatokon sajátítják el a tizenhatodik életévüket betöltött hallgatók a tudnivalókat. A komplex vizsgáig eljutni nem egyszerű, ugyanis a köztes szűrőkön már kiderül, hogy valaki alkalmas-e a feladatra vagy sem.
A rendszer komolysága ellenére sajnos Magyarországon nem elismert szakma a túravezetés. A sikeres vizsga után bizonyítvány helyett oklevél és kitűző jár. Az érintettek ezt a kérdést azzal nyugtázzák, hogy a megszerzett tudást tőlük már senki nem veszi el, így nem lényeg a papír.
Ugyanakkor elvárható-e az, hogy a nem kevés idő és energia befektetéssel megszerzett tudás ellenértéke vállveregetés és a hálás köszönet legyen? Ennek a boncolgatása főleg azoknál érdekes, akik a hobbin túlmenően főállásban is szívesen végeznék ezt a tevékenységet.
A fejlődésé a jövő
Többek között ennek a problémának a megoldása is közrejátszott abban, hogy a Magyar Természetjáró Szövetség hosszú idők tapasztalatait összevetve és kielemezve megkezdje a jelenleg érvényben lévő oktatási rendszerének átalakítását. A cél egy korszerű, modern elméleti és gyakorlati alapokra épülő képzési struktúra, a túravezető tanfolyamok újragondolása és egy piacképes szakma megteremtése.
MTSZ Országos Központ