A vízitúrázásról

A XXI. század európai embere általában ül. Egész nap ül. Ül a számítógép vagy a tévé előtt, ül a kocsiban, ül a munkagép mellett, ül a traktoron. El is fárad közben rendesen, akár dolgozik, akár pihen, akár szórakozik, mert ülni fárasztó. Egyedül ül, mert a munkatársai is dolgoznak; a családja is tévét néz; még utazás közben is – ha nincs is egyedül a kocsiban – fennhangon legfeljebb azt a vadbarmot szidja, aki képtelen volt őt maga elé engedni, vagy aki éppen betolakodott Ő elé.

Pedig mozognia kellene, mert egymás után gyűlnek rajta a kilók; mert kifullad, ha rossz a lift, és egy emeletet gyalog kell felmennie; mert már sokadszorra szólt az orvos, hogy baj lesz.

Pedig beszélgetni szeretne, mert hiányzik neki, hogy elmondhassa valakinek a véleményét és talán még az is, hogy hallja mások véleményét.

Jó lenne legalább időnként szabad levegőn lenni, azt beszívni, nem csak a városi szmogot. Ma már falun sem mindig jó a levegő, onnan sem árt néha-néha kiszabadulni.

Új tájakat látni is jó lenne, hogy legyenek mindig friss emlékei, amelyekre emlékezhet a szürke hétköznapokban, amelyek felvidítanák az emberek közti magányában.

Mozogni, sportolni lehet a fitness- vagy az edzőteremben is, de – de ott nincs jó levegő, ott nincs szabadban az ember, ott nem szerez új élményeket, ott beszélgetésre is alig van idő. Lehet kocogni is a háztömb körül – de ugyanaz van ott is, mint valamelyik teremben.
Akkor melyik időtöltés az, amelyik önmagában megadja mindazt, ami a mai ember életéből hiányzik? Ez az időtöltés a vízitúrázás.

Biztosítja a testmozgást jó levegőn, jó társaságban, mert ez nem a monomániások sportja. Itt mindig szert tehet az ember új ismerősökre, még a legdrágábbra: barátra is. Hiszen a közös sport összeköti az embereket, és kenuzás/kajakozás/evezés közben lehet beszélgetni. Amikor megállunk pihenni, beszélgetünk. Elmondjuk a véleményünket, és meghallgatjuk másokét. Hét végén pedig elég a két és fél nap arra, hogy 100, vagy akár 200km-re is elutazva új tájakat ismerjünk meg, ott új ismeretségeket kössünk. Ki - ki érdeklődése szerint ismerjen meg új növényeket, állatokat, városokat, múzeumokat. Egyetlen hétvége elég ahhoz, hogy egy hónapra szóló élményben legyen részünk.

Szabadon választhatunk hazai és külföldi úti célok között. Választhatunk kisebb folyókat vagy nagyobbakat; kisebb tavakat vagy nagyobbakat; szelíd vizeket vagy vadvizeket, amelyeken az adrenalin szintünk is igényünk szerint emelkedik, akár a plafonig is.
De tessék vigyázni! Aki elkezd vízre járni, többé nem szabadul: a vízitúrázás élethosszig tartó függőséget okoz.