Az Alföldi Kéktúra 1000. teljesítője

MTSZ: Te is az a típus vagy, aki az anyatejjel szívta magába a természetjárást?

R.R.: Nem egészen. A klasszikus kirándulások persze nem maradtak ki az életemből, de az első igazi, komoly túrám 2005. október 19-én volt: akkor kezdtem el a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát. Rácsodálkoztam a látnivalókra, megtanultam összehangolni a közlekedést, a szálláshelyeket, a ki és beszállási pontokat. Nagyon sokat tanultam saját magamról is. Annyira megszerettem, hogy az Országos Kékkör további részeit is teljesítettem teljesen tudatosan, kétszer.

Belvízen átgázolva Geszt és a Begécsi víztározó között
Fotó: Toplak József

MTSZ: Az Alföldi Kéktúra 1000. befutója vagy 2020-ban. Milyen tapasztalatokat szereztél útközben?

R.R.: Ha jól számolom, akkor 25 túranap alatt gyalogoltuk le a 870 kilométernyi távolságot egy kedves barátommal, Toplak Józseffel. Ő nagyon sokat segített nekem az előkészületekben és a szervezésben is.

Folyamatosan nyolc volt a túrázással töltött napok száma. Tűző napsütés kísért minket akkor, árnyékot szinte sehol nem találtunk, szóval mentálisan teljesen megterhelt. De legalább ugyanilyen kihívásnak bizonyult az esőzés is, mert időnként beleragadtunk a sárba. Annak ellenére, hogy volt már tapasztalatom az alfölddel, hiszen 2009-2013. között kéktúráztam ott, mégis meglepett, hogy mennyire más nehézségeket rejt magában, mint mondjuk az Országos Kéktúra útvonala. Még fogytam is néhány kilót útközben.

Bárányfok
Fotó:Ruff Róbert

A nehézségek ellenére miért ajánlanád a síkvidéki túrázást?

 

R.R.: Nem ellenére, hanem a nehézségeiért is ajánlható egy olyan terep, ahol nincs szintemelkedés. Ahhoz, hogy megbirkózzunk a kihívásokkal, ismerni kell a határainkat, és nem árt fejben erősnek lenni. Tökéletes önismeret persze nem létezik. Egy olyan helyzetben, amiben nincs tapasztalatod, nem tudhatod előre, hogy fog reagálni a tested. Ilyenkor jön a mentális kitartás: a tűző nap és a szakadó eső ellenére is menni fogsz, mert eldöntötted. Szokták azt is mondani, hogy rossz időjárás nincs, csak nem megfelelő öltözet. Ez tökéletesen igaz.

Nekem egyébként tetszett a síkság és a pusztaság, a leköszönt tanyavilág megmaradt emlékei és a táj szépsége. Ezeket legalább egyszer mindenkinek látnia kellene.

A Holt-Körös partján, Szarvason
Fotó: Ruff Róbert

MTSZ: Mennyire találtad optimálisnak az útvonalat és a bélyegzőhelyeket?

R.R. : Alapvetően elégedett voltam. A túraútvonal 2019-es felújítás során sok olyan megoldás született, ami a gyalogos kéktúrázók szempontjait, érdekeit tartja szem előtt.

Akadnak persze nehezítő körülmények – mint például a kóbor kutyák - amikre nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Illetve ha lenne rá lehetőség, akkor a kéktúrás bélyegzőhelyek számát vagy növelném, vagy átstrukturálnék egyet-kettőt a közlekedési csomópontok, szálláshelyek közelébe.

Holt-Körös, Szarvas
Fotó: Ruff Róbert

MTSZ: Egyedüli siket kéktúrázó vagy?

R.R.: Csak az Országos Kékkör kétszeres teljesítésében vagyok egyedüli, az OKK részteljesítői között vannak rajtam kívül még páran. Az Országos Kéktúrát 17-en, ebből ketten kétszer, az RPDDK-t összesen hárman, ebből én kétszer, az Alföldi Kéktúrát szintén hárman – én kétszer jártam végig.  

MTSZ: Túrázáskor milyen nehézségekkel találod szembe magad siketként?

R.R.: Válogatott siket tájfutó voltam, ezért magabiztosan olvasom a térképet és tájékozódom, elég jó az állóképességem is. Bátran megyek egyedül túrázni, nincsenek félelmeim. Ha magam vagyok, akkor többször nézek a hátam mögé, mivel nem hallom, ha egy jármű a hátam mögött közeledik. A legnagyobb kihívásokat sötétedéskor, napfelkeltekor és napnyugtakor, valamint egy vaddisznóval történt találkozáskor éltem át. Mivel a zajok nem jutnak el hozzám, ezért aprólékosabban figyelem a környezetemet, mint a halló társaim. Ha barátokkal túrázom, akkor meg azért nézek hátra, mert a gyors tempóm miatt folyton lemaradnak.