Németh Imre (Farkas), 2013-01-21 09:19
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
A berkenyék, barkócák a rózsafélék családjába tartozó növénynemzetség, csak Európában több mint 90 könnyen hibridizáló fajjal. Ezek közül az egyik az idei év fája, a házi berkenye.
A házi berkenye 2001 óta védett hazánkban, közel van a vörös listára kerüléshez. E faj nálunk az elfeledett gyümölcsfák sorába tartozik, pedig már a korai paraszti külterjes kultúrában megvolt a megbecsült helye. A késő őszi beérés után fogyasztották (szottyosodás v. fagy után), mert ekkora eltűnt fanyar, csersavas íze.
Napjainkban a középhegységek melegebb, délies kitettségű oldalain a cseres-tölgyesek és mészkedvelő, melegkedvelő tölgyesek elszórt előfordulású fája. A régi, felhagyott gyümölcsösök, szőlők területén is általában szálanként fordul elő. Lassú növekedésű fa, de 4-500 éves kort is képesek megélni, ekkora akár 25-30 méteres is lehet. Termése csoportos körte, esetleg alma alakú. Őszi lombszíneződése dekoratív narancssárágás-pirosas, így manapság inkább díszfaként ültetik.
A házi berkenye leginkább a madárberkenyéhez hasonlít, de az nem melegkedvelő, és kérge sem ennyire durván tagolt. Érdekes, hogy több kutató vitatja őshonos voltát, és az erdei egyedeket kivadult alakoknak tartja.
Túráinkon ritkán találkozhatunk a 2013. év fájával. Talán többen kóstoltunk házi berkenye pálinkát, mint láttuk fáját. A legismertebb a Köveskáli házi berkenye matuzsálem. Annál gyakoribb rokona a meleg, napos oldalakon, a lisztes berkenye, és a szinte bárhol előforduló ehető gyümölcsű barkóca berkenye. Igazi ritkaság viszont a hazai dolomit gyepek bennszülött növénye, a budai berkenye. A madárberkenye a Kárpátok talán legszívósabb fája, kétezer méterre is felkapaszkodik a déli oldalakon, akár a fenyő öv fölé is. Nem árt tudnunk, hogy a többen a berkenyék géncentrumát (a nemzettség kialakulása helyét) a Dunántúli-középhegységbe teszik.
