Az MTSZ Oktatási Bizottsága gondoskodik az oktatási rendszer megújításáról, amit nemcsak a jogszabályi előírások, hanem a kornak megfelelő igények is indokolnak mind a tanfolyamszervezők, mind a hallgatók oldaláról. A szakmailag elhivatott, önkéntes szakemberekből álló bizottság párbeszédet kezdeményezett az elmúlt években aktív, természetjáró képzéseket szervező egyesületekkel közös gondolkodás és tapasztalatszerzés céljából. Az online interjúk tapasztalatait is figyelembe véve összeállt a túravezetői tanfolyam struktúrája, ami megújult elméleti és gyakorlati tudást, kartografált vizsgatérképet és esztétikus vizsgabizonyítványt is jelent a hallgatóknak.
A tanfolyam teszt jelleggel meghirdetésre került 2021. májusában, aminek gyakorlati szervezését és lebonyolítását- az Oktatási Bizottsággal, az MTSZ szakmai területeivel és több természetjáró tagszervezettel együttműködve - a Hajagi Természetvédő és Szabadidő Egyesület végezte el. A több ezer önkéntes munkaórát számláló folyamat tapasztalatairól és a levont következtetésekről Bánhidi Árpádot, a tanfolyam felelősét kérdeztük.
Milyen céllal érkeztek a képzésre a hallgatók?
Mivel az alapfokú tájékozódási ismeretek tanfolyamok nem elég elterjedtek, így vannak, akik azért jönnek túravezetői képzésre, hogy megtanuljanak önállóan tájékozódni. Ezen kívül többen pusztán csak az ismereteiket akarják bővíteni. Végül vannak olyanok, akik valóban túrákat szeretnének vezetni. Utóbbi csoport egy része nem a szervezett természetjárás keretein belül, hanem inkább csak család vagy baráti társaság keretében tervezi ezt.
Hányan kezdték el és fejezték be eredményes vizsgával a képzést?
34 hallgatóval indultunk, majd a nagy érdeklődés és a nem kis nyomás hatására további tízzel, összesen 44 fővel zajlott a képzés. A vizsgára 43 fő jelentkezett. Az írásbelit 42-en teljesítették sikerrel, egy túravezető jelölt nem jött el a gyakorlatira, amin egyébként mindenki megfelelt, így összesen 41 új túravezetővel gazdagodott a hazai természetjárás közössége.
Miben nyilvánult meg a képzés teszt jellege?
Az elmúlt években az Országos Túravezetői Találkozókon, ezen kívül az online interjúk során begyűjtött visszajelzések és a bizottság tagjainak szakmai ismeretei alapján körvonalazódott, hogy milyen lehetne a jövő túravezető képzése. Ezek az igények és elvárások adták az alapját a tanfolyamnak.
Ilyen volt például az erőteljes informatikai támogatás, a tananyagok e-learning rendszerben való elhelyezése. Nem álltunk meg annál, hogy pusztán csak egy webes felületet adjunk, ahonnan a tananyagok letölthetőek, hanem igyekeztünk kihasználni az e-learning rendszer által nyújtott pedagógiai lehetőségeket is.
A tagszervezetek felől érkezett elvárásként az egységesség, ezért a tanfolyam tervezésekor is már az Oktatási Bizottsággal egyeztettük a tanfolyam tematikáját. Nem csak a nagyobb témaköröket, de azt is, hogy azokon belül mit és ki fog oktatni, lényegében a képzési mátrixot egyeztettük minden elemében.
A követelmények tekintetében is tettünk kisebb módosításokat, így arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a leendő túravezetők jobban megismerjék az MTSZ-en belül zajló tevékenységeket (pl. turistaút jelzésfestés) és a gyalogos természetjárás több ágát (teljesítménytúrázás, túraversenyek) is.
Az új képzési modellhez szervesen kapcsolódik a központi írásbeli vizsga megszervezése és lebonyolítása, ami újdonság a korábbiakhoz képest. A gyakorlati vizsgán pedig első alkalommal használtunk az MTSZ térképi adatbázisából előállított papír alapú térképet.
A tanfolyami dokumentumok (tanfolyami bejelentő, vizsgabejelentő és vizsgajegyzőkönyv) is megújultak, űrlap formában elérhetők, ami megkönnyíti mind a tanfolyamvezető, mind az Oktatási Bizottság dolgát. Ezek az adminisztratív folyamatok gyorsabbá és egyszerűbbé váltak. Számomra ez leginkább a vizsgán volt tapasztalható, amikor is rövid idő alatt elő tudtuk állítani a vizsgajegyzőkönyvet. Ezen kívül megújult a vizsgabizonyítvány is, küllemében szebbé, korszerűbbé vált.
Milyen eltérések voltak a korábban megszokott elmélet és gyakorlati órákhoz képest?
Terveink szerint a gyakorlaton lett volna a nagyobb hangsúly, de a járványügyi helyzet lassú feloldása miatt a tanfolyam időben kicsit összezsúfolódott. Így nem tudtunk annyi gyakorló túrát megtartani, amennyit terveztünk, viszont ahhoz ragaszkodtunk, hogy minél szélesebb körű ismereteket szerezzenek a túravezető jelöltek. Ezért volt kötelező egy egész napos turistaút jelzésfestésen, valamint tájékozódási túraversenyen való részvétel. Részben a fizikai állapot felmérése érdekében, részben pedig a teljesítménytúrák megismerése céljából szintén kötelező volt részt venni egy meghatározott távú teljesítménytúra teljesítésén.
Természetesen nem maradhatott el a korszerű navigációs rendszerek használata sem. Külön gyakorlati alkalmat szenteltünk a mobil alkalmazásokkal való tájékozódásra a Veszprémben lévő MOBO és MapRun pályákon. A túrázáskor gyakran használt alkalmazások (Locus, Humap, Természetjáró) is előkerültek a gyakorló túrák során.
Újítás volt, hogy az elsősegélynyújtó ismereteket kifejezetten a túravezetők számára kialakított tematika alapján egy erre specializálódott cég oktatta. Ennek a tanfolyamnak a során sok új ismerettel bővültek azok is, akik már évek óta rendelkeznek jogosítvánnyal és a képzés elején erre hivatkozva inkább kihagyták volna ezt a képzési elemet.
Milyen következtetéseket vontál le tanfolyam-szervezőként?
A nagy létszám és a nagy területi lefedettség komoly kihívást jelentett számunkra. Mivel a környékbeli egyesületektől nem, viszont a Tiszaújvárosban és Pakson működő természetjáró tagszervezetektől kaptunk segítséget, így be tudtuk vállalni a nagyobb létszámú tanfolyam megvalósítását. Ennek köszönhetően az Oktatási Bizottság korábbi terveiben szereplő 5 oktatási régióból háromban (Észak-Magyarország, Észak-Dunántúl és Dél-Dunántúl) zajlott a képzés. A tanfolyam során ezek között a tagszervezetek között jó együttműködés jött létre, ami a kulcsa volt a sikeres képzésnek. Ez egyszerre egy pozitív tapasztalat, de egyben egy változtatást igénylő terület is. Ahhoz, hogy a jövőben hasonlóan eredményesen és jól tudjuk szervezni a képzéseket, a belső szervezeti struktúrán és a tagszervezetek kapcsolatain kell erősen dolgozni.
Hogy zajlott az elméleti és a gyakorlati oktatás?
Elég sok kockázatot vállaltunk, amikor úgy döntöttünk, hogy az elméleti tananyag feldolgozását, az előadásokat teljes egészében online felületen valósítjuk meg, de sikerült problémamentesen megoldani. Ez az oktatási forma sokat segített a tanfolyami résztvevőknek az elméleti ismereteket elsajátításában. Az előadásokon ugyanúgy kérdeztek, mintha személyesen tartottuk volna meg az órát, így az interakció is megvolt. A heti rendszerességgel megtartott elméleti órák után időnként adtunk házi feladatokat is, amik segítették a tananyag feldolgozását. Ezeknek a feladatoknak egy részét az e-learning felületen keresztül kellett leadni. A feladatok megoldására elegendő időt állt rendelkezésre, és ha szükséges volt, akkor a gyakorló túrák során is biztosítottunk konzultációs lehetőséget.
Ahogy korábban említettem, három oktatási régióban zajlott a képzés, összesen 10 helyszínen voltak gyakorló túráink. Minden helyszínen a csoport méretéhez igazodóan 2-3 fő oktató volt jelen, akik végig értékelték a résztvevőket a feladatok végrehajtása során. Ezek az értékelések adták az alapját a tanfolyam végén a vizsgára bocsátás feltételei között szereplő tanfolyamvezetői ajánlásnak.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak az egyesületeknek, akik lehetőséget biztosítottak a tanfolyami résztvevőinknek az egész napos jelzésfestési gyakorlaton való részvételhez.
Hogyan zajlottak a vizsgák?
Az írásbeli vizsga az Oktatási Bizottság által kiadott központi írásbeli feladatlapra épült. Ezzel gyakorlatilag megvalósult az egységes, központi követelményekre épülő vizsgáztatás, amit a bizottság a jövőben is fenn akar tartani.
Egy időben három helyszínen zajlottak az írásbeli vizsgák, Tiszaújvárosban, Budapesten és Veszprémben. Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy érettségi vagy szakmai vizsga írásbeli részét. A járványügyi intézkedéseknek megfelelően termenként 10 fő ült le a padokba és az írásbeli kezdetének időpontjában kapták meg a vizsgázók a központilag összeállított feladatsort, amire 180 percük volt megoldani. Az írásbeli feladatsorhoz készült javítókulcs segítségével az oktatókkal a vizsga után egyből neki is tudtunk állni az írásbeli dolgozatok kiértékelésének.
Szerinted melyik modullal gyűlt meg a legtöbb baja a hallgatóknak?
Az egész tanfolyam intenzív volt, azt gondolom, hogy a legnehezebb nem az új ismeretek megszerzése volt, hanem azoknak a rendszerezése. Külön nem emelnék ki egyetlen modult sem, hiszen, ahogy az első kérdésnél is említettem, sokan, sokféle háttérrel és céllal érkeztek, ezért mindenkinek volt olyan terület, amire több energiát kellett fordítania, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Ilyen értelemben a tanfolyam kihívás volt minden résztvevő számára.
Hogyan látod a túravezetői képzés jövőjét általánosságban?
Nehéz erre választ adni, hiszen egy átalakulás közepén vagyunk talán ezért is van bennem sok kérdőjel. Túravezetésre, jó túravezetőkre szükség van, most sokkal inkább, mint korábban, ezért a képzésnek is egyre nagyobb szerepe lesz. Ehhez viszont a képzésben résztvevők együttműködésére, megfelelően felkészített oktatókra és korszerű tartalomra van szükség.
Ami a túravezetői képzés tartalmi részét illeti, én azt látom, hogy abban igazodnunk kell az igényekhez - egyre több embernek van igénye a tartalmas, szakvezetett túrákra -, illetve figyelembe kell vennünk más országok, vagy akár európai szövetségek képzési keretrendszerét is. A túravezetés során ma már elvárás, hogy valamilyen plusz - geológiai, ökológiai, néprajzi, kulturális - tartalommal is töltsük fel azt. A képzési rendszerben én ezért látnék szívesen csatlakozási pontokat olyan szervezetek tanfolyamai felé, akik az ilyen jellegű speciális képzéseket szervezik.
Milyennek látod a vizsgázott gyalogos túravezetők jövőjét Magyarországon?
Igyekeztünk jó alapokat adni nekik, de ez még kevés ahhoz, hogy igazán jó túravezetőkké váljanak, ahhoz ugyanis elengedhetetlen a folyamatos továbbképzés, önképzés. Ehhez sok időre és energiára van szükség, nem utolsó sorban pedig elhivatottságra. A tanfolyam során ennek a csíráját is szerettük volna elhinteni. Azt, hogy ez mennyire sikerült, csak az idő tudja megválaszolni.
Ahogy korábban említettem, a túravezetésnek meg kell újulnia, mert az igény egyre inkább nő a szabadidő ilyen jellegű aktív eltöltésére. Ezért a túravezetőknek (a régebben végzetteknek és az újaknak is) bővíteni kell az ismereteiket, egyes területeken pedig elmélyíteni azt. Számos terület van, ahol ezt megtehetjük, így kialakulhatna egy színes paletta, amit szolgáltatásként tudunk nyújtani a természetet járó, szerető emberek számára. Az egész életen át tartó tanulás így már része kell, hogy legyen a túravezetők életének is.
MTSZ Országos Központ
fotó: Bánhidi Árpád