A Magyar Természetjáró Szövetség tiszteletbeli elnöke 1925. augusztus 28-án született, Újpesten, de a nagyapjától örökölt családi ház jelentette számára az otthont élete utolsó pillanatáig. Mindig is számíthatott öccsére és annak családjára. A közös túrázások mellett jutott idő a nevetésre, játékra is. Sőt, ha bebizonyosodott, hogy Lajos bácsi térítette rossz útra unokahúgait, unokaöccseit, akkor az aprónép mellett bizony neki is jutott hely a sarokban.
1934-ben, 9 évesen lett a rákospalotai Szent László Cserkészcsapat tagja. Valahol itt kezdődött el az életre szóló kapcsolat a természetjárás és közte. A heti foglalkozások, a rendszeres kirándulások, az évente rendezett kéthetes táborok meghatározták a gyermek, később a felnőtt éveit. 21 évesen már nem őt, hanem ő irányított: cserkészparancsnokká nevezték ki. Ahogy egy korábbi interjúban elmondta, komoly bátorság volt részéről elvállalni a felelősségteljes feladatot, hiszen nyaranként egyszerre 20-30 gyermekre felügyelt. Azonban az így szerzett tapasztalatokból és világnézetből később sokat profitált.
Amikor 1948-ban megszűnt a cserkészet, Lajos bácsit megkereste egyetemi társa és barátja, dr. Vízkelety László és feltette neki a kérdést: szeretne-e turista lenni? A válasz hamar megérkezett, így 1949. októberében csatlakozott az alig néhány hónappal azelőtt, márciusban alakult Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztályához. Tevékenységük a gyalogos, vízi, kerékpáros és barlangász túrázásra fókuszált, de emellett nagyon komoly eredményeket értek el a felvirágozóban lévő tájfutás, akkori nevén természetjáró terepverseny területén is. A Lokomotív csapata mindig dobogós helyen végzett az évenkénti bajnokságon. Amikor a lehetőségek engedték, ő elindult egyéniben is. Így lett 1952-ben az első országos bajnok. A „lokós” időszak rendkívül termékeny volt számára. A versenyek, túrák, ötletelések közül kiemelendő az, hogy többed magával 1952-ben életre hívták az Országos Kéktúra mozgalmat, nem sokkal később pedig az Öttusa tájékozódási versenyt.
Thuróczy Lajos
fotó: Magyar Természetjáró Szövetség
1957 márciusában a Sporthivatal létrehozta a Magyar Természetbarát Szövetséget (2016-tól Magyar Természetjáró Szövetség), amelynek tagjai a titkárnő kivételével mind önkéntes alapon, társadalmi munkában végezték a rájuk bízott feladatot. Nem volt ez másképp Lajos bácsival sem: az V. kerületi Vendéglátó Vállalat ellenőreként napi szinten járta a kerületet, így rendszeresen útba ejtette az MTSZ irodáját és a cserkésztörvénynek eleget téve ott segített, ahol tudott. Nyüzsgése, érdeklődő jelleme vitte előre a ranglétrán: 1958-tól főállású irodavezetője, később titkára, majd elnökhelyettese, elnöke, ezután 1991-től tiszteletbeli elnöke lett az időközben többször átalakult, de napjainkban is tevékeny civil szervezetnek. 1958-tól nevezte magát hivatásos turistának, ugyanis már nem oda ment túrázni, ahová akart, hanem ahová kellett.
A köz érdekét szolgálta éjjel nappal, nem sajnálta az időt a munkára. 15 szakbizottsággal dolgozott együtt, rengeteg új dolgot találtak ki közösen. A célról sosem vette le a szemét: minden lépése a hazai turizmus újraépítését szolgálta. Ugyanis 1873-ban létrejött a szervezett turizmus intézménye, 1913-ban annak első magyarországi szövetsége, amelyet aztán a háború és a különböző politikai érdekeltségek megszüntettek. Így részben a régi hagyományokra, részben egészen új alapokra helyezve kollégáival elkezdett felépíteni egy rendszert. Tulajdonképpen ekkor vette igazán hasznát a cserkészet során megtanultaknak: a szervezési-, a kommunikációs-, a kompromisszum és a vezetési készségnek, a rendszerben gondolkodásnak, a határozott fellépésnek és az egymás iránti tiszteletadásnak. Részt vett az Aranyjelvényes Túravezetők Klubja megalakításában 1978-ban. Közel 60 évig állt a természetjárás szolgálatában.
A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz, ezüst és arany fokozatú, a Természetjárásért, valamint a Természetjárás fejlesztéséért végzett tevékenységéért arany fokozatú elismerései után 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést.