DDK 2012 Vándorlás 15. nap

A 8 órás indulás zökkenőmentes volt, csupán a nemesvidi polgármester úrtól ajándékba kapott ládányi barack okozott némi megtorpanást, de miután mindenki kiszolgálta magát, elindult a 30 főnyi csapat, melyből 13 személy első naptól kezdve részt vett a vándorlásban.
 

Számomra ezek a megbúvó, küszködő kis somogyi falvak kedvesebbek mint az OKT Írottkő-Kőszeg közti aszfaltozott erdei utak vagy éppen az egregyi pincesor és keszthely közti szakasz. Ez másképp szép. Mindenhol barátságosan köszöntenek, érdeklődnek honnan jöttünk - hova tartunk. Szekszárdról - Írottkőre hangzik a válasz. Csodálkoznak, nem értik, majd jó utat kívánnak.

Mivel a napi táv nem nagy kihívás egy természetjáró számára, próbáltam lassúra fogni a tempót, de a könnyű terepen észrevétlenül lódultak a lábak. Gyorsan magunk mögött hagytuk Nemesvidet, majd Somogysimonyit is, máris a megyehatáron találtuk magunkat.

Csoportos fényképezés alkalmából pár perc pihenő, s róttuk tovább utunkat az aszfalton, immár a Zalában otthon lévő Kiss Laci vezetésével. Ormándpusztánál bélyegeztünk, kis kitérőt tettünk a Somssich kastélyhoz, ahol a kastélyhoz tartozó kis tó még kisebb szigetén fogyaszthattuk el ebédünket 4 jóétvágyú házőrző társaságában. Az "öregek" nosztalgiával emlékeztek meg arról, amikor 1989-ben, a túraútvonal avatásakor itt táboroztak. Ha az a sziget mesélni tudna :)

Innen 11,45-kor indultunk tovább, szép napraforgó tábla kísérte utunkat. Átkeltünk az M7 autópálya felett, érintettük Zalakomárt, amelyet pár mondattal bemutatott túravezetőnk, majd meg sem álltunk Galambokig, ahol a falu elején található sporttelepen szállásolták el az arra igényt tartó társakat.

Itt megtörtént a "hivatalos" megyeváltás: Takáts Gyula somogyi születésű költő sorait idézve köszöntünk el túratársainktól bízván abban, hogy megragadta őket a szép tájú Somogy, s később is visszatérnek hozzánk.

Karsai Ilona túravezető

RP-DDK Nemesvid - Galambok