DDK 2012 Vándorlás 16-20. nap

Indulás után megtekintettük a helyi katolikus templomot, mert előző este zárva volt. Felhős, de kellemes időben 40 fővel indultunk, ennek ellenére néhányan úgy döntöttek, hogy Galambokon levő termálfürdőt (Castrum kempingben) kipróbálják. 15 fő önállóan egy csapatot alkotva tempósabb ütemben tette meg a távot, és Örömhegyről el is mentek. A társaság többi tagja Zalakaros nevezetességeivel ismerkedett meg (templom, szobrok, parkok), majd a kilátóból láthattuk a tanúhegyeket, még a Balaton víztükréből is látszott egy vékony csík. Utunk során, több helyről hasonló szép kilátásban volt részünk. A Kis-balaton állandó látványelemnek számított. Ettől kezdve mi is tempósabban haladtunk, mert közben melegen kisütött a nap, de bármikor várható volt egy helyi zápor. Azért a Gesztenyeháznál még szusszantunk egyet, és megismertük annak történetét. A társaság jó kedvel érkezett meg a Nagykanizsai Postás SE kulcsosházához. Valaha itt lakott az utolsó hegyen élő öreg házaspár.  A házban két szoba, benne 14 ágy, konyha és társalgó áll a túrázók rendelkezésére. A bejárat mellett van elhelyezve Cseke Ferenc tanár úr emléktáblája, aki nagyon sokat tett a délzalai térség turisztikai feltárásában, turista utak kialakításában. Közben megérkeztek a többiek is. Beszélgettünk a filmforgatás közbeni élményeinkkről,valamint a23 éve történt  első DDK végigjárásról Elfogyasztottuk a Tomasics János gondnok és a Guszti  ügyeskedésével készült fom vacsorát. Este még bizonytalanabbá vált az idő, a csillagok látszottak felettünk, de távolabb elég sűrűn villámlott ezért aztán éberebben aludtunk. Hajnali három órakor riasztottuk a sofőrt, és a csomagszállító autót kalandos körülmények között le kellett küldeni a murvás útig, mert közeledett a zivatar. Örömhegyre nagyöröm megérkezni, sáros időben különösen. Zápor után csak terepjáró képes közlekedni. A szabadban alvókat bemenekítettük a féltető alá. Nagy szerencsénkre kevés eső esett (Orosztonyban sokkal több), ezért reggel vissza tudott jönni az autónk.

17. nap júl. 20. Orosztony Örömhegy-Nagykanizsa Palin

Indulás előtt beszélgettünk a 86-os forgatásról. A stáb által felragasztott matrica most is látható a bejárati ajtó melletti ablakon. Ragyogó kitisztult időben 27 fővel indultunk tovább Nagybakónak felé. A szőlők helyén ma már mindenhol erdő van, de megtalálható a hegyhát közepén a kereszt, ahol harangláb is állt valamikor, harangját Orosztonyban őrzik. Itt láthattuk a természetjárók által készített kis Szent Kristóf kápolnácskát, másik oldalt a Rockenbauer Pál tiszteletére 1989- ben állított fából készült emlékoszlopot. egy ritkaságnak számító berkenyefa alatt. A hegyháton végighaladva a fák között még látszanak a régi tömésházak maradványai. A postás Se berendezett egy szép lakóházat tájháznak, de a tulajdonos csak kölcsön adta az épületet. Közben a rossz szándékú emberek (irtókézek) többször kifosztották, a maradék kiállított anyagot máshová kellett vinni. Azóta ez az épület is összeroskadt és a természet már visszafoglalta magának a kertet is. A régi szekérúton lejutottunk a völgybe, majd egy szemet és szívet gyönyörködtető erdőben felkapaszkodtunk Cser-hátra. A legelésző kecskenyáj távoli vonulását figyelve a karámhoz értünk. A tulajdonos  előre megbeszélt helyre odakészített a csapat számára két guriga sajtot, amit a későbbi pálinka és borkostoláshoz elvittünk. Nagybakónakon a templom és a helytörténeti kiállítás megtekintése után az Eszperantó források felé indultunk. Az egyik udvarban két szarvasborjút és vadmalacokat fotózhattunk. A források környezetét szépen kitisztítva találtuk. A nagyon kellemes hely pihenésre csábított bennünket . A csapatunk itt kétfelé vált, és a bátrabbak a kőszikla szurdok on keresztül haladva a végén vaslétrákon kijutva érkezett a Tukorára. A másik csoport a kék jelzést követve jutott ugyanide. A  távolból  ceruzavékonynak látszó  eget karcoló 200 méter magas tv torony  közeléből (313 m tszf.)már Palinig enyhe lejtőn tettük meg az utat. Az Öregförhénc  szőlőhegyen egyik kanizsai túratársunk édesapja határozott betessékelése , és finom bora még kellemesebbé tette számunkra a további utat. Párszáz méter után a Kanizsa SE elnöke Strausz Ferenc  fogadott bennünket. A többféle pálinka és bor megkóstolása után kissé nehezebb volt további haladásra bírni a társaságot. Azért mindenki sikeresen elfoglalta szálláshelyét az iskolában.

18. nap júl. 21 Nagykanizsa Palin- Valkonya

További érkezőkkel kiegészülve 49 fővel indultunk. Zsigárdra érve  kicsit megálltunk a Kanizsa SE volt pihenőházánál, ahol megtudhattuk,hogy bent a faluban szándékoznak alkotóházat létrehozni. A zsigárdi vadászháznál az Erzsébet királyné tiszteletére emelt egyszerű külsejű emlékoszlopot sokan fotózták. Meggyőződhettünk, hogy miért nevezik Homokkomáromot úgy, bár szemerkélt  az eső, de a homok majd bokáig ért. Egészen pihentetőnek tűnt a pár kilométer aszfaltos út a kegytemplomig. Egy kis áhítat és némi falatozás után nekivágtunk Valkonyáig nyolc dombnak és völgynek. Utunk során megtapasztalhattuk a különböző meredekségű emelkedő és azt követő lejtő jótékony hatását. Zala megye egyik legnagyobb összefüggö erdejében gyönyörködhettünk.  Ezen a magasságon ritkaság számba megy, hogy ilyen csodálatos bükkösök vannak, de itt a számukra kedvező klíma és a talaj biztosítja az erőteljes fejlődést. A Szuloki forráshoz érve ihattunk a mély szurdokban megbúvó nagyon kellemes ízű forrásvízből. A tavaknak csak kiszáradt medrét láthattuk, mert a kevés csapadék nem tudta feltölteni. A napközbeni többszöri szemerkélő eső már akkor váltott át folyamatos esőzéssé, amikor mindenki beérkezett  a turistaházba. Vacsora előtt Rejtélyiné Nagy Gabriella köszöntötte csapatunkat. Rövid tájékoztatást adott 68 fő lakosú kis település sikeres fejlődéséről, a turistaház létesítéséről, és további terveikről. A házat 1993-ban avatták és Rockenbauer Pálról nevezték el. Akkor helyezték el a róla készült táblakép is a ház falára. Az emlékoszlop és több más alkotás 1994-ben a nemzetközi fafaragó és természetjáró tábor alatt készült. A létesítményt pedig évek óta az építészhallgatók munkájával is fejlesztik tovább.

19. nap júl. 22. Valkonya-Bázakerettye

A turistaház előtti fényképezés után 45 fő folytatta a vándorlást. Rövid erdei út következett, majd a borsfai szőlőhegy érintésével Borsfára érkeztünk. A kápolna felújítása óta talán egyedülálló módon több funkciós lett, mert galériaként is működik. A megszokott módon újabb emelkedővel érkeztünk fel egy dombgerincre, ahonnan szép kilátás nyílt a távolabbi erdős dombokra.  Visszapillanthattunk a geodéziai tornyával kimagasló Gurgó-hegyre, mert errefelé minden domb hegy. Ezen a gerincen maradva már a „Kistolmácsi havasok” szőlővel beültetett részét járjuk. Mintegy 400 m kitérőt téve egy új fából készült 12,5 m magas kilátóról figyelhetjük a környéket. Az időjárási viszonyok miatt most nem láthattuk, csak homályba burkolva Horvátország hegyeit. Visszatérve A kék sávhoz betonúton érkezünk Kistolmácsra, majd a falun  végigmenve a tóhoz. A mostaninál melegebb időre számítottunk, így csak egy személy mártózott meg a vízben. Maga a tó nagyon szép környezetben helyezkedik el. Ingyenes strand, horgászási lehetőség biztosít sok embernek kellemes kikapcsolódást.  Hosszabb pihenő után a kiváló minőségű Kozár forráshoz megyünk, ami talán Magyarország  legbővizűbb  forrásai közé tartozik, mögötte fából faragott Nepomuki szobor látható.  A tervnek megfelelően választhattunk két út között. A többség 30 fővel  elindult a Budafai arborétum felé. A többiek aszfaltúton bementek Bázakerettyére és egyénileg ismerkedtek az olaj ipar bölcsőjének nevezett faluval, vagy „könyvtárba” mentek.

Változatos terepen  kis tavakat érintve szép erdőben , sok cikláment látva kacskaringós ösvényeken jutottunk az arborétumba.  Tettünk egy rövid körutat az arborétumban. Utunk a Trianon utáni első olajkutató furás helye mellett haladt el, amit emléktáblával megjelöltek. Tájékoztatásból tudjuk, hogy az 1800-as évek vége felé itt még barnaszenet is bányásztak. A kilátóhoz is felkapaszkodtunk. Közben a sok rododendront látva elképzeltük milyen lehet virágba borulva.  A nagyobb tó mellett visszasétálva a gátnál egy nagyon szép kiépített pihenőhelyre bukkantunk. Sajnos az eső meggyorsította lépteinket és az arborétumot elhagyva aszfaltúton az első olajat adó kúthoz mentünk. Itt található az olajos emlékmű. Továbbhaladva beérkeztünk Bázakerettyére, ahol a pékségnél frissen sütött langali és más finomság kapható. Az iskolához haladva kereszteztük az ország leghosszabb személyszállítást is végző erdei vasutat. Páran egy rövid szakaszt utazva ki is próbálták.

20. nap júl.23 Bázakerettye- Rádiháza