Jakab Éva (Farkas), 2012-07-30 09:49
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Sötétvölgytől Mórágyig gyalogoltunk a Dél-Dunántúli Kéktúra Vándorlás második napján bő 20 km-t az előző napi túravezetőkkel (Jakab Albert, Jakab Éva, Bakonyi Ica és Chlebovics Miklós).
Ez egy nagyon szép útvonal a Szekszárdi-dombságban. A Haramia-forrásig haladó kanyargós túraösvény minden évszakban sok szekszárdit csábít kirándulásra. A Haramia-forrásnál pedig árnyékos és napos pihenési lehetőség is adódik a piknikezésre. A forrástól jól megérdemelt emelkedő a S jelzésig, majd leereszkedés a sokkal szebb napokat látott, volt grábóci erdészlakig. Grábóc széléig még árnyékos szakasz kényeztetett, hogy a tehenekhez érve ismét a nyár jusson eszünkbe. A nagyon kis falu, nagyon kicsi falusi boltja előtt összevártuk a teljes csapatot: igyekeztünk, mert a szerb kolostornál Krisztina nővér várt ránk, hogy emlékezetes humorával bemutassa a kis görögkeleti templomot. A piros pontokkal egy időre el is gondolkodtatott minket. A gyaloglás közbeni meditáció kellett is, mert a Szálkáig tartó út nyílt, napsütéses, poros. Szálkán ebédidős pihenőt terveztünk, amit ki-ki a saját elképzelése szerint realizált. Többen a civilizációs vívmányokat kihasználva, a légkondicionált Horog csárdában ebédeltünk, néhányan a környezete miatt kedvelt szálkai strandot látogatták meg.
Ebéd után a Szálkai-tó mellett haladtunk. Majd miközben felgyalogoltunk a Mórágyi-dombra, néhányan hiába keresték a tó melletti geoládát. Kismórágyra is poros, állatos út vezet be, csak itt nem kolbászolnak a kutyák szabadon. Kismórágyon a közkút okozott felfrissülést, a mini vonat mozdonyvezetőjének az integetés egy kis stoppolásos hangulatú derültséget. Innen nagyon közel volt Mórágy, jó is volt már megérkezni és a szállásunkon, a suliban megfürödni.
A vacsora után lehetőség volt a gránitfal és a Mórágyi Helytörténeti Gyűjtemény megtekintésére, és egy kis társadalmi életre a helyi kocsmában.
