DDK 2012 Vándorlás 21 nap

Reggel negyed 9- kor vettem át Kiss Lacitól a túravezetést a rádiházai vasúti megállónál. A bemutatkozás, a nap túraútvonalának ismertetése és a csoportkép elkészítése után fél 9- kor összesen 37-en kezdtük meg a nap túráját.
 

A Kabala-Ménes Kft két istállója mellett mentünk el, a lovakat és a csikókat távolról figyelhettük meg.

Elérve Görgőpuszta kis temetőjét, megkerestük Bartha László földbirtokos sírját, aki 1912-ben hét kancával kezdte el a lótenyésztést a rádiházai birtokán.

Rövid gyaloglás után egy fából készült „kapun” áthaladva akácosba érkeztünk. Az útszakasz ki volt tisztítva, szentkozmadombjaiak egy hétig dolgoztak rajta, így most egy zöld folyosón, majd egy újabb „kapun” áthaladva érkeztünk Béci- patak völgyébe, Szentkozmadombja közelébe.

A takaros kis zalai falu turisták számára kialakított pihenőhelyén Káli Lajos polgármester úr

fogadta a csoportot. Elmondta, hogy a falu szeretettel várja a természetjárókat, már több turistalétesítményt hoztak létre és még vannak ötleteik, amelyeket szeretnének megvalósítani.

A polgármester úr Matolcsi Gyurinak átadott egy is zászlót, amelyen a falu címere látható.

Kozmadombjáról egy kis kitérővel jutottunk el Zalatárnokra, részben a kék kereszt jelzésű turistaúton haladva, a Durgó-hegy oldalában felkerestünk egy közönséges gyertyán matuzsálemet, amely Magyarország nagyon idős gyertyánjainak egyike. Ezt követően végig mentünk egy kis falun, Oroklánon. 

Zalatárnokon az élelmiszerboltnál, illetve a mellette levő italboltnál tízóraiztunk, frissítettük magunkat. Megnéztük a falu római katolikus templomát, amelyet az 1700-as évek közepén építettek a török időkben elpusztult, középkori ferences kolostor közelében. A templom kriptájában Deák Ferenc rokonai nyugszanak. Deák Ferenc a születését követően öt és fél éves koráig Zalatárnokon nevelkedett.

Zalatárnokról a Csőszi-hegyet érintve jutottunk a Pató-hegyre, ahol két új túrázó csatlakozott hozzánk. Egy 50 m mély kút kellemesen hideg vizével enyhítettük a szomjunkat és meg is ebédeltünk. Közben nagykanizsai zenetanár túratársunk hegedűjátékát hallgattuk.

A Pató-hegyről lementünk Petrikeresztúrba. Ebben a faluban élt Pálóczi Horváth Ádám költő, aki itt gyűjtötte azokat a régi verseket és dalokat, amelyeket Ötödfélszáz énekek címen megjelent könyvében adott ki.

Petrikeresztúrt elhagyva a szegek vidékére, Göcsej központi részére jutottunk. Először egy kis településen, Győrfiszegen mentünk keresztül, majd beértünk Becsvölgye Barabásszeg nevű részébe. Itt a Gondűzőnek nevezett italboltban pihentünk, ahol a sör, a kis házmester mellett fagyit is lehetett venni.

A pihenőt követően indultunk tovább a szintén Becsvölgyéhez tartozó Vörösszeg irányába. Ekkorra már egyre sötétebb felhők gyűltek felettünk, majd elkezdett zuhogni az eső. Az esőkabátok ellenére mire Kereseszegre (Becsvölgye) érkeztünk, mindenki teljesen megázott. Aztán ideiglenesen elállt az eső.

A sáros úton csúszkálva tettük meg a Kislengyelig (Becsvölgye) vezető útszakaszt. A faluba beérve ismét egy felhőszakadás áztatott el bennünket.

A faluban a Malom turistaházban szállt meg a csoport.

A túravezetésben Matolcsi Gyurin kívül Hajdú Imre zalaegerszegi túratársam segített.

A nap során kb. 24 km utat tettünk meg a szintemelkedésünk 400 m volt.

Pozsik Lajos

túravezető