Jakab Éva (Farkas), 2012-07-30 09:51
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Az előző napi melegre emlékezve egy órával korábban, 7-kor indultunk a Mórágytól Mecseknádasdig, ismét valamivel több mint 20 km-t gyalogolni. Erre a napra két meglepetésről tudtunk előzetesen.
Mórágyról az előző nap is felkeresett helytörténeti gyűjtemény mellett távoztunk. A falu szélén található az a geológiai feltárás, ahol egy másodlagos szintezési alappont van, amit kicsivel kevesebben ismernek, mint a nadapi elsődleges szintezési alappontot, de ez mit sem kicsinyít érdekességéből. A sziklát a fiatalok meg is szokták mászni, de mi most a hegyet másztuk meg. Bár ez az emelkedő kiküszöbölhető azzal, ha Mórágyat a S jelzésen hagyjuk el, de a K útvonal megéri a fáradtságot, ezért mi a nehezebb útvonalat választottuk. A dombot megmászva, visszaérvén Mórágy szélére egy könnyű szakasz következett a Henrik-forrásig. Aztán rövid, de merész emelkedő az erdő közepén mindig meglepetést okozó elsőbbségadás táblákig (a S háromszög jelzésig), aztán makadám úton besétálás Bátaapátiba. (Sajnos a kék kihagyja a volt üveghuta haranglábat és a régi kis temetőt, de a napi táv és a meleg nem engedett ekkora kitérőt). Bátaapátiban pihenőt tartottunk. Bátaapáti arról ismert, hogy befogadta a kis és közepes radioaktívhulladék-tárolót, az ezáltal ideáramló forrásokból épül-szépül. A kis kápolnát és az Apponyi-kastélyt a falubeli kitérő mindkét irányában kívülről megnéztük.
Aztán nekivágtunk a Harsányi-keresztig tartó útvonalrésznek. Nem sokkal a kereszt előtt a megyehatáron kéktúrás üdvözlő táblánál fényképezkedtünk. A Harsányi-kereszthez vártuk az első meglepetést, és kaptuk a fekedi polgármestertől. Finom zsíros kenyérrel és fehér borból készült fröccsel várta nagy csapatunkat. Sőt a lelkes érdeklődőket külön fekedi látogatásra is elvitte kocsival. Ötletének hála bizonyára többen megjegyeztük, hogy Fekedre el kellene menni majd egyszer.
A Héthárs-pihenőig betonúton mentünk. A Hesz-keresztnél lógattunk egy kicsit lábat, majd kitűztük a Jager csárda úti célt. Eddig alapvetően szerencsénk volt az erdős szakaszokkal, de itt egy hosszabb nyílt szakasz próbára tett minket. Éppen szükségünk volt arra, hogy Dománszky Zoli vízzel várjon minket az Apátvarasd-telep (volt Jager csárda) nevű helynél.
Nagyon közel volt Mecseknádasd. A kék jelzésről az falu érdekében letértünk, hogy kalandos ösvényen, meredek falú metsződés mellett érjünk be a faluba. A Sloszbergre (a Várhegyre) nem mentünk, de Sloszberg étterembe beültünk frissítő italokért. Annyira nem örültek nekünk, hogy ne folytassuk utunkat a szállásig, a helyi iskoláig. Útba esett a felújításra szoruló volt püspöki kastély és ráláttunk a Bagoly-csárdára.
A Tolna megyei túravezetők (Jakab Albert, Jakab Éva, Bakonyi Ica és Chlebovics Miklós) a szálláshelyen búcsúztak el a kéktúrázóktól. Mecseknádasdtól a Baranya megyeiek vették át a túravezetést: pogácsával, borral – ahogy kell.
