DDK 2012 Vándorlás 9. nap

Reggel 8 órakor Mindszentgodisán, az iskolánál 35-en szálltunk buszra (a vándorlók a mindszentgodisai iskolában aludtak), és utaztunk Bakócáig. Néhányan már korábban elindultak. Bakócáról indultunk a 25 km-es  túrára. Az éjszakai eső „elverte a port”, és felfrissítette a levegőt, így kellemes időjárásban kezdtük a gyaloglást.

A Fekete István Emlékösvényen értünk fel a kék sáv jelzésre, és mentünk aztán tovább már a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán. Első megállóhelyünk Alsókövesd volt, ahol egykor Fekete István is lakott (a ház már nincs meg, emlékét tábla őrzi). Innen aszfaltúton értünk fel Felsőkövesdre, ahol a szépen gondozott kis településen, hatalmas hársfák árnyékában, a kéktúra bélyegzőhelynél tartottunk hosszabb pihenőt. Az egykori bolt épülete nyitva volt, ahol vizet  tudtunk vételezni.

Pihenés után elhagytuk a Fekete István Emlékösvény „elköszönő” tábláját, és egy szurdokban, 3-4 méteres agyagos löszfalak között ereszkedtünk le egy szép völgybe, majd onnan rövid emelkedővel Szabásra értünk. A régebben szebb napokat látott faluban, ahol száznál is többen laktak, ma már csak két ember él. Megálltunk a Dél-dunántúli Kéktúra egykori bélyegzőhelyénél, ahol a néhai Lafferton Henrik baranyai természetjáró „magán kulcsosháza” állt. Itt Matolcsi György felidézte az 1989-es Kéktúra Vándorlást, melynek egyik táborhelye itt volt.

Szabást elhagyva egy rét szélén gyalogoltunk tovább, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott a környékre és a völgyben megbújó kis falura, Csebényre. Hosszú erdei gyaloglás következett, mígnem a megyehatárra értünk, ahol meglepetésben volt részünk: a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, és néhány tagja várt bennünket. Vezetésükkel a csoport egy része kitérőt tett a közelben található különleges természeti képződményhez, a Csepegő-kőhöz, mi pedig tovább mentünk Gálosfára, ahol üdítő pihenőt tartottunk a kocsmánál, és bevártuk a Csepegő-kőhöz kitérőket.

Gálosfától még hét kilométer várt ránk. Elmentünk a Festetics-kastély épülete mellett, mely ma üresen áll, udvarát felveri a gaz. Egy hosszabb emelkedő után szép erdőben gyalogoltunk, majd leereszkedtünk Simonfára, a Meteor kulcsosházhoz, a vándorlás következő szálláshelyéhez. Itt köszöntünk el a „vándorlóktól”, további jó utat kívánva, és átadtuk a vezetést a Somogy megyei  természetbarátoknak.

Strasser Péter

túravezető