Egyéni kontra szervezett természetjárás napjainkban

„Tavasszal az otthonmaradást választottuk, megszüntettük a klubnapjainkat, mert azt éreztük biztonságosnak - folytatja a szakoszályvezető. A korlátozások enyhülésével elkezdünk ismét találkozni, túrázni, természetesen betartva a szükséges előírásokat. A természetjárás iránti igény és a köztünk lévő kötelékek szerencsére nem lazultak az elmúlt időszakban, nagyon vártuk már a közös élményeket. A kezdeti félelmek fokozatosan oldódtak, újra felvettük a régi fonalat.

Azonban éppen ez az aktivitás, amire mindig is oly büszkék voltunk és leszünk, az indokolta a nyílt túráink megszüntetését és a zártkörűek létszámkorlátozását. Már olyan nagy érdeklődés vette körbe egyes programjainkat, hogy túl nagy kockázatot láttunk 50-60 idősebb korú ember közös túrázásában.

Ettől függetlenül mi azt kérjük minden sporttárstól, hogy ne hagyják abba a mozgást, maximum tíz fős társasággal menjenek a friss levegőre, de mindezt a lehető legkevesebb közösségi utazással tegyék. Ha a lakhelyükhöz csak egy kis erdőterület esik közel, akkor járják inkább ugyanazt a turistautat, és kerüljék a távolabb eső, tömegközlekedéssel megközelíthető helyszíneket. Javaslom, hogy keressenek meg túravezetőket, természetjáró civil szervezeteket és kérjenek tanácsot a túrahelyszín kiválasztásában.”

„A gyaloglás egy bárki számára könnyen elérhető és praktikus sportág, ami ha friss levegőn történik, még belgyógyászati szempontból is hasznos. Mint ahogy a legtöbb testedzés során a holtpontot követően endorfin (belső boldogsághormon) szabadul fel, ami egyfajta örömteli élményt kapcsol a mozgáshoz. További pozitívuma, hogy nem pörgeti meg intenzíven a szívritmust, így mindenképp ajánlott azoknak, akiknek a szívműködését kímélni kell.

Összességében az kijelenthető, hogy a gyaloglás egy minden korosztály számára élvezetes kikapcsolódás és megfelel a különböző intenzitású mozgásigényeknek. Kedvünkre lassíthatunk, vagy épp fokozhatjuk a tempót, természetesen a fizikai képességek és az ízületek terhelhetőségének figyelembevételével.

Az erre érzékenyebbeknek és az idősebb korosztálynak javasolom a bottal sétálást (nordic walking). Ebben az esetben úgymond „négykézláb” járunk, tehát eloszlik a fizikai terhelés, mert az egy pár túrabot szükség szerint támaszt nyújt, stabilitást ad vagy tehermentesíti az alsó végtagokat, míg a dinamikus nordic walking kiválóan edzésben tartja a keringési rendszert is.

A sportolás – jelen esetben a természetjárás - akkor tudja tartósan kifejteni mind a testünkre mind a lelkünkre gyakorolt pozitív hatásait, ha rendszeresen végezzük. Heti két-három alkalom már elegendő ahhoz, hogy a testünk megszokja az izmok összehúzódását és nyújtását, a szövetek rugalmasak maradjanak.

Az inaktivitás során az izmok elkezdenek zsugorodni, tömeget veszítenek. Éppen ezért fontos odafigyelni arra, hogy akkor is végezzünk nyújtó, átmozgató gimnasztikát otthon, ha valami oknál fogva kimarad a heti természetjárásunk. Hosszabb kihagyás után pedig csak a fokozatosság elvén szabad visszaszoktatni magunkat a mozgáshoz, gondolok itt például kisebb intenzitású, rövidebb távok teljesítésére. A lényeg, hogy ne fárasszuk ki a szervezetünket.

A koronavírus megjelenése fokozottabb odafigyelést igényel egyéni és közösségi szinten egyaránt, éppen ezért egyes hagyományokat érdemes mostanság háttérbe helyezni, mint például egymás kínálgatása a házilag készített falatokkal. Vagy mondjuk egy túrahelyszín megközelítése esetén kerüljük a tömegközlekedést és csak akkor üljünk be közös autóba, ha biztosak vagyunk a saját és az utastársaink egészségében. Elsősegélynyújtás esetén pedig viseljünk maszkot, legyen nálunk gumikesztyű, fertőtlenítőszer és tartalék víz.

Mivel megoszlanak a vélemények és a reakciók a járvány kapcsán, ezért a tolerancia nagyon fontos minden helyzetben. Fogadjuk el azt, hogy valaki úgy érzi magát biztonságban, ha maszkot visel a szabad levegőn is.  Nemcsak magunkat, hanem túratársainkat is megtiszteljük azzal, ha nem vállalunk felesleges kockázatokat.”