Épül a várva várt kilátó a Bence-hegyen

A 2014-ben kiírt pályázatra beérkezett  műveket szakmai zsűri értékelte, a díjakat is átadták, majd Velence polgárai a lakossági szavazáson Kruppa Gábor és Merkel Tamás második helyen végzett, nem hétköznapi tervének megvalósítása mellett döntöttek.

Kruppa Gábor a Turista Magazin kérdéseire válaszolva elmondta:
Azt gondoljuk, hogy a kilátó különleges formája volt leginkább hatással azokra, akik a helyi szavazáson véleményüknek hangot adtak. Velence régóta várta, hogy a lebontott korábbi kilátó helyére egy olyan jellegzetes építmény kerüljön, ami a város egyik turisztikai látványossága is lehet. A szavazásnál nyilván számított az is, hogy ez a torony nagyon időtálló anyagból készül, és ezért nem kell attól félni, hogy az avulás miatt lezárják, mint az olajfúrótoronyból átalakított és elrozsdásodott acélszerkezetű elődjét.

A pályázati anyagban ezt írtuk: „A Bence-hegy tetején természeti formákat idéző, a gyönyörű táj elemi erőit is megjelenítő, szélfútta fára, hajlott levélkehelyre, virágsziromra, fosszíliákra emlékeztető kilátó épül. A belsejében felvezető lépcső kilátóterasszá nyílik. Anyaga kő és csiszolt, színezett beton.”

Egy olyan természeti alakzatokat utánzó formát akartunk itt létrehozni, ami sok mindent felidéz, de valójában semmire sem hasonlít, nem egyértelműen beazonosítható, kissé rejtelmes, titokzatos tárgy a hegytetőn. Már messziről felkelti az autópályán utazók, a tavon hajózók érdeklődését, de közelről, a felfelé tekeredő szerpentinen, a kacskaringós Panoráma úton haladva is minden oldalról más-más képet ad, így nem válik hamar unalmassá, megszokottá a látványa. A leglátványosabb része a tó felé kinyúló kilátóterasz, amit mintha odahajlítana, csavarna az északnyugati irányból fújó szél.

Az építkezés állásáról 2016 októberében készült videó:


Mint 2015 július elején hírül adtuk, a Bence-hegyen 1965 novemberében felállított 43 méter magas Vörösmarty-kilátóval kapcsolatban kiállítás nyílt, amelyen az érdeklődők megismerkedhettek Velence egykori nevezetességének történetével.

A már legendának számító régi acélkilátó – egy leselejtezett olajfúrótorony – 1965 novemberében került a velencei Bence-hegy tetejére, és idővel ugyanúgy a település szimbólumává vált, mint a pákozdi csata emlékműve. Az építmény az évek során kedvelt turisztikai célponttá vált. Már messziről látni lehetett az utakról, iránytűje volt sok vitorlázónak, horgásznak és két helyi egyesület is használta jelvényében a sziluettjét.

A torony egyéb funkciókkal is bírt. A rátelepített antennákkal átjátszóállomásként szolgált három közigazgatási szerv, a Veszprémi Közúti Igazgatóság, a Megyei Rendőrkapitányság és a Szeizmológiai Intézet számára.

Eredetére vonatkozólag semmiféle írásos dokumentum nem maradt fent. A Magyar Olajipari Múzeummal és egykori olajmérnökökkel történt konzultáció során kiderült, hogy az 1960-as évek elején az olajiparban egy korszerűbb technika jelent meg: a fúróárbóc, mely a korábbi csonkagúla alakú, rácsos szerkezetű, négy betonprizmán álló Rotary-tornyokat kiszorította. Ezeket leselejtezték, és visszakerültek Nagykanizsára, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárba. A kilátó onnan érkezett – egy helyi lakos visszaemlékezése alapján – Gonda István, az egykori Székesfehérvári Járási Tanács elnöke hozatta Velencére.

A Bence-hegyen már csak nyomokban lelhető fel szőlő. Egykori miliőjét jól érzékelteti Polgárdy Géza a Velencei tó és a Velencei hegység kalauza c. könyvében 1938-ban: „A szűk, kacskaringózó szekérút szőlők és földbe vájt pincék között halad… legmagasabb pontjáról letekintve igen szép kilátásban van részünk: délre az előttünk fekvő völgyben a Velencei-tó tükre csillog, ÉK-re az egyedülálló Csúcshegy, ÉNY-ra a Meleghegy, s Északra a nadapi templom tornya látszik.”

A mai szemlélődő talán könnyedén megállapítja, hogy az olajfúró torony nem illett a tájképbe, de kérdezzük meg bármelyik régi velencei lakost, mindenkinek lesz egy kedves története a kilátóval kapcsolatban. A furcsa építményt a helybeliek és a tónál üdülők is gyorsan megszerették. Csodálatos volt a panoráma odafentről (jó időben még a budapesti augusztus 20-i tűzijáték is látszódott), pedig a fából készült kilátószintet nem is a 43 m magas torony legtetején, hanem annak alsó egyharmadán alakították ki (ez falépcsőkön volt elérhető, tovább csak az arra illetékesek juthattak fel, létrán).


Idővel a kilátó elöregedett, majd életveszélyessé nyilvánították. Felújítására nem volt anyagi forrás, hasznosítását nem vállalta senki, így 1988 szeptemberében megszületett a „halálos ítélete”. A szerkezet lebontása igen hosszadalmas és veszélyes lett volna, így robbantani kellett – összedöntéséhez 13 kg robbanószert használtak fel.

Az 50 éve felállított kilátóhoz kapcsolódóan 2015. július 8. és augusztus 31. között kiállítás voltt a Velence Korzó Aulában (Velence, Tópart u. 47.) Salacz Nóra, a Velence Helytörténeti Egyesület támogató tagjának szervezésében, amit L. Simon László miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség államtitkára nyitott meg, a köszöntőt pedig Koszti András, Velence polgármestere mondta.

Egy új kilátó létrehozását már évek óta terveztékk, ám forráshiány miatt eddig mindannyiszor meghiúsult a kivitelezés. A Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács és a Vadex Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. 2014-ben építészeti tematikájú ötletpályázatot hirdetett, amelyre 156 pályamű érkezett.

In: Lesz-e újra kilátó a Bence-hegyen?