Németh Imre (Farkas), 2012-08-02 15:52
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Ami jó az Erdőtörvényben az az, hogy „Az erdőben - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles…”. Ami rossz, hogy a fentiek felülírhatók, ha:
- más jogszabály azt korlátozza, vagy;
- az arra jogosult a látogatás korlátozását az Erdőtörvényben törvényben foglaltak alapján elrendelték.
De ki az erdőlátogató? Bárki, aki az „erdőben nem erdőgazdálkodással összefüggő tevékenység céljából tartózkodik, tehát pl. ott túrázik. Ezért a tevékenységért az erdőgazdálkodó és az erdő tulajdonosa az erdőlátogatásért díjat nem kérhet, csak az esetleges károkozásért utólag. Az erdőlátogatónak - a természetjárók számára evidens - kötelezettségei vannak: kárt nem okozhat, ill. az ott tartózkodók pihenését és az erdőgazdálkodási tevékenységet indokolatlanul nem zavarhatja.
Most a legfontosabb rész következik: mely utakon közlekedhet az erdőlátogató turista? Jó hírem van, bárhol, kivéve a következő két területtípust:
- 2 méternél nem nagyobb átlagmagasságú faállományú erdősítés;
- erdőrezervátum magterülete.
E részeken csak a kijelölt (jelzéssel ellátott) utakat használhatja a turista. Természetesen ezt ajánljuk túrázóinknak mindig, mert felfogásunk szerint a jelzett turistaút olyan természetvédelmi létesítmény, mely egyaránt szolgálja a vendég természetjáró, és a befogadó természet védelmét. Ez úton járva zavarjuk legkevésbé az erdő életközösségét.
A turista útvonalat jól láthatóan, szabvány jelzéssel kell megjelölni, és nyilván kell tartani.
A kerékpáros (és lovas) túrázó csak az arra kijelölt úton haladhat.
Nézzük csak, az áthaladáson kívül még mit enged a Törvény együttműködésben az erdőgazdálkodójával?
„Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőben:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni;
b) turistaútvonalat kijelölni és létesíteni;
c) turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani;
d) ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni;
e) e törvényben külön nem nevesített sportversenyt rendezni.”
A fentiekből az következik, hogy egy éjszakás bivakolást, sátrazást nem tilt a Törvény. Azonban nem árt az óvatosság, mert az erdészek és vadászok igyekeznek ezt nem tudni!
Fontos, és többnyire a kirándulók érdeke az, hogy az „erdőgazdálkodó átmenetileg korlátozhatja, és feltételhez kötheti az erdő egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott-tartózkodás az életet vagy testi épséget veszélyezteti, vagy az egyes erdőgazdálkodási munkák végzését veszélyezteti, akadályozza. Ilyenkor az erdő látogatásának korlátozását a helyben szokásos módon (!) kell kihirdetni, valamint figyelmeztető táblák kihelyezésével gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról.
Induljunk az erdő látogatására, akarom mondani kirándulni, túrázni! Szép erdőt, mezőt!
Németh Imre MTSZ Természetvédelmi Szakbizottság vezetője
