Erdők és aggodalmak

Az Országos Erdészeti Egyesület és a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség „tényekkel nem megalapozottnak” tartja Szabó Marcell zöldombudsman (az alapvető jogok biztosának jövő nemzedékek érdekeiért felelős helyettese) nyilatkozatát, amely elsősorban a magyarországi erdőgazdálkodás természetvédelmi szempontú átalakítását szorgalmazza. „A zöldombudsman alaptalanul aggódik a magyar erdőkért” című közleményükben a két szervezet elutasítja az erdők jelenlegi helyzetére vonatkozó elmarasztaló állításokat, hangsúlyozza a megfelelő jogszabályi keretek meglétét, és kiemeli az erdészek szerepét az előremutató gazdálkodási irányelvek bevezetésében.

A WWF Magyarország elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az erdészeti ágazat az elmúlt két évtizedben véghezvitt. Ennek ellenére a zöld civilszervezet szakértői úgy vélik, hogy az erdők helyzete természetvédelmi szempontból még korántsem megnyugtató. Ezt nemcsak az erdészeti és természetvédelmi ágazatok évtizedes szembenállása jelzi, hanem többek között a természetvédelemhez kötődő szaktudományok, zöld civil szervezetek, turistaszövetségek és lakóhelyi közösségek rendszeres felszólalásai is. Ilyen formán a jövő nemzedék érdekeit képviselő zöldombudsman aggodalmai aligha megalapozatlanok.

Az erdészeti érdekképviseletek visszautasítják az erdők állapotára vonatkozó megállapításokat. A mintegy tíz éve elvégzett országos erdőtermészetesség vizsgálat azonban alátámasztja, hogy erdeink valamennyi tájegységben eltávolodtak a természetes állapotuktól. Az akácosok területe egyre növekszik, miközben az egyéb tájidegen kultúrerdők aránya is rendkívül magas. A turistautakkal behálózott hegyvidékek természetes erdei – tölgyesei, bükkösei – kevés korosztályból és fafajból állnak. Lépten-nyomon vágásterületek tarkítják a hegyoldalakat, ami a jelenleg is elterjedt ún. vágásos üzemmódnak köszönhető. Természetesen az elmúlt korok tájtörténetét, erdészetpolitikai döntéseit nem lehet a mai erdészeken számon kérni. A jelenlegieket viszont igen, hiszen az ágazat vezetőinek, érdekképviseleteinek jelentős befolyása van a felső szintű döntéshozatalra.

Az erdész szakma is elismeri, hogy az erdők természetvédelmi és közjóléti szerepét jobban értékeli ma a társadalom, mint korábban bármikor. Sokkal több családot érint az erdők nyújtotta „egyéb szolgáltatások” – a tiszta levegő és ivóvíz, az élővilág megismerése, a kikapcsolódás lehetősége – mint ahányan közvetlenül a fakitermelésből, fafeldolgozásból élnek. Az erdeink 95%-a ezzel szemben ma is elsősorban a faanyagtermelés céljait szolgálja, amit kevéssé ellensúlyoznak a látványos ökoturisztikai fejlesztések. Hiába vannak nemzeti parkjaink, azok védett, sőt fokozottan védett erdeiben is hagyományos módon fát termelünk, ami természetvédelmi szakmai szempontból elfogadhatatlan.

A WWF Magyarország álláspontja, hogy az erdőgazdálkodás jogszabályi kereteit, támogatási rendszereit úgy kell kialakítani, hogy a természetvédelmi, klímavédelmi, közjóléti szempontoknak jobban megfelelő őshonos erdők létrehozása, fenntartása kellő ösztönzést kapjon. A „tarra vágott hegyoldalak” látványáért felelős vágásos üzemmódot a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodással célszerű felváltani ott, ahol az lehetséges, mivel a szélesebb értelemben vett fenntarthatóságot csak ezzel a módszerrel lehet megközelíteni. Az átállás legfőbb motorjai eddig is az állami erdőgazdaságok voltak, ami kiválóan jelzi, hogy a szándék és a kellő szaktudás megvan a magyar erdész szakmán belül. Ugyanakkor további jogszabályi és anyagi ösztönzőkre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenleg, az erdőterület mindössze 3-4%-án alkalmazott módszer valóban elterjedhessen.

„A nemzeti parkokban pedig – amint azt a természetvédelmi törvény is előírja - létre kell hozni olyan övezeteket, ahol a természet megőrzése az egyetlen cél, és ahol nincs faanyagtermelés. Csaknem négy évtizeddel az első erdős nemzeti parkunk létrehozása után ez több mint időszerű.” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője.
A WWF Magyarország jó esélyeket lát arra, hogy az erdész és a természetvédő ágazat megtalálja a közös céljait, és olyan irányba fordítsa a XXI. század erdőgazdálkodását, ahol nemcsak a gazdasági, hanem a természetvédelmi és közjóléti szempontok is jobban érvényesülnek. Az erdőtörvény módosításának és valamennyi jogszabályi változtatásnak ezt a célt kell szolgálnia – a jövő nemzedékeinek érdekében is. Hogy egyre kevesebbeknek jusson eszébe az erdeinkért aggódni.

Forrás: WWF Magyarország

Korábban: A zöldombudsman alaptalanul aggódik a magyar erdőkért.