Fedezd fel a Sas-hegy rejtett kincseit

Budapesten laksz, s eleged van a tömegből, a városi nyüzsgésből és a zajból? Ha nincs időd messzire elutazni, de szívesen sétálnál egy jót a természetben, és vinnéd magaddal a gyereket és a nagymamát is, akkor a budai Sas-hegyet nektek teremtették. Nagy előnye a helynek, hogy a belvárosból a 8-as buszra felpattanva mintegy 20 perc alatt már a védett természeti területen sétálhatunk, illetve hogy a borongósabb időjárás sem vesz vissza az élményfaktorból, mert a környezet és a panoráma a hegyoromról felhős időben is egyedi hangulattal ajándékoz meg.

A területtel való ismerkedést érdemes a Sas-hegyi Látogatóközpontban kezdeni. Az interaktív kiállításon olyan érdekes információkat gyűjthetsz be, amelyekkel a későbbiekben már „értő szemmel” járhatod be a tanösvényt. A sziklakeresztelő játék a környék jellegzetes sziklatornyait mutatja meg, míg a virágnaptár segítségével megismerheted azokat a növényeket, amelyek látogatásod idején épp a sziklagyepekben virítanak.


A fogadóépület közelében található kilátópont – a túra előtt, de akár utána is – remek alkalmat ad a nézelődésre. Itt tárul elénk fővárosunk egyik legszebb látképe. A panorámára pedig rátesz még egy lapáttal a közeli és távoli épületek elképesztő látványa, amely plasztikusan érzékelteti, hogy a Sas-hegy tényleg Buda közepén, házak rengetegéből emelkedik ki. A kilátó kerekesszékkel és babakocsival is megközelíthető.


A tanösvény csak vezetett túrán látogatható. De soha rosszabb ne történjen velünk, mint hogy szakvezetővel járjuk be, így ugyanis minimálisra redukáljuk annak az esélyét, hogy valami fontos látnivalóról lemaradunk. Mert például addig bámészkodunk a pompás budai panorámában, hogy észre sem vesszük az olyan meglepő sziklaalakzatokat, mint a Medve-szikla, vagy mit sem sejtve suhanunk el egy védett növény mellett, amit pedig milyen jó lett volna lencsevégre kapni. Ezenkívül a védett élőhely érzékenysége is indokolja, hogy a kijelölt murvás ösvényről nem szabad letérni, illetve a területen lévő dolomitsziklák könnyen erodálódnak, így omlásuk balesetveszéllyel járhat. A Sas-hegy területe mint természetvédelmi terület a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság alá tartozik.


Nem a sasok hordták össze

Azt gondolnánk, hogy a Sas-hegy a sasokról kapta a nevét. Pedig nem. A középkorban még Király-hegynek hívták, mert a királyok a vadászat után itt tartottak pihenőt. Később egyházi birtok lett, s neve Barát-hegyre, Pap-hegyre, majd Isten-hegyre változott. Létezik ugyan egy régi legenda, amely szerint 1686-ban, Buda visszafoglalását követően, az örömünnepen a szabadság jelképeként sasok röppentek fel a hegyről a budai vár felé. De ennek valóságalapja vajmi kevés, sokkal valószínűbb, hogy nevét egy félrefordításnak köszönheti. A budai német polgárok eredetileg a hegyet Adelsbergnek, Nemesek hegyének nevezték. Ez alakult át idővel a népnyelvben Adlersberggé, amit 1847-ben Döbrentei Gábor híres dűlőkeresztelőjén Sas-hegyre fordítottak.

A sasbércet körbejáró túrán jól érzékelhető, hogy a 266 méteres magaslat valójában egy hatalmas dolomittömb, amelyet számos kisebb-nagyobb sávos, kovasavas dolomitképződmény szegélyez. A hegy egyik különleges formájú sziklaalakzata a Beethoven-szikla. Kialakulása a hévforrásoknak köszönhető, mert a feltörő forró víz a föld mélyéről oldott kovasavat hozott magával, amely átitatta, keményebbé tette a kőzetet, így az erózió kevésbé tudta azt lepusztítani. Hogy végül miért kapta a „Beethoven” nevet? Érdemes rákérdezni a szakvezetésen.


A lankásabb részeken és az északias lejtőkön zárt gyepeket és bokorerdőket látunk, míg a meredek, sziklás oldalon nyílt dolomitsziklagyepeket. Nyílt a gyep, mivel a növényzet itt csak foltokban, mozaikosan borítja a felszínt. Február végén még nem éppen a legszínpompásabb arcát mutatja a hegy, de néhány zuzmót és virágot már felfedezhetünk a sziklák tövében. Tavasztól őszig viszont annál több védett és ritka növénynek örülhetünk, úgymint az apró nőszirom, a henye boroszlán, a méhbangó, a fokozottan védett bennszülött magyar gurgolya vagy a Szent István-szegfű. Hazánk egyik legritkább növénye, a csikófark is itt él, amelynek külön érdekessége, hogy a Sas-hegyen csak porzós, a Gellért-hegyen pedig csak termős példányok találhatók. Ám úgy látszik, a csikófark túlélésben igen erős, mert számára egy fél városnyi távolság sem jelent legyőzhetetlen akadályt.


Bár első látásra nem tűnik állatparadicsomnak a már-már kopárnak is mondható sasbérc, pókok és lepkék népes csoportja lakik ebben a különleges, dolomitsziklás enklávéban. Ha óvatosan mozogsz az ösvényeken, bikapókkal, fűrészlábú szöcskével, imádkozó sáskával is találkozhatsz. S ha kellően szemfüles vagy, és szerencséd is van, akkor fali gyíkot és fokozottan védett haragos siklót is láthatsz. A két szabadtéri terráriumnál a türelem pedig pannon gyíkot és zöld gyíkot terem, ha kivárod, amíg előbújnak rejtekhelyükről. Mi most nem győztük kivárni, inkább körbesétáltunk még egyszer a remek kilátásokat nyújtó tanösvényen.

Hasznos infók

Megközelíthetőség: a Keleti pályaudvartól induló 8-as busszal a Korompai utcáig vagy a Széll Kálmán térről az 59-es villamossal a Farkasréti temetőig.
Nyitvatartás: február 27. – november 1. Kedd, péntek, hétvége és ünnepnapokon 10.00 – 18.00 óráig. Az első túra 11 órakor, a továbbiak kedden és pénteken igény szerint, hétvégén 11.00 – 17.00 óra között, óránként indulnak.
Belépődíjak a kiállításra, a kilátóra és a tanösvényre (szakvezetéssel)
Teljes árú: 950 Ft/fő
Kedvezményes (diák, nyugdíjas): 750 Ft/fő
Gyermek (3–6 éves): 650 Ft/fő
Még több infó itt és itt.

Írta: Joó Annamária
Fotók: Somogyvári D. György

Turista Magazin