
Adatok töltése folyamatban...
Mikor és milyen körülmények között csatlakoztál a hazai szervezett természetjáráshoz?
Thurózcy Lajos: 1945-ben megismertem Vizkelety Lászlót, akiről később  kiderült, hogy született szervező volt. Abban az időben mindketten  lakóhelyünkön és igen fiatalon, cserkészcsapat-parancsnokok lettünk. A  cserkészet megszüntetését követő évben, 1949 őszén, most már mint dr.  Vizkelety, azzal keresett meg, hogy nem kívánok-e turistaegyesületi tag  lenni? Ő ugyanis a MÁV Vezérigazgatóság revizora lett, és ott  megalakította a Budapesti Lokomotív S. K. Természetjáró Szakosztályát.  Én kívántam, annyira, hogy 69 éve ennek, az időközben önállóvá lett  Lokomotív Turista Egyesületnek vagyok tagja. 1952-ben szakszervezeti  segítséggel megszerveztük a vasutas turisták természetjáró társadalmi  bizottságát. Itt közös elvárás volt, hogy minden csoport segítse a hazai  természetjárás fejlesztését, és aki teheti, vállaljon társadalmi munkát  a területi, budapesti és országos szövetségekben. Én hamarosan a  budapesti, majd 1954-ben az országos szövetség elnökségében találtam  magam. Amikor 1958-ban az akkori Természetjáró Társadalmi Sportszövetség  felügyeleti szervétől újabb álláshelyet kapott, engem javasoltak az  irodavezetői (később titkári) feladatkör betöltésére. Így 1958. július  1-től „hivatásos” turista lettem.
 
Mikre vagy a legbüszkébb, ha visszatekintesz az elmúlt 60 évre?
TL: Nagyon sok mindenre vagyok büszke, illetve nagyon sok mindent  könyvelek el sikerként, amit csak felsorolni tudok. Ilyenek például a  hazai (később nemzetközi) országos találkozók (Szigliget, 1958;  Balatonfüred 1960; Révfülöp 1963; Kiliántelep 1965 és 1966; Salgótarján  1978; Szarvas 1982; Orfű 1986), avagy a rendszeres nyári táborozási  lehetőségek (Kiliántelep, Balatonfüred, Balatonakali). Ugyancsak büszke  vagyok a túravezetői képzési és minősítési rendszerre (bronz, ezüst,  arany), a nemzetközi kapcsolatok kialakítására, az egyesületem által  kezdett és a szövetség által folytatott Országos Kéktúra első  útikalauzának szerkesztésére (1964), a területi vezetőinkkel kialakított  jó munkakapcsolatokra, az ERA-EWV elnökségében eltöltött 12 évemre, nem  utolsósorban pedig az immár több mint 25 éves tiszteletbeli elnökségre  az MTSZ-nél.
 
Ez mind nagyon szép, és ha a másik oldalt nézzük, akkor melyek azok a dolgok, amiket máskép csináltál volna?
TL: Amikor ( néha, de inkább többször) szabad szombaton, vagy vasárnap  bementem szövetségi irodámba, az elmaradt restanciák pótlására, a sürgős  dolgok elintézésére és ott egyedül körmöltem, vagy gépeltem, s fel-  felnéztem a mennyezetre, hogy nem szakad-e rám. Gyakran felmerült  bennem, hogy tudom-e egyedül tartani a frontot, és ilyenkor gondoltam  arra, hogy másképpen kellene ezt csinálni! De sosem tudtam magam  megváltoztatni. Komoly kudarcom soha nem volt. Ez azért megnyugtatott.  Már a közösségi tevékenységek elején éreztem, hogy ha ezt valaki nagyon   felelősségteljesen akarja végezni, ahhoz rengeteg idő kell, éjjel és  nappal, hétköznap és ünnepnap. Ilyen nagy közösség és egy kis család  nagyon nehezen fér össze. Legalább is bennem. Így maradtam szólóban és a  közösség szolgálatában!
 
Hogyan látod a hazai szervezett természetjárás fejlődését és jövőjét?
TL: A természetjárásban eltöltött közel 70 év sok tapasztalata alapján  sem merek jövendölni a hazai természetjárás további alakulásáról.  Egy-két évtizede mondom, ha a nyugati országokban, ahol a  természetjárásnak nagy múltja van, továbbra is élnek, működnek az  évtizedes, de inkább évszázados turistaegyesületek, akkor nálunk is van  további létjogosultsága ennek a szervezeti megoldásnak. Azonban a  legutóbbi évek során rengeteg változást tapasztalhatunk. Az internet  népszerűsége, ismeret- és hírközlő lehetőségei a magukat a közösségektől  távol tartó, természetjárás iránt érdeklődőket egyéni, családi, kis  csoportos tevékenységre készteti. Ha ezek a lehetőségek „eluralkodnak”,  csökkenhet az érdeklődés a szervezett természetjárás iránt. Még valami:  amíg szövetségünk civil szervezetként működik, nem a mi feladatunk a  turistalétesítmények építése és fenntartása, ami sokkal inkább az állam  és a magánvállalkozások dolga.
2018. június 29-én Tassy Márk, MTSZ igazgató a 60 éves szolgálatért emléklapot adott át Thuróczy Lajosnak.
 
Az alábbi videós portré még 2014-ben készült Lajos bácsival:
 
MTSZ, Turista Magazin.