Hét szűk esztendő után jön a bőség

Lajos bácsi tanácsát érdemes megfogadni, hiszen a maga kilencvenöt évnyi élettapasztalatával pontos fogalmai vannak a következetességről, a mértéktartásról és türelemről.  Közel öt hete nem találkoztunk vele, ezért felhívtuk és megkérdeztük tőle, hogy van, mivel tölti az idejét?

- Köszönöm, a kedélyállapotom olyan, mint mostanában másoknak: hol nevetek, hol meg nem. Mondhatni viccesen fogságban vagyok, mert a családom nem engedi a jövést-menést. Nyüzsgő létemre ezt nagyon nehezen viselem. Azonban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az otthonomhoz kert is tartozik, amiben kijelöltem egy kb. 100-150 méteres kört. Napjában legalább tízszer megteszem ezt a távot, így a fizikai aktivitást valamilyen szinten pótolom.

Ezen kívül sokan érdeklődnek felőlem telefonon és én is ugyanezt teszem. Néha órákig beszélgetek az ismerősökkel, barátokkal, kollégákkal.

A rám szakadt időt ezen kívül olvasásra használom. Az elmúlt évtizedek alatt több dobozni iratanyagom gyűlt össze, amiket ideje rendszerezni. Történt ugyanis évekkel ezelőtt az, hogy az otthonunk felújításakor ezeket parkoló pályára kellett tenni a helyhiány miatt a garázsba. A munkálatok befejeztével megfogadtam, hogy amikor az idő engedi, kiülök majd a kertbe és szortírozok.

Nos, húsz év alatt nagyjából négyszer került erre sor, akkor is csak minimális mennyiségtől váltam meg. Most ismét előkerültek a dobozok én pedig olvasok, fényképeket nézegetek és újraélem a múltat. Visszatekintek az egykori kollégákra, a természetjárásban elért eredményekre, sikerekre és kudarcokra. Minden pillanat tanulságot hordoz magában. A bezártság ellenére ez az időszak másképp, de legalább olyan termékeny, mint a karantén előtt.

Lajos bácsi üzent az olvasóknak, amelyet erre a linkre történő kattintás után tudtok meghallgatni.

MTSZ Országos Központ


#maradj otthon #a természet megvár