Így látják tagszervezeteink az elmúlt és az elkövetkező időszakot

A mondhatni második legnépszerűbb eseménysorozatunkat, az általános és középiskolák részére havonta szervezett diáktúrákat szintén a járványügyi intézkedésekhez igazítottuk, ezért azt felfüggesztettük. Félbeszakadt egy útjelző-vezető tanfolyamunk is, épp nem sokkal a vizsga előtt. Online oktatás szervezésben nem gondolkodtunk, mivel ezt a képzést eredetileg is a személyes tudásátadásra építettünk. Az említettek miatt nagyon várjuk az enyhítéseket, mert ezek olyan rendezvények és feladatok, amiket nem tudunk mással helyettesíteni.

Időközben a lehetőségek szerint megtartottuk az esedékes tisztújító közgyűlést és online eszközökön tartottuk az elnökségi üléseket és bizottsági megbeszéléseket. Ez a fajta kommunikáció rengeteg rugalmasságot rejt magában, főleg munkavégzés mellett, így biztosan átültetjük a gyakorlatba akkorra is, amikor majd személyesen is lehet találkozni.

Hiszem, hogy a pandémia a természetjárókat is megfontolására figyelmeztet. Döntenünk kell arról, hogy mi fontos és mi nem. Ha változtatni szeretnénk, akkor lehetünk bátrabbak, merészebbek, újítóak. Ebben a járványhelyzetben mutatkozik meg a legjobban az, hogy fejlődni, alkalmazkodni és rugalmasnak lenni nemcsak önmagunkért, hanem a közösség érdekében egyaránt fontos.

A saját magunk belső egyensúlya érdekében pedig el kell engednünk azokat a bosszantó dolgokat, amiken nem tudunk változtatni. Például látom azt, hogy nagyon sokan betartják a járványügyi szabályokat, ami példaértékű és követendő. Sajnos azonban a nyughatatlanabbak a veszély ellenére teljesítménytúrákat, szervezett túrákat hirdetnek, akár pénzügyi ellenszolgáltatásért. Ez a felelőtlen magatartás a szervezőt és a résztvevőt egyaránt minősíti.

Bízom abban, hogy fokozatosan újraindul az élet, de az szinte biztos, hogy semmi nem lesz már olyan, mint a járványhelyzet előtt. A legtöbben óvatosabbá és kockázatkerülővé váltunk. Inkább élünk majd „a kevesebb több” szemléletet szerint, mivel a pandémia többek között megtanított még megfontoltabbá válni.

- Egyesületünk zárt és nyílt térben tartott tradicionális eseményei (például az 58. Természetbarát Hét) elmaradtak a pandémia miatt. A teljes egészében szabad téren zajlókat pedig átalakítottuk egyénileg teljesíthető túrára. Ilyen volt novemberben a Zoltai-emléktúra, január első vasárnapján a Dombi-emléktúra, és az elmaradt Természetbarát Hét záró túrája. 2020 márciusától nem indultak buszos programok sem, és a tagságunk által oly nagyon kedvelt Bihari-hegységbe sem jutottunk el. A Válaszd a hazait! kerékpáros túrasorozatból ötöt megtartottunk kellő körültekintéssel. Pozitív tapasztalatunk volt, hogy az általában gyalogos túrázók is szívesen pattantak kerékpárra. A közgyűlésünket kis létszámmal és végig maszkban ülve, de még meg tudtuk tavaly tartani.

A természetjárás iráni kedv nem csappant meg, csak megváltoztak a természetjáró szokások. Például népszerűbbek lettek a Debrecen környéki, akár közösségi közlekedéssel is gyorsan megközelíthető helyszínek, ez a járvány egyik pozitív hozadéka. Sokan egyénileg vagy a családdal túráznak napjainkban a nagy létszámú társaságok helyett. Tapasztalható, hogy nagyobb a családtagok egymásra figyelése. A tagságunk javarészt érett korúakból áll, akik a gyerekeik, unokáik kérésére már akkor távolmaradtak a közösségi eseményektől, amikor még lehetett ilyeneket szervezni. Persze az óvatosság érthető és el kell fogadnunk egymás döntését, ugyanakkor a társas kapcsolatoknak sokat árt ez az időszak.  

Szeretnénk már visszatérni a csoportos programokhoz, mert hiányzik annak az esszenciája: a barátságok, a régi és az új ismeretségek, a közösségi élmény.

A pandémia egyik legnagyobb figyelmeztetése a törékenység. A megszokott életünk egyik pillanatról a másikra felborulhat, és nem tudni, hogy hogyan éli meg egyikőnk vagy a másikunk a változást. A természetjárás viszont nemcsak a fizikai, hanem a lelki problémákra is gyógyír tud lenni, ezért nem szabad abbahagyni. Menjünk, amíg lehet.

- Külön kell beszélnünk arról az időszakról, amikor tombolt  a járvány. A legproblémásabb időszakban gyakorlatilag teljesen leállt a tevékenységünk. Nem voltak túrák és nem voltak versenyek, tehát azok a közösségi események, amik a fertőzés terjedését fokozták volna, teljesen elmaradtak.  A helyzet tavaszi javulásától a novemberi korlátozásokig Egerből induló és oda visszaérkező programokat szerveztünk, a járványügyi intézkedéseket betartva és lehetőleg a közösségi közlekedést elkerülve. Tartottuk a távolságot egymástól és maszkot viseltünk. Ez utóbbiak hasznosnak bizonyultak, tehát a jövőben is kerülni fogjuk a közösségi közlekedést és betartjuk a távolságot.

Szerintem a pandémia egyik üzenete az egymás iránt tanúsított kölcsönös figyelem és a segítségnyújtás. Várhatóan több emberben felmerül majd a mozgás és az egészséges életmód fontossága és a természetjárás iránti érzékenység. Bízunk abban, hogy a korlátozások enyhítése mihamarabb bekövetkezik és elkezdhetjük ismét a terepi munkát.


MTSZ Országos Központ
fotó: stockphoto