Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Megrendülten közöljük a szomorú hírt, 2017. július 9-én 93 éves korában elhunyt Dr. Dworák József, nyugalmazott kohómérnök, az állam- és jogtudományok doktora, a Magyar Turista Egyesület örökös tagja, ismert tájékozódási versenyző és szakíró, Kiváló Sportoló, természetbarát vezető, a volt Gazdasági és Közlekedési Minisztérium sportegyesületének szakosztályvezetője. Emléke mindazoknak a szívében él, akik ismerték és szerették.
Dr. Dworák József (1924–2017) búcsúztatása
Tisztelt gyászolók, Család, ismerősök, túratársak!
Kedves mindannyian!
Dr. Dworák Józsefet, Dorka bácsit jöttünk búcsúztatni, a turistát, a sportvezetőt. a magyar tájékozódási sport doyenjét.
Búcsúztatjuk a Magyar Turista Egyesület részéről, amely egyesületnek 1942-ben lett fiatal ambiciózus túrázója és örökös tiszteletbeli szenior tagja ma is.
Búcsúztatjuk a túravezetőt, aki 1944. május 2-án tett ünnepélyes túravezetői fogadalmat, miután a legjobb eredményt érte el a Nagyszénás környékén megrendezett terepi vizsgagyakorlaton. Ettől az időtől fogva számtalan túrát vezetett 2007-ig, ekkor lépett vissza a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Turista szakosztályának vezetésétől.
A Magyar Turista Egyesület színeiben vett részt 1943-ban a katonai külsőségek között megrendezett, Veresegyház - Gödöllő közti országos tájékozódási terepgyakorlaton, amely elindította a tájékozódási és túravezetői képességek mind magasabb szintre való fejlesztésének útján.
1946-ban, amikor a belügyminiszter, mint a múlt örökségét, feloszlatta a Magyar Turista Egyesületet. Ekkor volt cserkészvezetője, dr. Obernyik Ede hívására a KASE-ben a Közalkalmazottak Sportegyesületében folytatta a túrázást. A következő években korábbi erdélyi túrái során megismert sporttársaival egy csapatban ők lettek a legeredményesebb és legelismertebb természetjáró tájékozódási versenyzők (1947-ben dr. Szentpétery Tiborral és dr. Vizkelety Lászlóval, 1948-ban dr. Vizkeletyvel, Szegvári Gusztávval, Tolnai Károllyal és Csincsák Bélával).
Sportteljesítménye elismerésére 1952-ben a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója lett. Gondoljunk bele, hogy ez a Helsinki olimpia éve, amikor egy kiváló sportoló felvételi nélkül kerülhetett be az egyetemre, kaphatott egy jobb állást, vagy akár még telefont is a lakásba, ami akkoriban egyébként elképzelhetetlen volt.
Dworák József az elsők között lett versenybíró, így már 1949-ben felkérte az újonnan alakult Magyar Természetbarát Szövetség az első, úgynevezett szövetségi terepverseny bajnokság rendezői közé. Ezt még sok versenybírói felkérés követte, 1952-ben ő lehetett az első egyéni tájékozódási bajnokság versenybíróságának elnöke. Az akkori győztes, Thuróczy Lajos is itt van most velünk a búcsúzók között.
Fáradhatatlan munkabírása, a természetjárás iránti elkötelezettsége, újító szenvedélye révén nélkülözhetetlen tagja lett a turista társadalomnak. Ki mert lépni a félénken meghúzódók táborából és 1951-52 fordulóján elvállalta a Budapesti Természetjárók Társadalmi Szövetségének elnöki tisztét. Ez a megbízás számára nem egy protokoll elnökösködés volt. Alapjaiban dolgozták át a sportág verseny életét, bevezették a feljutásos bajnoki rendszert (1952. 07. 26-27. Versenyankét, Magyarkút). Ennek nyomán írta meg a tájékozódási sport első szakkönyvét, amely a természetjáró versenyzés korának maradandó dokumentuma (Természetjáró versenyek rendezése, 1954).
A turistaság területén végzett társadalmi szerepe mellett magas szinten végezte szakmai feladatait is, amelyek érdekében munkája mellett második diplomát is szerzett. Ez a terhelés már a család rovására ment volna, ezért 1957-ben lemondott BTSB elnöki tisztéről. De nem mondott le a természet szeretetéről, a túrázásról.
Versenybírói és elnöki munkája jelentős mértékben hozzájárult a tájékozódási versenysport átalakulásához, amely során a hazai versenyélet fejlődése a skandináv típusú tájékozódási futás irányába indult meg.
Ezért tekintik a tájfutók a sportág doyenjének.
Példát mutatott nekünk a célratörésben, a jó ügy iránti elkötelezettségben, a határozottságban, amely nála néha az erőszakosság határát súrolta. Döntései mögött széleskörű tudás és gyakorlatias intelligencia állt. Mindig érzékeny volt sporttársai megbecsülésében.
Egész életében turista volt, de jól érezte magát köztünk, a tájfutók között is, rendezvényeinkre szívesen jött el. Sokat segített emlékeinek felidézésével és gondosan megőrzött relikviáival sportágunk történetének jobb megismeréséhez.
Isten áldjon Dorka bácsi, nyugodj békében!
Elhangzott 2017. 07. 26-án a Rákoskeresztúri köztemetőben
Bozán György
* * *
Kedves László!
A telefonon megbeszéltek szerint küldöm Dr. Dworák József temetéséről szóló információt, a gyászjelentést. Ismereteim szerint a Magyar Turista Egyesület örökös tagja volt.
Köszönöm kedves segítséged és kérlek, hogy az általad ismert turista körökben a túratársakat értesíteni szíveskedj, mert a hazai turista mozgalomnak több mint 80 éven át aktív tagja volt. Szeretnék lehetőséget adni azoknak akik ismerték és szerették, hogy elbúcsúzhassanak tőle.
Köszönettel: Dworák István
Kedves Turistatársaim!
Sajnálattal tájékoztatlak benneteket, hogy elhunyt Dworák József. Személyében az utolsó olyan MTE tag távozott, aki már 1945 előtt is tagja volt az MTE-nek, majd az ujjá alakult MTE-ben örökös szenior tag volt. Az öreg tájfutók is ismerték, könyvet is írt a tájfutásról.
Kérem, aki ismerte és teheti, menjen el a végső búcsúztatására és értesítse azokat, akiket nem sikerült elérni.
Szomorú üdvözlettel:
Schőnviszky László
a Magyar Turista Egyesület elnöke
* * *
Korábbi köszöntések
Részlet a
Bányászati és Kohászati Lapok (az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület lapja) 137. évfolyamának 1. valamint a 138. évfolyam 4. számaiból.
80. születésnapját ünnepelte Dr. Dworák József okl. kohómérnök, egyesületünknek 1955 óta tagja 1924. február 22-én született Budapesten.
1942-ben a Zrínyi Miklós Reálgimnáziumban érettségizett, majd a Weiss Manfréd Mûveknél a vasöntödében műszaki tisztviselőként kezdett dolgozni. 1944-45-ben az ausztriai Steyr Mûveknél dolgozott a DB repülôgépmotorok gyártásánál. 1948-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi és államtudományi doktorátust szerzett. 1948-tól ismét a Csepel Műveknél dolgozott, elôbb a Trösztnél, majd a Fémmű rézkohászatában tevékenykedett. 1956-ban kohásztechnikusi képesítést szerzett. 1957-től üzemvezető a rézelektrolízis üzemben, aminek korszerűsítését is elvégezte. 1963-tól a Kohó- és Gépipari Minisztériumban a kohászati beruházások területén dolgozott. 1968-ban kohómérnöki oklevelet szerzett a Nehézipari Műszaki Egyetemen. 1981-től az Országos Anyag- és Árhivatalban az Országos Hulladékhasznosítási Program megvalósításában működött közre.
1985-től nyugdíjas. Nyugdíjasként előbb a hulladékhasznosítás területén, majd a Gazdaság és Gazdálkodás c. folyóirat munkatársaként dolgozott. A rézkohászat és a hulladékhasznosítás témakörében több cikke is megjelent.
Az 50 éves egyesületi tagságáért Sóltz Vilmos Emlékérem kitüntetésben részesült.
Társadalmi munkát a természetjárás területén végzett. 1942-től megszűnéséig tagja a Magyar Turista Egyesületnek. 1949-től vezetője a csepeli természetbarát szakosztálynak, 1951-57 között a Budapesti Természetjáró Társadalmi Bizottság elnöke. 1977-től a Kohó- és Gépipari Minisztérium (majd Ipari Minisztérium) természetjáró szakosztályának vezetője, majd ugyanezt végzi a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban.
Érdemeket szerzett a hazai tájékozódási versenysport kialakításában. 1952-ben Kiváló Sportoló minősítést kapott.
* * *
PORTRÉ – Dr. Dworák József
Bozán György riportja a Tájoló 2006. évi 2. számában jelent meg.
* * *
Dr. Dworák József 90 éves
Sváb László írása, megjelent a Magyar Turista 2014 júniusi számában.
