In memoriam Izsépi Béla

1949. augusztus 20-án született Szerencsen. A Debreceni Kossuth Lajos Egyetem elvégzése után Edelényben, Vencsellőn, Nyíregyházán a Honvéd kollégiumban, majd a Zrínyi Ilona és a Széchenyi Gimnáziumokban tanított matematikát és számítástechnikát.
Nagy tudású, lelkes természetjáró és túravezető volt a gyalogos, a barlangász és vízitúra szakágakban. Ő szervezte meg a Nyíregyházi Honvéd Bottyán János SE Barlangász Szakosztályát, amelyet öt éven át vezetett.

Hamvasztás utáni búcsúztatása 2017. augusztus 3-án 11 órakor volt a nyíregyházi temető Korányi Frigyes úti ravatalozójában, ahol Kiss Gyula, a megyei szövetség egykori elnöke megye természetjáróinak nevében méltatta szeretett túratársuk tevékenységét.

Tisztelt Gyászolók!
Az 1960-as évek végén egy vidéki kis településen, Vencsellőn, a középiskolában – gimnáziumban – Izsépi Béla tanár úr megalakította a természetjáró szakkört – vagy ahogy akkor hívták – az ODK kört.

Ott a végeken, a nem kimondottan turisztikai célpontnak való környéken megszerettetted a diákokkal a kirándulásokat, túrákat. Hétvégeken legtöbbször vonattal irány a túracélpont, majd a megérkezés után az elmaradhatatlan hasznos tudnivalók ismertetése, benne a biztonsági előírások is. Majd csak ezek után irány a hegyek – csúcspont a cél.

Időközben szakmai feletteseid is felfigyeltek Rád, munkádra és irány Nyíregyháza, a megalakuló Katonai Kollégiumba. Itt is Te alakítottad meg a természetjáró szakosztályt. Ebben a közegben a tájoló használata, a tereptárgyak ismerete szinte iskolai tananyag volt – így könnyebb volt a munkád. Itt is sok szép túravezetés fűződik a nevedhez.

A körülmények, az élet úgy hozta, hogy a Zrínyi Ilona Gimnáziumba kerültél. Itt már vegetált akkor egy természetjáró szakosztályunk, de az odakerüléseddel egyre magasabbra szárnyalt teljesítményed és fénykorát élte a szakosztály. Ezen időben nem volt kérdés, hogy melyik iskola nyeri az Országjáró Diákok Megyei és Országos Találkozóit.

Aktivitásoddal, a természet iránti szereteteddel megfertőzted tanár kollégáidat, igazgatódat, akik a mai napig is szívesen emlékeznek az általad szervezett és vezetett tantestületi kirándulásokra.

Az élet azonban, szerencsére nem állt meg, újabb szakmai kihívás elé néztél és a Széchenyi István Szakközépiskolába kerültél. Itt a matematika mellett a számítástechnika – számítógép-ismeret – rejtelmeibe kalauzoltad diákjaidat, a jövő tantárgyaiba. Szerencsédre, itt már volt működő szakosztályunk és neked csak tippekkel, túratervekkel kellett foglalkozni és természetesen a túravezetésekkel.

1967-ben engem bíztzak meg a megyei Természetbarát Szövetség elnöki teendőivel – amit 38 éven át végeztem, és így e közegben ismert3em meg a velem közel egykorú Izsépi Béla tanár urat, aki barátjának fogadott és közösen vittük tovább a több mint száz éves Magyar Természetbarát mozgalmat.

Fáradhatatlan és precíz munkádból adódik, hogy több mint két évtizeden át voltál a megyei szövetségünk elnökségi tagja.

Számodra mindegy volt, hogy gyalogtúra az Alföldön, vagy hegyi túra a Fogarasi-havasokba, avagy a bihari Pádis-fennsíkon bóklászás, vagy a gyönyörködés a barlangok mással össze nem hasonlítható világában.

Tudjuk, nagy szerelmed a barlangászás volt. Te voltál a Denevér barlangkutató szakosztály alapítója és első vezetője is.

A vizet is szeretted, de nem csak a szádban tartani, hanem a Nemzetközi Tisza Túrán is részt vettél.

Az Erdély legszebb vidékein megrendezett EKE táboroknak megszámlálhatatlan éveken át voltál túravezetője.

Emellett a fizikai munkából is aktívan kivetted a részed, legyen az barlang-feltárás, térképkészítés, a Móricz Zsigmond túraútvonal, vagy az Alföldi Kék Túra útvonalának kijelölése, festése.

A természet iránti szenvedélyednek csak így tudtál élni, hogy feleséged Jutka, sok kirándulásra elkísért és ebben a légkörben neveltétek Kriszti, Gabi és Laci nevű gyermekeiteket, akik sokszor kísérőitek voltak.

Örök élmény marad számomra egy közös sátorozással egybekötött túra, amikor is este egy palacsinta-sütő nyelét egy karóval meghosszabbítottad és tábortűznél sütötted a palacsintát a sok éhes szájnak. Feleséged Jutka, a magával hozott tangóharmonikával, odaillő dalokat játszott. Nekünk könnyebb dolgunk volt: csak enni és énekelni kellett.

Áldozatos munkádat nem lehet elégszer megköszönni, de örülünk annak, hogy szóbeli köszöneteken túl megkaptad a Magyar Természetbarát Szövetség legmagasabb kitüntetését is.

Búcsúzom tőled a 104 éves megyei természetjáró mozgalom nevében.

Kívánom, hogy a tőled megszokott precizitással haladj égi túráidon.