In memoriam Kremzer Ferenc

Kremzer Ferenc 1932-ben született Vilonyán, egy dunántúli kis faluban. Iskoláit Pécsett végezte, Miskolcon járt egyetemre, majd 1956-ban végzett gépész-mérnökként. Az olajiparba került, mint bányagépész és onnan ment nyugdíjba is 1991-ben. Gyémántdiplomáját idén június 25-én kapta meg.  Elmenni már nem tudott érte, de május végén még utoljára kedvenc útvonalán, a Spartacus ösvényen vezetett túrát a Visegrádi-hegységben.

Kremzer Ferenc életét családja és munkája mellett a természet szeretete, az erdők és hegyek világa töltötte ki. Mi, akik már hosszú évek óta társai vagyunk a hegyek közötti barangolásban, nagyon sokat köszönhetünk Neki, mert megismertetett minket a természetben járás szépségeivel és jótékony hatásaival.

Nyugdíjas életének fontos célja volt, hogy minél többen járják vele az erdőt. Ennek eredménye, hogy egy-egy szerdai nyugdíjas túrán 60-70-en is részt vettek. Az idén, életének 84. életévében még aktívan túrázott velünk, az ausztriai Alpokba készült buszos túrát vezetni. Megszámlálhatatlan legyalogolt kilométer és leküzdött szintkülönbség volt mögötte, pedig csak negyvenes évei elején kezdett túrázni. Hamarosan már túrát is vezetett, mivel kollégái rábeszélték a túravezetői tanfolyam elvégzésére az 1970-es évek elején.

Munkahelyén, az Országos Kőolaj és Gázipari Trösztnél (OKGT) kezdett túrák szervezésével foglalkozni szakosztályvezetőként a vállalati sportegyesület keretein belül. Szakosztályvezető volt később a MOL-ban is, az olajipar központjában, ahonnan gépészeti főmérnökként ment nyugdíjba. A gyalogtúrázás mellett kb. 20 évig járt tájékozódási túraversenyekre és vezette a versenyző csapatot is.

Életében egyre nagyobb szerepet kapott a turista utak jelzéseinek festése, felújítása, és mellette az utak karbantartása. Elsősorban a Budai-hegyekben és a Börzsönyben volt csapatával az utak gazdája. Ezt olyan kiválóan végezte, hogy meg is választották a Budapesti Természetbarát Szövetség Technikai Bizottsága vezetőjének. Nagyszerű emberi tulajdonságai pedig a BTSSZ Etikai Bizottságának Elnökévé emelték.

Bár a kitüntetésekre – szerény ember lévén - nem vágyódott, ezüstjelvényes és kiváló túravezető kitüntetést is kapott. Megkapta a Czárán Gyula Emlékérmet is kiemelkedő technikai munkájáért. Nemcsak jelzéseket festettek, hanem az utak megtisztítása és a patakokon átvezető, tavaszi áradások által megrongált hidak megjavítása is hozzá tartozott a „munkatúrák” feladataihoz. A vadregényes Börzsönyben a munkák bázisa a Királyházi turistaház volt, amely sok vidám, általa létrehozott közös Mikulás-estnek és Szilveszteri Ó-év búcsúztatónak is a színhelyéül szolgált. Jó hangulat uralkodott minden rendezvényen, de a több napos túrákon még jobban összekovácsolódott a csapata.

Kivételesen kedves és szerény, de mégis határozott egyéniségének köszönhető, hogy az általa alapított Olajipari Természetbarát Sportegyesület immár 18 éve egyre több rendezvénnyel és egyre nagyobb létszámmal működik. Az utóbbi években  létszámunk már 350 fő körül járt. Ő volt a motorja az évente több, mint 600 túrán 11 ezer kilométert megtevő közösségnek. Ő maga még tavaly is108 túrát vezetett, de bátorította a kezdő túravezetőket is, és minden kezdeményezésüket. Neki köszönhető, hogy már 20 túravezető tevékenykedik csapatunkban.

Legtöbbet a Budai-hegyekben járunk, de nagyon emlékezetesek a minden évben megrendezett találkozók a Bükk-fennsíkon, tavaszi túrák a Mecsekben, őszi túrák a Balaton-felvidéken és Zemplénben. A legemlékezetesebbek azonban a magashegyi túrák a Magas-Tátrában, Erdély rengetegeiben és csúcsain, az Ausztriai-Alpokban, és főleg a Dolomitokban. Megmászta csapatával a Triglav-ot a Júliai-Alpokban, a Piz-Boé-t, Marmolada-t a Dolomitokban. Csak oda ment, ahová vinni tudta  túratársait is. A nyílt túrákon bárki részt vehetett, de legnagyobb bánatára többnyire a 60 körüli korosztály képviseltette magát.

Távozásával példaképünket veszítettük el. Mindannyian egyaránt szerettük és tiszteltük. A természet szeretete mellett az emberekkel is tudott bánni, mindenkihez volt egy-egy kedves, biztató szava. Tudta, hogy a túrákat mindig a jelen lévő leggyengébbekhez kell igazítani. Közben megismertük az ország hegységeit, növényeit, történelmét, városait.

Most az a nehéz feladat vár ránk, hogy ne hagyjuk szétesni ezt a közösséget, és az Ő szellemében próbáljuk továbbra is összetartani a csapatot. Emlékét azzal őrizzük meg legjobban, ha minél többet mozgunk tiszta levegőn, megismerjük és védjük a természetet, megismerjük és védjük hazánk történelmi és kulturális örökségét és amit megtanultunk azt átadjuk a fiatalabb korosztálynak.

Olajipari Természetbarát Sportegyesület

Egy 2015 március végén róla megjelent cikk:
Átlagéletkoruk 65 év felett - ők a vágtázó csigák


Szerző: Guba Zoltán, Szabad Föld.