mtszközpont, 2018-07-17 10:58
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Mély megrendüléssel és porig sújtva fogadtuk a hírt, hogy 2018. július 13-án, egy sikeresen megrendezett magyarkúti gyerektáborból hazafelé tartva, Rósa László, a Lokomotív Turista Egyesület és a Vasutas Természetjárók Szövetsége vezető tisztségviselője tragikus gépkocsibalesetet szenvedett. A balesetben Laci olyan súlyosan megsérült, hogy a mentők már nem tudtak rajta segíteni.
Az idei Lokós gyerektábor ismét jól sikerült, Lacival vidáman és büszkén zártuk a tábort. A gyerekeknek újra megígértük, hogy jövőre is lesz ismét gyerektábor. Úgy búcsúztunk el, hogy hétfőn folytatjuk a munkát, utaljuk a számlákat, zárjuk a táborral kapcsolatos feladatokat. Ezután, már otthon jött a szörnyű hír, melyet még most sem tudok/tudunk elfogadni.
Rósa László, a Lokomotív TE és a VTSZ elhivatott tisztségviselője, mindnyájunk barátja nincs többé. Persze a tragédia a családját sújtja a legnagyobb mértékben, két nagy fiával, unokáival és a rokonokkal osztozunk a gyászban. Nem is tudom szavakkal leírni, hogy mit jelentett nekünk Laci, aki olyan sokat dolgozott a közösségért, a turistaságért. Ha kellett szervezett, ha kellett adminisztrált, túrákat vezetett, részt vett tájékozódási versenyeken, közreműködött a Lokós teljesítménytúrák rendezésében, és mindezt jó kedvvel és mindig mosollyal az arcán. Neki is minden túra jó volt, minden túracsapat jó volt, mert ő nem tudott senkire se haragudni, senkivel sem tudott még összeszólalkozni sem. Dolgozni viszont annál többet. Sokrétű munkáját a BTSSZ 2017-ben a Természetjárás Fejlesztéséért Arany fokozat kitüntetéssel ismerte el.
Rósa Laci 1969 óta volt szervezett természetjáró. A Kőbányai Vasutas Sportkör természetjáró szakosztályában eltöltött 19 év alatt lett bronz, majd ezüstjelvényes túravezető. 1988-ban igazolt át a Lokomotív Turista Egyesületbe, és szinte azonnal elnökségi tag lett. Belépett a Cicőke csoportba, melynek rövid ideig vezetője is volt. Az eltelt évek alatt a Lokó egyik „tartóoszlopa” lett, akire mindent rá lehetett bízni, aki a túrázáson felül minden más munkában is részt vállalt. Sokat tett a vasutas turistaság fejlesztéséért. A VTSZ elnökségi tagja, alelnöke, majd ügyvezető alelnöke volt. Részt vett a Lokó és a VTSZ kiadványainak és híradóinak szerkesztésében. Ha csak a közelmúlt eseményeit veszem sorba, ott volt a június végi pécsi VTSZ találkozón, júliusban egy hetet volt az ausztriai Alpokban egy Lokós csapattal, most pedig a Lokó gyerektáborban volt táborvezető-helyettes.
Hogy mi lesz ezután, mit hoz a jövő, azt még nem tudjuk, nem tudhatjuk. De Laci nélkül minden nehezebb lesz, emberi hozzáállása, szakmai tudása és tapasztalata nagyon fog hiányozni.
Išpanović Martin
Lokomotív Turista Egyesület
