Klein Dávid oxigénpalack nélkül készül az Everestre

Most próbálkozol nyolcadik alkalommal a Mount Everest megmászásával. Mi tetszik neked különösen ebben a hegyben, mi az, ami leginkább megfog benne?

Az Everest alakja, letisztult formái, változatos útjai mind lenyűgözőek számomra. Annak ellenére, hogy nemcsak a magyar hegymászóknak, hanem személy szerint nekem is viharos a kapcsolatom az Everesttel, mindig is vonzott. 2010-ben itt érte mászótársamat, Várkonyi Lacit halálos baleset, de ez a „MI” hegyünk. Konyi nagyon fontos ember volt az életemben, mászótársként és barátként egyaránt. Az Everest mágnesként vonzott minket, fontos találkozási tér volt számunkra.


Most milyen csapattal kelsz útra? Más magyar hegymászók is veled tartanak?

Egy nemzetközi expedícióhoz kapcsolódok, s én leszek az egyedüli magyar hegymászó a csapatban.

Melyik oldalról és milyen útvonalon próbálsz feljutni a csúcsra?

Kína felől, az „északi normálúton” próbálkozunk. Ezen az útvonalon jutottunk 2007-ben 8650 méterig Konyival. Mivel magyar állampolgár oxigénpalack használata nélkül még nem jutott fel a világ tetejére, nagyon motiváltnak érzem magam. Én a „tiszta mászás” híve vagyok, külső segítség nélkül szeretnék feljutni az Everest tetejére, vagyis a mászás során nem veszek igénybe se magashegyi teherhordó serpákat, se palackozott oxigént.


Milyen magasságban tervezed a táborok kiépítését?

Az alaptábor (Base Camp) 5200 méteren van a Rongbuk-gleccser lábánál, majd 6400 méteren felépítjük az előretolt alaptábort (Advance Base Camp). Az 1. tábor helyét az Északi-nyeregben, 7050 méteren tervezzük, ahol a sátrainkat egy hófal védi meg a kellemetlen szelektől. A 2. táborhelyet 7600-7900 méter környékén fogjuk kialakítani: a tábor pontos helye természetesen függ a mindenkori hóviszonyoktól és más külső körülményektől. A 3-as csúcstámadó tábort pedig 8300 méterre tervezzük.

A hegymászásnál kulcsfontosságú a szervezet akklimatizációs szintje.

Valóban, éppen ezért óriási hangsúlyt fektetek a megfelelő akklimatizációra. Kőkeményen és tudatosan készülök rá, csak így lehet minél alaposabb akklimatizációs szintre szert tenni. Ahogy az angolok mondják: „climb high, sleep low!”, vagyis a „mássz magasra, aludj alacsonyan” elvet követem. Tehát minél kevesebb magasan töltött éjszakával szeretnék kiváló akklimatizációs szintre jutni.

Várhatóan mikorra eshet a csúcstámadás időszaka?

Május második felében tervezzük a csúcstámadást, és már most, a tengerszinten elhatároztam, hogy azon a napon este tíz és éjfél között fogok indulni, nehogy kifussak az időből.

A döntéseket ki hozza meg a hegyen?

Jóllehet egy nemzetközi expedíció tagjaként megyek az Everestre, a hegyen a döntéseket természetesen én hozom meg. Fel vagyok készülve arra, hogy egyedül mozogjak a hegyen, vigyem a felszerelésemet, a sátramat, tábort verjek, illetve saját magamra főzzek, havat olvasszak.


A hegymászás sikerességét nagymértékben befolyásolja az időjárás. Kapsz itthonról pontos, megbízható időjárás-előrejelzést?

Igen, az OMSZ (Országos Meteorológiai Szolgálat) munkatársaival állapodtam meg, ők megfelelő tapasztalattal rendelkeznek, bízok a munkájukban. Remélem, május közepén, a csúcstámadás szakaszában, legalább egyszer lesz néhány napos ún. „időjárási ablak”, amikor optimális feltételek kínálkoznak a csúcstámadásra.

És ha az Everest már a „hátizsákban” lesz, mi a következő célod?

1998-ban első expedícióm a Hindukusba vezetett, ahol fantasztikus hegyeket láttam. Ott megvan még a hegymászás vad romantikája. Oda szívesen visszamennék, de most az Everestre koncentrálok.


Képek: Kunos Gábor, SPAR Magyarország Kft.