(V.Zs.), 2011-11-29 16:06
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
A Nemzetközi Természetbarát Szövetség (NFI) október első napjaiban Grazban tartotta XXI. kongresszusát, amelyen Pusztay Sándor elnökhelyettes és Duró Imre igazgató vett részt. A kongresszuson a különböző tisztségviselők megválasztása volt az egyik fontos napirendi pont, majd a fenntartható fejlődés és a környezetszennyezés szerepelt az előre megadott témák között. A résztvevő küldöttek között nagy érdeklődést keltett az a vita, amely a hőmérséklet-emelkedés hatása a turizmusra, különösen a télisportokra címet viselte.
A téma azért aktuális, mert a magashegyi túrázók, a hegy- és sziklamászók, a síelők különösen veszélybe kerülhetnek. A hómentes időszakokban egyre szembetűnőbb, hogy mind gyakrabban válnak le sziklák az Alpok vonulatainak csúcsairól.
Így például szeptember második hétvégéjén hatalmas robajjal levált egy 12 ezer köbméteres darab a Mont Blanc-vonulat szikláiból 3400 méteres magasságban, és lezuhant nem messze a franciaországi Tignes falvacskától. Csaknem egy órába telt, míg a hatalmas porfelhőtől újra látni lehetett a hegycsúcsot.
Ludovic Ravanel, a franciaországi CNRS kutatóintézet és a Grenoble-i Egyetem éghajlatszakértője szerint az alpesi embereknek hozzá kell szokniuk az ehhez hasonló látványos eseményekhez. Egyre gyakrabban válnak majd le sziklák – és valószínűsíthetően egyre nagyobbak. Az Alpokat ugyanis mardossa a klímaváltozás.
A jelenség a nyolcvanas évektől figyelhető meg, és feltehetően erősödni fog – csak még nem tudni, milyen mértékben. Csupán 2007 óta a Mont Blanc-vonulaton belül 182 hegyomlást jegyeztek fel. Különösen látványos volt, amikor 2005-ben 265 ezer köbméter kőzet zuhant a mélységbe, ez a hegylánc panorámájához tartozó Bonatti-pillért is a mélybe rántotta.
A szakértő szerint kétségkívül a felmelegedés okolható a letöredezésekért, ugyanis mostanra már nagy magasságokban sincs állandó fagy. Geológusok és éghajlatkutatók szerint a repedésekben megbúvó jég évezredeken át betonként stabilizálta a sziklákat. A jég olvadása révén ez a „beton” megszűnt. A hőmérséklet emelkedésével így a sziklák természetes mállása jelentősen nőtt.
Chamonix síparadicsomban például 1936 óta két fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet. A csúcsok gleccserei évről évre zsugorodnak. A gleccserek olvadása felerősíti a sziklák felmelegedését, ugyanis míg a jég visszaveri a napsugarakat, a szikla magába szívja azokat. Nem rózsásabb a helyzet a síelők számára sem. Nemcsak a gleccserek hosszúsága, de a téli napok száma is drámaian csökken.
Napjainkban az Alpok vidékén két héttel rövidebb már a síszezon. Ezen úgy próbálnak segíteni a sípályák- és felvonók üzemeltetői, hogy egyre magasabbra építik ki az új pályákat, az összefüggő pályarendszereket. Ausztriai mérések szerint az elmúlt 300 évben két-két és fél Celsius-fokkal nőtt az éves átlaghőmérséklet, és 2050-re ugyanennyit prognosztizálnak. Ez a felgyorsult ütem viszont nagy figyelmeztetés a környezeti károk vonatkozásában az emberiség számára.
A télisportok szerelmeseit szerencsére most még nem éri kár. Az üzemeltetők a magasan elhelyezett sípályák mellett alternatív attrakciókat is terveznek, és csaknem állandóvá válik a hóágyúzás, a mesterséges hó biztosítás. Hosszú távon azonban az emberiség környezetszennyezésének csökkentésére olyan elgondolásokat kell kidolgozni, amelyek a globális felmelegedés visszaszorítását segítik elő.
