KontakTúra Leányfalun

A gyors körkép november első hétvégéjén, Leányfalun készült, amikor ellátogattunk a Piliscsabai Természetjáró Egyesület Sulikupájára. A kilenc részes sorozat idei utolsó állomása változatos volt: a Leányfaluról induló és oda visszaérkező alig tíz kilométeres távot combos kaptató, geoláda keresés, egy ajándékokkal teli élménydoboz, a Dunakanyar festői panorámája és nyakig érő sár kísérte. Útközben az egyesület elnökével, Bohner Zoltánnal és alelnökével, Tóth Gáborral beszélgettünk.

Bohner Zoltán: Nem, szerencsére jönnek maguktól, pontosabban a szüleikkel együtt. Az elmúlt 11 évben évről évre megrendezzük a Sulikupát, ami túlzás nélkül az egyik legnépszerűbb programunk. Ennyi idő alatt megismertek már minket, a hozzáállásunkat, kialakult egyfajta bizalom felénk. Még az is elmondható, hogy a korosztály sem változik, mert a nagyobb óvodástól a kamaszkorig általában velünk tartanak. A „kiöregedők” helyére mindig jönnek újak.

Tóth Gábor: Könnyű dolgunk van, mert nemcsak itt és most, hanem általában is olyanok vesznek részt a programjainkon, akik szeretik a természetet és a testmozgást, ismerik az elvárható viselkedési normákat és jól tudják érezni magukat, röviden az erdőbe valók. Így ténylegesen arra tudunk koncentrálni, hogy élményt adjunk a résztvevőknek.

B.Z. : Szerintem, ha a szó jó értelmében lemegyünk az ő szintjükre, akkor könnyebb felébreszteni a gyerekekben a motivációt. Értem ez alatt azt, hogy ha figyelembe vesszük az igényeiket - az izgalmat, a fára mászást, a szép kilátást, a patakot, a játékot – akkor elérhetőbbé és szerethetőbbé válik számukra a természetjárást. Nekünk pedig ez a célunk, elhinteni a magokat, amik remélhetőleg gyökeret eresztenek előbb vagy utóbb. Hinnünk kell ebben a korosztályban, mert ők a következő generáció, és ha nem mi, akkor ki járjon jó példával előttük?

T.G. : Például ennek a túrának az első részében van egy fizikailag komolyan megterhelő kaptató. Ezért, és a Zoli által előbb említett oknál fogva, általam karban tartott geoládákat fogunk együtt megkeresni. Sőt, készültünk még egy kis meglepetéssel fent a kilátónál. Így a fizikai nehézségen és az útközben eső látnivalókon kívül játékossá tesszük a programot, ami nélkülözhetetlen, hiszen nem lehet hosszú ideig lekötni a gyerekeket csak gyaloglással.  Szerintem a felelősség elsősorban rajtunk felnőtteken van azzal kapcsolatban, hogy a felnövekvő nemzedék hogyan fog viszonyulni a természethez. Ők már most is gyakori vendégek lehetnek az erdőben, ez csak rajtunk múlik.

T.G. : Én 14 éves korom körül csöppentem bele, amikor a Pilis legdélebben fekvő csücskére, a Nagy-Kevélyre túráztam. Ráéreztem az ízére, ahogy szokták ezt mondani, és mentem a természetbe barátokkal vagy egyedül, amikor csak tehettem. Később megismertem a modernkori kincskeresést, a geocachinget. Ezt olyannyira komolyan űztem, hogy megnyertem néhány geokupát is.

B.Z. : A minden oldalról hegyekkel körbevett Piliscséven nőttem fel. A gyerekkorom mondhatni az erdőben telt el: számháborúztunk, kirándultunk, játszottunk. Ez akkoriban teljesen megszokott volt, mert a szüleink tudták, hogy biztonságban és jó helyen vagyunk. Fiatal felnőttként egy időre az érdeklődésem más irányba terelődött, akkor kevésbé volt kapcsolatom a természetjárással. Aztán az egyik barátommal álmodtunk egy jó nagyot, és benevezünk a Gerecse50 nevű teljesítménytúrára, mindenféle különösebb felkészülés nélkül. Annyira szerettem a benne rejlő kihívást és a fizikai határaim feszegetését, hogy onnantól kezdve rendszeresen eljártam teljesítménytúrázni.

B.Z. : A teljesítménytúrázós időszakomban hallottam a Magyar Természetjáró Szövetség természetjáró minősítési rendszeréről. Jó kis kihívást láttam abban, hogy a túrázásért pontokat lehet gyűjteni, amik majd bronz, ezüst, arany, érdemes és kiváló túrázó fokozatot érnek. Viszont ehhez tagnak kellett lenni egy természetjáró egyesületnél. Felkerestem és csatlakoztam a Piliscsabai Természetjáró Körhöz. Kezdetben nem folytam bele a szakmai munkába, egészen a Piliscsabai 40-es teljesítménytúra megrendezéséig, ahol egyrészt szervezőként, másrészt pontőrként is jelen voltam. Aztán 2009-ben jött a Sulikupa ötlete, aminek a megvalósításához már kevés volt az akkori szervezeti formánk, így jött létre a Piliscsabai Természetjáró Egyesület. Borzsák István után megválasztottak elnöknek. A mai napig nagyon szeretem ezt a civil munkát, kihívást találok benne és folyton töröm a fejem az újabb feladatokon, programokon.

T.G. : Pont egy geoláda keresése során a Kémény-sziklánál felfedeztem egy pecsételődobozt, amiről fogalmam sem volt, hogy kié és miért van ott. Némi kutatómunka után kiderült, hogy a Pilisi kilátások nevű túramozgalom egyik állomása volt, amit a Piliscsabai Természetjáró Egyesület kezel a mai napig. Írtam egy levelet Zolinak (Bohner Zoltán-a szerk.), jeleztem, hogy igazolófüzetem ugyan nincs, de fotóim vannak arról, hogy a mozgalom mind a 12 kilátópontjánál jártam. Így ismertem meg az egyesületet, aminek a szakmai tevékenységébe is szép lassan bekapcsolódtam. Tetszett a fiatalos lendület, az elhivatott hozzáállás, az a hitelesség, amit az egyesület képviselt, ezért beléptem és elég gyorsan aktív tag lettem.

B.Z. : A kupa mellett túramozgalmakat és teljesítménytúrákat is gondozunk. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a Sulikupát már 11 éve működtetjük: egy évben kilenc túrát írunk ki a kupa keretein belül. Ha ebből hatra eljön valaki, akkor jogosulttá válik egy serlegre. Ha csak hármat teljesít, akkor egy kitűzőt kap. A sorozatot mindig decemberben zárjuk: Piliscsaba és Klotildliget körül egy rövid, 3,5 kilométeres távot legyalogolunk közösen, a célban forralt bor és tea várja a résztvevőket, majd átadjuk a serlegeket. 

Hat túramozgalmunk van, mindegyikhez készítettünk bélyegződobozokat és saját igazolófüzetet. Ezekből éves szinten legalább ötszázat adunk el összesen. Név szerint a Jó kilátások nevű a Visegrádi-hegységben, a Pilisi vándorlás, a Pilisi Csupapiros, a Kerüld a Pilist!, a Pilisi kilátások és a Három forrás útja. Az útvonalak tervezésekor arra törekedtünk, hogy a kevésbé ismert és felkapott látnivalók mellett is elhaladjanak.

Évente egyszer buszos túrát is szervezünk valamely távolabb eső, hazai célponthoz az egyesület 43 tagjának.

T.G.: Mindezek mellett vannak olyan feladataink, amelyekkel visszateszünk a természetjárásba, az erdei infrastruktúrákba. Például turistajelzéseket és forrásokat újítunk fel. Továbbá építjük a kapcsolati hálónkat a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságával és a Pilisi Parkerdő Zrt-vel.

B.Z.: A jelenlegi létszámot és a szakmai munkáinkat fenntartani mindenképp cél. Piliscsabán tervezünk egy madárbarát tanösvényt építeni, amit majd a helyi óvodások fognak etetni. A túramozgalmak, a pályázatok, a felajánlott egy százalék összege szépen eltartja az egyesületet, de a lécet szeretnénk feljebb helyezni az infrastruktúráink fejlesztése miatt.

T.G.: Mindig reális, teljesíthető célokat tűzünk ki magunk elé, a jövőt is ennek megfelelően tervezzük. Mikro szinten új túramozgalmakat létrehozni, új helyszíneket megmutatni, a természetjáró tudatosságot és a papír alapú térkép használatát tovább népszerűsíteni, értéket átadni az cél és előttünk álló feladat. Makro szinten szívesen közreműködnénk olyan kivitelezésekben, ami a bakancsos túrázók érdekeit szolgálja, legyen szó olcsóbb turista vagy bivak szállások, esetleg esőbeállók kialakításáról.

 
MTSZ Országos Központ

borítókép: Király Gábor

A KontakTúrával az alábbi egyesületeket látogattuk meg eddig: Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület, Csákvári Természetjáró Egyesület, Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület, Hajagi Természetvédő és Szabadidő Egyesület, Hajdú-Bihar Megyei - Debrecen Városi Természetjáró Szövetség, Természetjáró Fiatalok Szövetsége, Bakony Természetbarát Egyesület, Záhonyi Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztálya