Lesz-e újra kilátó a Bence-hegyen?

A mára legendának számító régi acélkilátó – egy leselejtezett olajfúrótorony – 1965 novemberében került a velencei Bence-hegy tetejére, és idővel ugyanúgy a település szimbólumává vált, mint a pákozdi csata emlékműve. Az építmény az évek során kedvelt turisztikai célponttá vált. Már messziről látni lehetett az utakról, iránytűje volt sok vitorlázónak, horgásznak és két helyi egyesület is használta jelvényében a sziluettjét.

A torony egyéb funkciókkal is bírt. A rátelepített antennákkal átjátszóállomásként szolgált három közigazgatási szerv, a Veszprémi Közúti Igazgatóság, a Megyei Rendőrkapitányság és a Szeizmológiai Intézet számára.

Eredetére vonatkozólag semmiféle írásos dokumentum nem maradt fent. A Magyar Olajipari Múzeummal és egykori olajmérnökökkel történt konzultáció során kiderült, hogy az 1960-as évek elején az olajiparban egy korszerűbb technika jelent meg: a fúróárbóc, mely a korábbi csonkagúla alakú, rácsos szerkezetű, négy betonprizmán álló Rotary-tornyokat kiszorította. Ezeket leselejtezték, és visszakerültek Nagykanizsára, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárba. A kilátó onnan érkezett – egy helyi lakos visszaemlékezése alapján – Gonda István, az egykori Székesfehérvári Járási Tanács elnöke hozatta Velencére.

A Bence-hegyen ma már csak nyomokban lelhető fel szőlő. Egykori miliőjét jól érzékelteti Polgárdy Géza a Velencei tó és a Velencei hegység kalauza c. könyvében 1938-ban: „A szűk, kacskaringózó szekérút szőlők és földbe vájt pincék között halad… legmagasabb pontjáról letekintve igen szép kilátásban van részünk: délre az előttünk fekvő völgyben a Velencei-tó tükre csillog, ÉK-re az egyedülálló Csúcshegy, ÉNY-ra a Meleghegy, s Északra a nadapi templom tornya látszik.”


A mai szemlélődő talán könnyedén megállapítja, hogy az olajfúró torony nem illett a tájképbe, de kérdezzük meg bármelyik régi velencei lakost, mindenkinek lesz egy kedves története a kilátóval kapcsolatban. A furcsa építményt a helybeliek és a tónál üdülők is gyorsan megszerették. Csodálatos volt a panoráma odafentről (jó időben még a budapesti augusztus 20-i tűzijáték is látszódott), pedig a fából készült kilátószintet nem is a 43 m magas torony legtetején, hanem annak alsó egyharmadán alakították ki (ez falépcsőkön volt elérhető, tovább csak az arra illetékesek juthattak fel, létrán).

Idővel a kilátó elöregedett, majd életveszélyessé nyilvánították. Felújítására nem volt anyagi forrás, hasznosítását nem vállalta senki, így 1988 szeptemberében megszületett a „halálos ítélete”. A szerkezet lebontása igen hosszadalmas és veszélyes lett volna, így robbantani kellett – összedöntéséhez 13 kg robbanószert használtak fel.

Az 50 éve felállított kilátóhoz kapcsolódóan kiállítás nyílik a Velence Korzó Aulában (Velence, Tópart u. 47.) Salacz Nóra, a Velence Helytörténeti Egyesület támogató tagjának szervezésében. A kiállítást július 8-án 17.00 órakor L. Simon László miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség államtitkára nyitja meg, a köszöntőt Koszti András, Velence polgármestere mondja.
A kiállítás augusztus 31-ig naponta 08.00 - 22.00 óra között tekinthető meg, de az EFOTT idején (július 14-19.) nem lesz látogatható.

Egy új kilátó létrehozását már évek óta tervezik, ám forráshiány miatt eddig mindannyiszor meghiúsult a kivitelezés. A Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács és a Vadex Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. 2014-ben építészeti tematikájú ötletpályázatot hirdetett, amelyre 156 pályamű érkezett. A hivatalos eredményhirdetés megtörtént, a nyertes műveket itt lehet megtekinteni. Jelenleg a lakossági szavazás van folyamatban.

Forrás: Salacz Nóra
Kép: Velence Helytörténeti Egyesület, Szabó Béla