Megújult az első magyar turistatájékoztató jelképek szabványa

Az MSZ 20587:2021 Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazása egy olyan egységes logikára és turistaszakmai érvekre felépített  műszaki dokumentum, amely meghatározza a hazánkban  évtizedek óta használt, hivatalosan is elfogadott turistajelzéseket és útmutatót ad azok használatához, értelmezéséhez.

A Magyar Természetjáró Szövetség mindenkori kiemelt szakmai feladatának tekinti a hazai természetjárás gyalogos infrastruktúrájának fenntartását, aminek egyik alapfeltétele a jól követhető, egyértelmű információkat közvetítő, egységes turistajelzés-rendszer. Az 1988-ban kiadott első magyar turistaszabvány hivatott ezt a kezdő és haladó túrázóknak egyaránt biztonságot adó műszaki paramétereit meghatározni.  A gyalogos turistautak jelzésrendszerének egységessége és következetessége csak úgy tartható meg, ha módosításakor vagy bővítésekor az új utak jelzésválasztása a magyar szabványban ismertetett hálózati logika és sorrendiség alapján történik. 

Történeti áttekintés

A hazánkban található útjelzések színei és jelei a kezdetekben ötletszerűen lettek kialakítva - számokat, különböző alakzatokat és színeket használtak. Amikor az elismert geológus, térképész és barlangász Strömpl Gábor előállt az úgynevezett egységesített turistajelzés rendszer ötletével, Magyarországon már nem voltak magas hegységek, ezért a nehézségi vagy veszélyességi szempontok helyett turista fontosság alapján rangsorolták a turistautakat. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az országos jelentőségű fő útvonalakat kék vagy piros, a helyi jelentőségűeket pedig sárga vagy zöld sáv jelöléssel látták el. Az egyes mellékutak funkcióit és célját pedig különböző alakzatú jelképek határozták meg. Kikötötték, hagy a zavar elkerülése érdekében két hasonló jelzés nem futhat egymás közelében és nem ágazhat el. Ekkor dőlt el az a mai napig is alkalmazott irányelv, hogy minden jelképet fehér alapra kell festeni, amelynek a mérete akkor még a 24 x 18 cm volt.

A Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére és Dr. Strömpl Gábornak köszönhetően 1929. december 2-án megszületett az az egységesített, néhány év alatt az egész országban bevezetett turistaút jelzésrendszer, amelyet a mai napig látunk és használunk (kivétel ez alól a Mecsek, ahol csak az 1960-as évektől kezdték alkalmazni). 

1979-ben elkészült a "Turista-Létesítmények" című szabályzat, amiben már a 10 x 12 cm-es téglalap alakú fehér jelzésalap használatát szorgalmazták. Ugyanakkor a korral és az egyre fejlődő igényekkel haladni kellett, a motorizáció következményeként parkolók kialakítására volt szükség, illetve ehhez igazodó körtúrák, csillagtúrák kialakítására. Így bevezetésre került például a körút útjelzést, amely az 1988-as első magyar turistaszabványba is bekerült. Ebben továbbra is a 10 x 12 cm-es méretű volt a jelzésalap, de az üres alakzatokat a könnyebb festhetőség érdekében  telített alakzatok váltották fel. A színek jelentésének 1930-as (Strömpl-féle) struktúrája ekkorra már veszített jelentőségéből, és a színek szerepének hangsúlya a turistafontosságról az útvonalak megkülönböztetésére helyeződött át.

Az MSZ 20587 számú Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazásáról írt szabványban meghatározott turistajelzések

Egy turistajelzés  mindig 10 x 12 cm-es  fehér jelzésalapból  és azon elhelyezett színes jelképből áll. A fontossági sorrendet a 11 jelkép alábbi sorrendje - sáv, kereszt, háromszög, négyzet, kör, barlang, rom, kápolna, emlékmű, bélyegző, körtúra -, az azonos jelképek közötti további sorrendet pedig a 4 szín következő sorrendje - kék, piros, sárga, zöld - határozza meg.

 

Fő turistajelzések

Sáv: a sáv jelzésű utak a turistaút-hálózat gerincét alkotják, amelyek fontosabb kiindulási pontoktól (turistaút csomópontból, kirándulóközpontból, településközpontból vagy közlekedési csomópontból) más, hasonlóan fontos pontokig vezetnek. 

• Kék sáv jelzést használunk a legfőbb, országos jelentőségű útvonalak jelölésére, és egyes tájegységek helyi jelentőségű fő útvonalának jelzésére is. 

• Piros sáv jelzéssel jelöljük a legalább egy tájegységen átvezető, és a kiemelt jelentőségű helyi utakat.

• Sárga sáv jelzést a helyi fontosságú gerinchálózati útvonalak jelölésére használunk.

• Zöld sáv jelzések az előbbieken kívüli, helyi gerinchálózati útvonalak jelölésére használhatók.

Álló Kereszt: a kereszt jelkép jelöli a sáv jelzésű utak elsődleges kapcsolódásait. Jelölhet főutat, vagy két jelzett sáv jelképű út közti átkötést, útváltozatot.

Leágazó turistajelzések

Ezeket a turistajelzéseket rövidebb leágazásoknál használjuk, és a jelzés jelképe mutatja meg, hogy milyen célhoz vezet.


Háromszög: magaslati pontra, hegytetőre, csúcsra, természetes kilátópontra, épített kilátóhoz vezet.

 

 

Négyzet: településre, szálláshelyre vagy közlekedési lehetőséghez vezet.

Kör: forráshoz, kúthoz vagy egyéb vízvételi lehetőséghez vezet.

Barlang: barlanghoz, barlangnyíláshoz vezet. 

Rom: romhoz, műemlékhez, földvárhoz vezet.
 

Kápolna: kápolnához, templomhoz és egyéb szakrális helyhez vezet.

Emlékmű: kulturális vagy történelmi emlékműhöz, emlékhelyhez vezet.

 

Bélyegző: túramozgalom bejárását igazoló bélyegzőhelyhez vezet, legfeljebb 1 km hosszú.

Egyéb turistajelzések

 

Körtúra: kirándulóközpontból, közlekedési csomópontból vagy parkolóból, településből kiinduló, jelzésváltás nélkül ugyanoda visszaérkező 2-10 km-es, könnyebb túraútvonalak jelölésére.

A turistajelzések jelzésalapjait grafikai jelképeit, színeit, és mindezek alkalmazására irányuló elveit tartalmazó nemzeti szabvány megvásárolható a Magyar Szabványügyi Testület szabványboltjában és webáruházában.