Miért érdemes túravezetőnek tanulni?

A téma aktualitása kapcsán Nagy Sándort, a TVOSE elnökét nemcsak az egyesületük által szervezett túravezető képzésről hanem a túravezető napjainkban, jó értelemben vett létjogosultságáról is kérdeztük. Az elnök oktató, túrázó és elkötelezett túravezető is. Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint saját hitvallása: "…ezért vagyunk mi, a túravezetők, hogy ezt a készséget, amit mi már az élettől és a mi tanítóinktól megszereztünk, továbbadjuk. Azért, hogy megismertessük a természetet azokkal, akik már megízlelték, és kicsit már a szívükbe is zárták. Hogy felkészítsük őket arra, hogy azt az érzést, ami őket is hatalmukba kerítette, tovább tudják adni, és minél több embert hívjanak a természetbe.”

MTSZ: Mi a küldetése az 1998-ban létrejött Túravezető Oktatók Sportegyesültének?

Nagy Sándor: Egyrészt a túravezető oktatók szervezetbe tömörítése, a szakmai fejlődésük biztosítása és érdekvédelme, a túravezető-képző és továbbképző tanfolyamok megszervezése és lebonyolítása. Másrészt pedig a túrázás népszerűsítése.

Az egyesület 17 oktatóval végzi a munkáját. Milyen tanfolyamaitok vannak?

N.S.: Évente egy alkalommal gyalogos túravezetői-, kétszer pedig alapfokú tájékozódási tanfolyamokat indítunk.

fotó: Nagy Sándor

A sikeres gyalogos túravezetői vizsga kapcsán beszéljünk egy kicsit erről a képzésről. Van bármilyen előfeltétele a jelentkezésnek?

A TVOSE-nek, mint közhasznú egyesületnek a célja hogy az általa közvetített tudást minél több érdeklődőhöz eljuttassa, éppen ezért a szabad erőforrásainkat és a használt eszközeinket is így tervezzük.

A képzésre jelentkezők felső határa azonban a rendelkezésre álló szabad oktatóink száma.  Abban hiszünk, hogy lelkiismeretesen csak úgy tudunk foglalkozni mindenkivel, ha a kialakuló csoportoknak van egy maximum létszáma. Ezért minden évben úgy hirdetjük meg a képzést, hogy az tartalmaz egy maximum férőhelyet.

Ha e feletti jelentkezői létszám van, akkor természetesen rangsorolunk aszerint, hogy a jelentkezőnek van-e már értékelhető természetjáró tevékenysége, van-e alapfokú tanfolyami végzettsége, és persze hogy milyen bemutatkozást kapunk tőle, milyen céllal érkezett a képzésre. Bemeneti teszt nincs.

Milyen előadásokból épül fel a képzés?

N.S.: Egyesületünk 1998 óta szervez képzéseket, több olyan tagunk is van, akik még ennél is régebb óta oktatnak. A tananyag összeállításában ezen hosszú idő alatt összegyűlt tapasztalatot használjuk, valamint igyekszünk reagálni a végzett hallgatók visszajelzésére. Így aztán évről-évre frissítjük és változtatjuk a megjelenésünket. A képzés elméleti előadásokból, otthoni tanulásra kiadott felkészülési anyagokból, és közös gyakorló túrákból, terepi gyakorlati tájékozódási gyakorlatokból áll. Ezen kívül a vizsga felé közeledve már a hallgatók önállóan végrehajtandó feladatokat is kapnak, amelyek megoldását az oktatójukkal közösen ellenőrzik, kiértékelik.

Milyen arányban oszlanak meg az elméleti és a gyakorlati előadások?

N.S.: Jelenleg 16 elméleti foglalkozást tartunk, és 6+2 nap gyakorló oktató túránk van. Ez oszlik el a tanfolyam kicsivel több, mint 4 hónapjára. Ez a jövőben változhat, mert az utóbbi 2 évben hallgatói oldalról mi is változó igényeket kapunk.

A gyakorlati előadások helyileg hol zajlanak?

N.S.: Változó, többnyire Budapesthez közeli helyszíneket választunk, lehetőség szerint olyat, ahol kisebb a turistaút hálózat sűrűség, és kevesebb a túrázó.

Az idei járványhelyzet hogyan rendezte át a képzés ügymenetét?

N.S.: Nagyon hirtelen ért minket, nem volt kész forgatókönyvünk,megoldásunk és minta sem, így nem nagyon tudtuk honnan vehetnénk jó ötleteket. Ezért első lépcsőben március közepén leállítottuk az elméleti órákat.

Majd kikértük a hallgatóink véleményét, hogyan éreznék magukat biztonságban, milyen módon menjünk tovább. Ennek, és a saját oktatói gárdánk által hozott döntéseknek végeredményeképp pár foglalkozást online térbe tereltünk (Zoom), nyár elején pótoltuk az egész napos közös túrákat, majd választási lehetőséget kaptak a hallgatók: vagy szeptemberben visszakapcsolódnak a rendes oktatásba és októberben vizsgáznak, vagy jövőre újra kezdik / folytatják a tanfolyamot.

Milyen elemekből áll a túravezetői vizsga?

N.S.: Az MTSZ vizsgarendszerét követve egy adott napon megtartjuk az írásbeli vizsgát. Aki ezt sikeresen teljesíti, egy arra kijelölt alkalommal megkezdheti a gyakorlati vizsgát, amelynek végrehajtása közben szóbeli kérdéseket is kap.

Bárki vizsgára bocsájtható?

N.S.: A tanfolyam harmadik hónapjától kisebb (7-8 fős) csoportokra osztjuk a hallgatókat, minden csoport külön saját oktatót kap, aki végig viszi őket a vizsgáig. A terepi oktatásokon tapasztaltak alapján a csoport oktatói tesznek javaslatot a vizsgára bocsájtásra. Ezt nagyon indokolt esetben a tanfolyam vezetője felülbírálhatja – erre eddig nagyon kevés alkalommal volt szükség.

Éves szinten hány túravezető kerül ki a képzésetekről?

Mi a tapasztalatod: jellemzően miért végzik el a hallgatók a túravezetői képzést?

N.S.: Egyre többen érkeznek konkrét céllal: egyesületben, iskolákban, munkahelyi közösségekben szeretnének túrát vezetni (vagy már vezetnek is). De természetesen sokan csak maguk, szűk családi vagy baráti körrel járják a természetet, és szeretnének komfortosabban mozogni az erdőben, jobb készségekkel szervezni a kirándulásokat.

fotó: Nagy Sándor

Tudásban mi a különbség a bronz-, az ezüst- és az aranyjelvényes túravezető között?

N.S.: Mi már nem tartunk különböző szintű képzéseket, nem hiszünk benne. Mi túravezetőket képzünk. Véleményünk szerint a megszerzett tudással magabiztosan lehet hazánk területén belül, vagy a Kárpát-medence közeli, középhegységi részein egy- vagy több napos túrákat szervezni és vezetni.

Miért jó az a mezei természetjárónak, ha egy szakképzett túravezetőre bízza magát?

N.S.: Egy családi, baráti kirándulás alkalmával viszonylag sok idő és energia megy el az útvonal követésére, a kitűzött célpont elérésére. Sok esetben ez nem mindig sikerül maradéktalanul, és akár bosszúságot is okoz.

Ezzel szemben a képzett túravezető ebben egyrészt profi, másrészt bátrabban elvezet akár nem jelzett úton is egy társaságot a látnivalókhoz.

Ezen kívül egy túravezető nem csak az útvonalat mutatja: beszél a természeti látnivalókról, az adott környék történelméről, természetrajzáról, és sok olyan érdekességről, ami színesebbé teszi a túrát. A túra során felmerülő bármilyen különleges helyeztet (veszélyes időjárási körülmény, csoporton belüli problémák, sérülések) felkészülten kezel, ezzel elkerülve komolyabb problémákat. De már a túra tervezési fázisához is hozzáadhat: a jó túravezető elég jól ismeri az országot, időt és energiát fordít arra, hogy minél több látnivalót, túraútvonalat ismerjen meg, így aztán egy már ismert társaság számára nagyon jó programokat tud tervezni.

Szerinted annak a túravezetőnek, aki tagja akármelyik természetjáró civil szervezetnek, szűkülnek-e a lehetőségei azzal, hogy csak tagszervezeti túrákat vezet szemben az egyéni túrákkal?

N.S.: Nem mondanám. Az persze igaz hogy az elmúlt 6-8 évben nagyon kedvelt tevékenység lett a természetjárás, és sokan vágnak neki az erdőnek egyedül, vagy szűk körrel. De ugyanakkor az is látszik, hogy a természetjáró civil szervezetek is reneszánszukat élik: növekszik a taglétszám, egyre több izgalmas túrát szerveznek, ezért több a külső bekapcsolódó is. Ahogy az előbbiekben már említettem, sok hallgató jön hozzánk azzal a céllal, hogy egyesületben szeretne túrát vezetni.

Hazánkban a túravezetésért hivatalosan nem lehet pénzt kérni kivéve, ha az erre vonatkozó kormányrendeletben foglaltaknak eleget tesz az illető. Szerinted elvárható-e és megállja-e még napjainkban is a helyét az a hagyományalapú elv, miszerint a természetjárásban ingyen szervezünk és vezetünk túrát?

N.S.: Egyesületi kereteken belül egyértelműen. Ha egy túravezető ennél többet szeretne, akkor egy idegenvezetői szakirányú végzettséggel, és egy számlaképessé válással szerintem belevághat saját vállalkozásba is, és felépíthet egy üzleti modellt a túravezetési tudása értékesítésére.

fotó: Nagy Sándor

Szerinted lehetne piacképes szakma a túravezetés?

N.S.: Bizonyos feltételek mellett igen. A külföldre tapasztalatok legalábbis ezt igazolják. Az elmúlt 4-5 évben rengeteg utazási iroda küldte hozzánk a kollégáit képzésre, és a nálunk végzettek közül is jó páran helyezkedtek el az idegenforgalmi szektorban.

A hazai túrák esetében kell, hogy legyen egy olyan hozzáadott érték, ami miatt érdemes pénzt adni a túravezetésért (például speciális program, olyan különleges helyszín, ahová egyedül egy túrázó nem juthat el, interaktív foglalkozások, célcsoport szerinti tematika stb.) Szerintem egészen komoly esély van arra, hogy az elkövetkező 2-3 évben beérjen ez a lehetőség itthon is.

A közösségi felületeken szerveződő túracsoportokban jelen vannak az ún. önjelölt „túravezetők”, akik szakképzettség nélkül, haszonlesés céljából hirdetik fizetős túráikat. Kiszűrhető-e és ha igen, mi alapján, hogy a meghirdetett túrát szakember vezeti vagy nem, minőségi túravezetést fogok kapni vagy nem?

N.S.: Egyelőre elég kis tömege van ennek, és jó részük előbb-utóbb feltehetően elvérzik, ha nem nyújt megfelelő szolgáltatást. Pont azért, mert a szakképzett túravezetők egyre többen vannak. A minőségen alul végzett munkának hamar híre megy, az online térben főleg.

Olyan területeken veszélyes a szaktudás hiánya, mint pl. a mostanában közkedveltté vált via ferrata túrák vezetése. Ott egy kókler konkrétan veszélyes lehet, akár közvetlenül a résztvevő életére is.

Megoldást jelentene egy MTSZ által üzemeltetett, publikus nyilvántartás, amiben ellenőrizhető lenne a túravezető és a túraszervező személye.

MTSZ Országos Központ
borítókép:Turista Magazin