Örök érvényű turistajelzéseink

Az elismert geológus, térképész és barlangász, Dr. Strömpl Gábor és kollégái 1928-ban heteken keresztül járták az országot adatgyűjtés céljából az Állami Térképészeti Intézet részére. A Börzsöny, a Bükk, a Pilis és a Kőszegi-hegység bőségesen ellátta munkával a térképész csapatot, azonban az időjárási viszontagságok mellett jócskán megnehezítette az életüket a turistajelzések során tapasztalt rendszertelenség.  A szóban forgó káosz kiváló példája volt a Bükk, amelynek a területén színekkel, színváltozatokkal, színkeveredésekkel jelölt formák és számok kavalkádjával szembesültek a szakemberek. Ilyen körülmények között igazi kihívás helyett szinte lehetetlenség volt számukra átlátni az adott területek turistaút hálózatát.

Ezen okoknál fogva Dr. Strömpl Gábor kidolgozta a napjainkban is használt, turista fontossági sorrend szerint egységesített turistajelzés rendszert, amelynek célja nem kevesebb volt, mint megadni kezdő és gyakorlott túrázónak a magabiztos és biztonságos természetjárás lehetőséget térképpel és anélkül egyaránt.

Fotó: MTSZ


Az új szabálykövető szisztéma funkcióját tekintve vezetésre és tájékoztatásra is szolgált, a használatban lévőre épült, annak egyes elemeit megtartva, az ötletszerűséget és a megtévesztést okozó stigmákat azonban kivezette a gyakorlatból. Megszűnt a szám, maradt a mindenki számára közérthető és a fehér alapra festett, természeti környezetben kirívó színjelölés. A színek rangsorát az útvonalak érdekeltsége határozta meg, azaz az országos jelentőségű fő turistautakat pirossal, a vidéki főutat kékkel, a helyi érdekeltségű mellékutakat pedig sárgával, szükség esetén zölddel jelölte az új rendszer.



Fotó: Fortepan/Adományozó Schermann Ákos

A további hangsúlyos változtatások történtek a szimbólumok esetében, így a sáv, a négyzet, a kör, a háromszög, a kereszt és a rom közérthető jelentéssel bír azóta is. Ezzel egyidejűleg fontos megemlíteni a jelzések felfestésére már akkor rögzített szabályokat, amelyek az egyértelmű irányításon és a feltűnőségen túlmenően az ésszerű festékfelhasználást is hivatottak szabályozni.

Fotó:Fortepan/Adományozó Bejczy Sándor


1929. december 2-án a Magyar Turista Szövetség nemcsak elfogadta a Dr. Strömpl Gábor által kidolgozott elveket, hanem létrehozott egy háromtagú bizottságot annak megvalósítására. A kor igényeit szem előtt tartva kisebb változtatásokkal ennek az örökségnek az alapján készítette el a Magyar Természetbarát Szövetség 1988-ban a gyalogos turisták tájékoztatását elősegítő út és irányjelzések fogalom meghatározásait, alkalmazását, tervezési feltételeit az MSZ 20587/2-1988 számú szabvány. Az irányelv gyakorlati kivitelezésre vonatkozó szabályokat és javaslatokat, mint például a kötelezően használt sablonkészlet, a szükséges eszközök listája, a jelzésfestés technikája, a felület előkészítése, jelzések sűrűsége és folyamatossága, pótlását foglalja össze. Néhány éve a Magyar Természetbarát Szövetségből lett Magyar Természetjáró Szövetség közzétette a Turistajelzés-festési általános útmutatóját, amely összességében ugyancsak Dr. Strömpl Gábor elveihez nyúlik vissza.

Fotó:Fortepan/Adományozó Kurutz Márton


A történelmi időszakok jöttek és mentek, turistaútjaink száma növekszik, a társadalom természetjárásra való igénye változóban van, azonban az egységesített turistajelzéseink rendszere örökérvényű maradt.

 

Kezdő fotó: Fortepan/Adományozó Lencse  Zoltán

MTSZ Országos Központ