Peták István elgondolásai a kéktúra jövőjéről 1.

Az országos kék-sáv jelzés 1930-tól, 1938-tól, 1952-től, 1961-től, majd folyamatosan, mindenkor változott különböző okok miatt. És ez így természetes, miközben mindenkor a stabilitásra kell törekednünk, azaz keresnünk kell mindenkor a legmegfelelőbb, legtöbb élményt adó útvonalvezetést. Tekintettel arra, hogy a most megalakult Magyar Természetjáró Szövetség (amely remélem, hogy hamarosan felveszi a Magyar Természetjáró Turista Szövetség nevet) központi feladatként kezeli az Országos kék É-i részének (majd pedig a többi szakaszét is) európai színvonalúvá tételét, most kell meghozni minden olyan döntést, amely hosszú távra, egyes esetekben időtlen távolságokra meghatározza az útvonal ’életét’. Most az MTSZ újjáalakulása idején ez kiváló alkalom és lehetőség. Merjünk hozzányúlni a teljes útvonal szükséges, kívánatos korrekciójához, merjük megálmodni az útvonal fejlesztésének európai nívójú fejlesztését és működtetését.
Az Országos kék-jelzés bejárása mára jóval összetettebb funkciójú lett, mint az pl. 1938-ban, vagy 1952-ben volt.  Az útvonal bejárása sportteljesítménnyé is vált. Ezt tudomásul kell vennünk, de ez csak modern korunk újkori szüleménye, ami ellen kár hadakozni, tudomásul kell vennünk és az egész útvonal újra rendezését mai korunk kívánalmai szerint kell átformálni, hangsúlyosan megőrizve az eredeti gondolatot is

1./ Az elnevezésről:

Tekintettel arra, hogy a Nagy-Milic – Írottkő közötti kék-sáv jelzés kibővült a D Dunántólon, Írottkő-Szekszárd közötti kék-sáv jelzéssel, majd pedig a Szekszárd-Hollóháza közötti kerékpáros kék-sáv jelzéssel, felül kell bírálnunk, hogy ennek egy szakaszát nevezzük csak Országos kék-túra jelzésnek, vagy a teljes kört? Jómagam ez utóbbi mellett érvelek. Ha már kék-sáv jelzéssel illettük ezt a két újabb szakaszt is, az országos kék-sáv jelzésű útvonalat egy, az országot körbe járó kék-sáv jelzésű úttá tettük. Ez, azt gondolom, hogy rendkívül jó gondolat és tény. Ennek egyik szakaszára ne mondjuk, hogy az egészet jelentő elnevezést.
Az egyes szakaszokat nevezzük el külön névvel, és akkor az Országos kék elnevezés is marad és értelmezhető, meg az is megoldódik, hogy melyik szakaszról beszélünk.
Javaslatom az, hogy az országos kék jelzés É-i, azaz Nagy-milictől az Írottkőig tartó részét nevezzük el nagy királyunkról, azaz nevezzük: Szent István vándorútnak. Az útvonal 5 évenkénti, avagy esetenkénti teljes bejárása pedig legyen Szent István vándorlás, emlékezve az 1938-as nagy országos turista megmozdulásra.
Javaslom, hogy a már gyakorlatba átment elnevezést tegyük hivatalossá az Országos kék-sáv jelzésű út D-Dunántúli szakaszán. Legyen ez a Rockenbauer vándorút.  Az útvonalat ő, valamint Gyenes Károly és Heincz László álmodták és tervezték meg, de a természetjáró turisták Rockenbauer Pál kultusza teljes mértékben hitelesíti a már ma is használatos elnevezést.
A Szekszárdtól jelenleg Hollóházáig terjedő kerékpáros útvonalat egyelőre nevezhetjük az Alföldi kerékpáros kék vándorútnak, kék-túra útvonalnak, de lehetne az elnevezésre pályázatot is kiírni. Persze lehetne gondolkodni az útvonalat megálmodó, megtervező személy (Gyenes Károly) név használatáról is, bár ő nem annyira ismert turista körökben.
Most, hogy az új MTSZ újra akarja gondolni az Országos kék-túrát, most merjük egyszerre tiszteletben tartani a hagyományokat, s merjünk azokon átlépve mai korunknak való megfelelés érdekében. Én azt gondolom, hogy az Országos kék-túra történelmében új szakasz kezdődik. Merjük ezt az új szakaszt minden szempontból újra álmodni, nem megtagadva az elmúlt 60/80 évet sem. Sőt: beépítve a további teljesítésekbe. (Erről később essék szó.)

2. / Az Országos Kék-túra szabályzat. 

Nem elegendő az a szabályzat, ami jelenleg az igazoló füzet elején olvasható. A szabályzatnak meg kell fogalmaznia az egyes nagy szakaszok elnevezését, útvonalvezetését. Ráadásul helyrajzi számokkal együtt kell rögzíteni azt. Az útvonal regisztráció törvényi kötelezettsége ezt amúgy is előírja.  Ez egyben egyértelműen fixálja az útvonalat minden érdekelt számára (turisták, természetvédők, erdészek, idegenforgalmárok).
Meg kell fogalmazni, hogy mikor, milyen okokból lehet és kell az útvonalat megváltoztatni? És ezt kik, milyen feltételek mellett engedélyezhetik, hagyhatják jóvá?
Meg kell határozni a kék-túra bizottság titkári/ vezetői funkciójának hatáskörét.
Meg kell alkotni hivatalos formában is a Kék-túra bizottság összetételét és hatáskörét.
Gondolkodni kellene a ’dolgozó’ bizottság mellett egy kék-túra tanácsadói testület létesítéséről is, akikkel elektronikusan kellene tartani a kapcsolatot. Ez biztosíthatná, hogy mindenkor a tekintélyes turista társadalom támogatottságát élvezhetné a Kék-túra vonalvezetése, biztosítana egyfajta társadalmi rangot és ismertséget.
 A Kék-túra teljesítés hivatalos feltételeit és igazolását és módját is meg kell határozni, a jelenleginél pontosabban.
 A dolog lényege: minden olyan dolgot rögzíteni kell, amely bármely szempontból védett kell, hogy legyen és ne legyen vitat tárgya.

3./ A kék-túra bejárásának technikai feltételei:

- Alapkérdés, hogy a jelzések rendben legyenek. A szövetségi átalakulás előtt szó volt arról, hogy a szövetségi tagságon (egyesületekről van szó)belül differenciálni kellene azok között, akik vállalnak valamilyen munkát a természetjáró turizmus technikai feltételeinek fejlesztésért, s azok között, akik csak simán tagok. Itt most ezt megkezdhetnénk gyakorolni, azaz a Kék-túra mindenszakaszának egy konkrét egyesület legyen a felelőse. Mindenekelőtt meg kellene szondázni, hogy ki melyik szakaszt (hegységet, útvonalat, stb.) vállalja: felügyelet, karbantartás, járhatóság biztosítás. (jelzések jó állapota, gallyazás, bürük építése, stb.)
- Már most, az útvonal véglegesítése után az útvonal felelősséget vállaló egyesületnek ki kell dolgoznia, meg kell terveznie az útjelző, irányító tábla rendszert. (Ez előfeltétele, hogy minden pályázati lehetőséget mindenkor gyorsan ki tudjunk használni.)
- Fel kell mérni, hogy az útvonal mellett hol vannak egy éjszakás sátrazási lehetőségek, hol vannak bivakok (esetleg javaslat a létesítésre), s hol vannak turista egyesületi menedékházak, s hol vannak olyan úgymond turista-házak, panziók, szállás lehetőségek, ahol megfelelő színvonalú, árú és kedvezményt adó helyek vannak?
- Az útvonal mentén össze kell gyűjteni minden olyan információt, amire szüksége lehet a vándornak, minden eshetőségre  való figyelemmel. Ez egyben alapja lehetne a tartalmasabb igazoló füzetnek (lsd El Camino), másrészt alapja lehetne az elektronikusan rögzített információknak is.

4. / Útbiztonság, irányító, hely megjelölő táblák

- A nem gyakorlott túrázok számára nagyfokú biztonságot ad, ha jelzések megfelelő sűrűséggel vannak elhelyezve az út mentén, azaz szeretik biztonságban érezni magukat az ismeretlen úton is. Így van ez az elágazásoknál is. Bármilyen jók a kapuk és a behívó jelek, egy tábla adja az igazi biztonságot főleg akkor, ha nem csak a jelzés irányát, hanem az út első lakott település nevét, vagy ismert állomását tüntetjük fel rajta a még hátralévő távolsággal együtt. A táblák sablonját a technikai bizottságnak kell megtervezni, hogy azok egységesek legyenek az egész országban.
- Mg kell tervezni az érdekességekre felhívó táblákat is. Olyan helyekre gondolok, mint pl. a Cserepeskői barlang, ami mellett nyugodtan elmehet a turista, ha nem hívják fel a figyelmét a pár méteres kitérőre. Van belőlük bőven. De a lakott településeken mint pl. Sitke a helyi polgármesterrel egyezségben a jelzett útvonal mellett kell egy olyan irányjelző oszlopot, amely a látnivalók irányára ad tájékoztatást. A Bükkben a Hosszúrétnél a Háromkőre való felmenetelre fel kell hívni az ott járók figyelmét, s azt, hogy pár száz métert kell csak  menni a pazar kilátásért, a ’kövekre’ való rálátásért.
- Meg kellene tervezni az ún. helymegnevezési táblákat is. Általában a nyergek, hegycsúcsok esetében ez könnyű, ráadásul itt a magassági szintet is meg kell adni. De pl. olyan helyen mint a bükki Őserdő, ki kell tenni az Őserdő táblát. De írhatom a Tolvaj-hegy elnevezést is. Vagy a Burok völgybe lemenetel estén mind a két irányból ki kell tenni a Burok-völgy hely, egyben irányjelző táblát.
- A táblák megtervezése - függetlenül az anyagi erőforrások meglétére, vagy nem létére – szükséges, mert a pályázatok kiírás és beadási határideje között általában olyan rövid idő áll rendelkezésre, hogy ezt abszolválni csak a fiókban kész kidolgozott tervvel lehet. Ráadásul: ha van egy terv-rendszerünk, úgy talán a jelenlegi elnökséget is helyzetbe tudjuk hozni az anyagik előteremtése érdekében.

5./ Szállás lehetőségek:

- Kétségtelen, hogy a szálláshelyek, típusok megszervezésénél, feltüntetésénél figyelembe kell venni a generációs különbségeket.

- A fiatalokra gondolva elsősorban az egy éjszakás sátrazó helyeke helyét és engedélyezését, valamint a bivakolási lehetőségeket. Bivakolási lehetőségnek tekintem a Cserepeskői barlangot, de ugyanígy annak tekintem az Ódor vár tetején és a Vértesben a Mátyás-forrás közelében található esőbeállóval kombinált bivak helyet is. Természetesen tűzrakó hellyel kiegészítve. Ezeket terjeszteni kellene. Nem jelentenek nagy költséget és egy kisebb társaság romantikus, fiatalos szállást találhat itt. Természetesen gondozni kell őket: takarítani, festeni, a rongálásokat kijavítani, a szemetes ládákat üríteni. A kiegészítő pihenő padokat szintén gondozni kell. Szóval az útvonal felelősi rendszer ezekre az alkalmi szálláshelyekre is ki kell, hogy terjedjen.

- Természetesen pontosan fel kell térképezni a menedékházakat, a kulcsos házak használhatóságát és a kedvezményt, a turistáknak elfogadható szállást és otthonias körülményeket adó panziókat, magán házi szállási lehetőségeket.  A tájékoztató füzetbe, a portálra azok a házak, lehetőségek kerüljenek, amelyek kedvezményt adnak a szövetségi igazolvánnyal rendelkezőknek.

- Számtalan olyan hely van, ahol egyesületi, szövetségi gondozású menedékházat lehetne építeni, létrehozni:
-  Ilyen pl. Galyatetőn a sí centrum, de például a hajdani Gizella villa is, amely aztán később Vasas turistaház lett.
- A Spartacus házat (Börzsöny) is be lehetne kapcsolni a szállásrendszerbe, ha a kék-sáv jelzést levezetnénk Királyházára, s onnan fel a Foltán-kereszthez.
-  Nem tudom nézni a Hörmann forrásnál már-már helyrehozhatatlanul tönkre menő egykori határőrs épületeket.  Itt szállást, büfét, kiállító termeket kellene létesíteni. A hajdani drótkerítés helyén rekonstruálni kellene a határzárat, a felszántott, felgereblyézett sávval együtt. Ez a hely még busszal is megközelíthető. Idegenforgalmi, turista forgalmi központot lehetne itt kialakítani. Már most is az, egy teljesen kiépítetlen infrastruktúrával. (A valamikori MKE házat a II. Világháború elvitte.) Az igazi gondot a vízhiány, illetve a kevés víznyerési lehetőség jelenti. A ciszterna rendbe hozásával ez is megoldható lenne. Elektromos áram is volt itt. (Nem tudom, hogy most milyen állapotban van a hálózat.) De említhetem a Mátrában, Mátraszentlászlón áll egy üres, volt fagy kísérleti állomás céljait szolgáló épület, most még megmenthető állapotban. Az itt átvonuló kéktúrázóknak kiváló szállás lehetőséget tud nyújtani. Közvetlenül mellette van egy kis bolt, kocsma és meleg étel lehetőség is. (Most, ha jól tudom, állami tulajdonban van, amit a gyöngyösi főiskola szocialista rektora, országgyűlési lépviselő akarja lenyúlni az itteni rossznyelvek szerint.)
- Ki kell dolgozni, hogy az OKT mentén hol és mely településeken kellene létesíteni egy menedékházat. Gondolom, hogy az egymástól való távolság  kb. 18-23 km lehetne, kellene, hogy legyen. Egy elhagyott nagy parasztház, nagy telekkel, közvetlen szomszéddal jó kiindulási alap lehetne. Ma még viszonylag olcsón lehet ilyen házakat, telkeket vásárolni. Ezeket a helyeket több funkcióssá kellene kialakítani, ahol tudják fogadni az igényesebb és főleg pénzesebb nyugatiakat is, másrészt a nagyobb csoportokban érkező matraclágeres diák csoportokat is, mint ahogyan magányos vándornak is pl. a sátrazási lehetőséget vizesblokkal emelve a színvonalat. De lehetne itt kerékpártárolót és lovak számára egy fedett helyet is kialakítani. Egy egyszerű szabadtéri fedett hely építése megoldaná, hogy nem kell tűző napon, vagy esőben szalonnát sütni, kulturáltan étkezni, vagy beszélgetni.
- A szálláshely rendszer kidolgozása, megvalósítása nélkül elképzelhetetlen, hogy el tudjuk indítani annak a gondolatnak a gyakorlati megvalósíthatóságát, hogy ne érettségizzen le egyetlen fiatal sem anélkül, hogy legalább egy érdemi szakaszát ne járta volna be gyalog a Kék-túrának.
- Nem tartozik szervesen e részhez, de már itt is megemlítem, hogy újra kell gondolnunk a turista létesítmények elnevezését, fogalom rendszerét is. A turistaház minősítés, elnevezés a legalsó szintű igénytelen kereskedelmi szálláshely minősítő kategóriája lett. Elődeink mindenütt menedékházakat építettek, létesítettek. Ez sokkal inkább megfelel a funkciónak, ráadásul nem tapad hozzá a lepukkantság érzete. És ennek az elnevezésnek védettséget is kellene adni. Ezzel tudnánk megkülönböztetni a természetjáró turisták által fenntartott, gondozott szálláshelyeket a kereskedelmi célú szálláshelyektől.  (A Pilisben már eléggé következetesen végre hajtotta az MTE, hogy visszaállítottuk az eredeti, 1948 után elvett neveket pl. a Vaskapu menedékháznál, a Kőhegyen lévő menedékháznál, vagy pl. a Nagy-Villámon álló kilátó esetében. De erről máshol kell majd beszélnünk. De a megújuláshoz ez is hozzá tartozik.)



Sajnos, a cikkek maximalizált terjedelme miatt csak két részben lehet közölni Peták István gondolatait. A cikk második része elérhető a főmenüből, illetve az alábbi linkre kattintva: