Pilisi len az MTSZ új logóján

Ugyanakkor azt szerettük volna, ha építkezne az MTSZ múltjára, hagyományaira, örökségére; olyan legyen, amiben mindenki megtalálhatja azt, amit sajátjának tud érezni, így ki tudja fejezni – a sokféle szín, habitus ellenére – az összetartozásunkat, de a folytonosságot is.


Hiszen nem eltörölni szeretnénk azt, ami volt, hanem minden értékeset megtartva építkezni szeretnénk az alapokra.

E koncepcióban ezért megjelenik a 100 éves hagyomány is, a múlt századi körpecsét lenyomata (a középen lévő nagy virág apró reflexió az egykori havasi gyopárra). De építkezik a korábbi természetbarátos logó elemeiből is, de azokat újraértelmezve, igazán magyarországivá téve: a magas hegyeket hazánkra inkább jellemző dombok váltják fel (rajtuk ugyanakkor egy út fut hívogatón – mely finom refrénként juttathatja eszünkbe a magyarországi természetjárástól már-már elválaszthatatlan népdalt: „Indulj el egy úton”).

A nemzetközi szervezetekhez való tartozást hangsúlyozó korábbi rododendront (havasszépét) pilisi lenre cseréltük – hiszen e kis virág igazán a miénk, ugyanis csak Magyarországon honos. Ugyanakkor a virágok száma három maradt, s ez a korábbi logóval szintén összeköti a jelenlegit. A színhasználatban a turistaságra és a nemzeti trikolórra kívántunk emlékeztetni.

...
Az új logót (jelvényt, pecsétet) hivatalosan a legközelebbi Választmányi ülés tárgyalhatja és emelheti be az MTSZ Alapszabályába.
...


TUDÁSTÁR – Wikipédia – pilisi len


A pilisi len, pilisszentiváni len vagy dolomitlen (Linum dolomiticum) a len nemzetségbe tartozó évelő növényfaj. Egy Pilisszentiván környéki, kb. 10 hektárnyi területnyi dolomittörmelékes sziklagyepen endemikus faj, 1000-es nagyságrendben élnek egyedei. Reliktum faj.

Jellemzői
10–20 cm magasra növő törpecserje (chamaephyton), tövén sűrű, meddő tőrózsával. A belső tőlevelek keskenyek, ék vagy lapát formájúak, fokozatosan nyélbe keskenyedők. A száron kevés visszásan szálas-lándzsás, szórt állású levél nő. Május-június környékén virágzik. Rovarok porozzák be, de önbeporzásra is képes. Sárga, nagyméretű virágai a száron kettesével, hatosával ülnek. 5 csészecimpája hegyes, mirigyesen fogacskás szélű. A csésze 6–7 mm, a szirom 10–16 mm hosszú. Kromoszómaszáma 2n=28. Termése 10 rekeszű, kerek toktermés, magjait állatok terjesztik.

Rendszertan
Borbás Vince 1897-ben írta le a Linum dolomiticum fajt. A Linum nemzetségen belül a Linum flavum csoportba, a Syllinum szekcióba tartozik. A lenfajok közül a Görögországban elterjedt Linum elegans áll közel hozzá. Annak dacára, hogy igen kis területen fordul elő, két formaváltozatot is meg lehet különböztetni:
- Linum dolomiticum f. dolomiticum: a sziromlevelek 15–16 mm hosszúak, oválisak
- Linum dolomiticum f. parviflorum: a sziromlevelek 10–12 mm hosszúak, lándzsásak.

Védettsége
Jelenleg Magyarországon fokozottan védett növényfaj. Feltalálási helyén, a Budai Tájvédelmi Körzet Szénás-hegycsoportjában kb. 10 hektáron mintegy 1000 példány él a növényből. Az állomány stabilnak tekinthető. Először 1934-ben intézkedtek a terület védelméről, 1951-ben már szigorú védelem alatt állt. 1979-től a Berni Konvenció hatálya alá is esik. A tápiószelei Agrobotanikai Intézet génbankjában három populációjának magmintáit őrzik.

Forrás: Wikipédia