mtszközpont, 2018-07-18 08:38
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Egy sportesemény életében elég ritka az, hogy megérje a 60. alkalommal történő megrendezését. Egy túra esetében is az – sőt talán még inkább nevezetes esemény. Ha figyelemmel viseltetünk arra is, hogy „a Sobieski”-t idén ugyan csak a hatvanadik alkalommal teljesíthették a résztvevői, de maga a túra már 85 éves, fejet kell hajtanunk „kitalálói”, első megszervezői, az egykori vízi cserkészek előtt, akik az évtizedek alatt változó társadalmunk számára máig magasan értékelt eseményt választottak túrájuk névadójául: történelmünk egyik kiemelkedő pillanatát, a majd’ 150 éves török hódoltság alóli felszabadulásunk kezdetét.
A Kara Musztafa nagyvezír ostromolta Bécs felmentéséhez 1683 nyarán
I. Lipót osztrák császár, és magyar király
III. János lengyel uralkodótól – vagy, ahogy mi szoktuk említeni: Sobieski Jánostól – kért segítséget, aki a közös ellenséggel szemben teljesítette a kérést, és 37.000 fős hadseregével döntő mértékben járult hozzá az ostromzár feltöréséhez, a kahlenbergi győzelemhez.
A megvert török hadat üldözve a
Párkánynál vele ismét szembeforduló török sereget másodszor is legyőzte, és átkelve a Dunán, ostrom alá vette Esztergomot. Az ostromra felkészítetlen várat Ibrahim pasa néhány nap után feladta.
Ezzel vette kezdetét Magyarország felszabadítása a török uralom alól, utána sorra estek el a török erődítmények, köztük Buda vára 1686-ban, és néhány év alatt kiszorult Magyarországról az oszmán állam.
Erre a dicsőséges eseményre emlékezünk mi, magyar vízitúrázók minden év júniusának utolsó hétvégéjén az esztergomi Sobieski emlékmű koszorúzásával, majd a Duna Esztergom–Budapest szakaszának megevezésével.
Az idei, kerek évfordulón megtisztelt bennünket a koszorúzáson való részvételével a Lengyel Köztársaság budapesti katonai attaséja, Tomasz Trzciński ezredes úr; Esztergom alpolgármestere, Bánhídy László úr és az esztergomi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöknője, Kassai Zenona is. Megjelenésüket ezúton is köszönjük. Külön köszönjük Esztergom városának a túránk megrendezéséhez nyújtott támogatását, és túránk résztvevőinek vendégül látását.
Nem szabad azonban megfeledkeznünk magáról a túráról sem, amelyen négy szakosztály (CSM; MT DSC; RSE; TUNGSRAM) tagjai, és független vizesek 72 főnyi csapata vett részt.
Pénteken gyülekeztünk az esztergomi hajóállomás alatti partszakaszon. Sátraink felállítása után a rögbi klub helyiségeiben látott vendégül bennünket Esztergom vacsorára: babgulyásra és lekváros palacsintára, majd nyugovóra tért a tábor.
Szombaton délelőtt 10 órakor gyülekeztünk az emlékműnél, ahol a BTSSZ nevében Kis János köszöntötte vendégeinket és a túra résztvevőit. A lengyel, majd a magyar himnuszt meghallgatása után méltatta Sobieski János érdemeit, majd vendégeink szóltak a megjelentekhez. Közöttük Dr. Juhász Ágnes, akit nagy örömmel láttunk viszont.
Az emlékműnél a BTSSZ koszorúját Tötösné Gados Zsuzsa helyezte el, majd vendégeink rótták le tiszteletüket Sobieski János emlékműve előtt, végül a szakosztályok és a túrázók tették le virágaikat a szobor talapzatára.
A zárszó után mindenki vízre szállt: irány Dunabogdány. Pontosabban Visegrád dunabogdányi határán a kisoroszi kompnál lévő füves térség, amelyet kedvünkért a GONDŰZŐ Büfé tulajdonosa: Visnyovszky András úr hozatott sátrazásra alkalmas állapotba.
A időjárás, mondhatni, hogy kegyes volt hozzánk: esőt csak éjszaka kaptunk, és bár erős szél fújt a kellemes, nem túl meleg időben senkinek sem okozott gondot a táv teljesítése.
Szombaton este az út során elhasznált kalóriáinkat a GONDŰZŐ-ben pótoltuk, ahol a szokott kínálaton felül, a kedvünkért – mi más? – gulyásleves is várt ránk.
Nyugalmas éjszaka után, vasárnap a sátorbontás, majd a reggeli végeztével mindenki, a jól végzett munka örömével indult hazafelé.
Budapest, 2018. július 12.
Kis János
BTSSZ Vízitúra bizottság
