Természetjáró arcképcsarnok

Czárán Gyula (1847-1906)

-az egyik első magyar turisztikai szakember, útépítő, barlangkutató és szakíró volt, akit „a magyar turizmus atyja” néven is emlegetnek. Az Erdélyi Kárpát Eegyesület tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja.

Örmény eredetű családban született az Arad megyei Seprősőn. Általános iskolai tanulmányait Seprősön végezte. A középiskolát az Aradi Minorita Gimnáziumban kezdte, majd Pozsonyban folytatta. Mérnök szeretett volna lenni, de apja kívánságára jogi tanulmányokat folytatott Budapesten 1865-1867 között, majd Bécsben. Egy súlyos hólyagos himlő és tüdőgyulladása után, második szigorlata előtt kénytelen volt befejezni tanulmányait és 1871-ben hazatért Seprősre, hogy betegeskedő apja helyett gazdálkodjék. A gazdálkodás és a jog kevésbé érdekelte, sokkal inkább kirándulni szeretett. Elmúlt 40 éves, amikor elkezdte el a Selmecbányai Erdészeti és Geológiai Egyetemet. Beutazta Erdélyt, a Magas-Tátrát és több európai országot, mint Olaszország, Németország, Ausztria, a Francia Alpesek. Nemcsak bejárja a hegyeket, de feltárja barlangjait, s leírásokat közöl a Turisták Lapjában, az Erdélyben és a Nagyvárad című lapokban. Hangulatos leírásai mellett útikalauzt ír, a Bihar-hegység feltárására nem sajnál sem időt, sem fáradságot, sem pénzt. 1880-1905 között, tehát 25 éven keresztül minden energiáját a Bihar-hegység kiépítésére, az itteni turistaság fellendítésére fordította. Utakat, hidakat, létrákat készíttetett szinte a hegység minden látnivalójához. Mindezt a saját költségén. Vízeséseket, sziklaalakzatokat, karsztjelenségeket tárt fel. Útjelzéseket, útjelző táblákat helyeztetett el. Egyetlen emberként egy egész testület munkáját végezte el. Turistatársai a „Galbina fejedelme” címmel tüntették ki a nagy alkotót.

Czárán egyik legnagyobb eredménye, hogy számos olyan barlangot fedezett fel, amelyeket nehezen megközelíthetősége miatt sem a nagy elődök, sem pedig sem a helyi lakosok nem ismertek. Egyik kiemelkedő barlangi tevékenysége a Meleg-Szamos vadregényes forrásvidékének feltárása, kiépítése volt, melynek a Szamosbazár nevet adta, benne a 260 méter hosszan végigjárható sziklaalagúttal, az Aragyásza-barlanggal. E csodálatos területeket a Turisták Lapjában ismertette, mely 1905-ben 39 oldalas különlenyomat formájában önállóan is megjelent.

Barlangos szempontból legjelentősebb a Meziádi-barlanggal kapcsolatos tevékenysége. Ugyan nem ő volt az első szakasz felfedezője, ugyanakkor a kutatási munkálatokat közel 3,5 kilométer hosszan folytatta, lépcsőkkel, létrákkal járhatóvá tette, és a cseppkőképződményeket elnevezte. 1902-ben fejezte be a munkát, s az 1903-ban megjelent „Kalauz a Biharfüredi kirándulásokhoz” című könyvében 16 oldalon ismertette a barlangot és adott útmutatót a bejáráshoz.

Nevéhez kötődik többek között a Galbina szurdokának és barlangjainak, a Csodavár pazar szakadékdolinájának és barlangja első részeinek, a menyházi Citramontán-barlangnak feltárása és kiépítése is.

Jelentős szerepe volt a révi Zichy-barlang (most Révi-vizesbarlang) feltárásában. 1903 novemberében az általa végzett robbantások nyomán jutottak be Handl Károllyal a barlang első részeibe. A további feltárásban és kiépítésben személyesen már nem vett részt, de állandóan figyelemmel kísérte és támogatta a munkákat. A barlang 1905. évi megnyitására az Erdély című folyóiratban részletes leírást ad a barlang bejárható részéről, mely 18 oldalas különnyomatban önálló füzetként is megjelent.

A Magyar Természetjáró Szövetség a természetjárás fejlesztése területén végzett kiemelkedő technikai munkáért Czárán Gyula nevéhez fűződő elismerésben részesíti az arra érdemeseket.

Pápa Miklós dr. (1907-1977)

-jogász, turisztikai író.

Budapesten járt egyetemre és 1937-ben szerzett jogi doktorátust. Már ifjúkorában elkezdett érdeklődni a természetjárás és az ahhoz kapcsolódó területek: természetvédelem, műemlékvédelem, helytörténet, néprajz iránt. 1920-as évek végén az MKE titkára.

1925-ben jelent meg első cikke az Ifjúsági Testnevelés című lapban. Több száz cikket publikált folyóiratokban és napilapokban, rendszeres szerzője volt a turista szaklapoknak, a Magyar Turista Életnek, a Természetjárásnak, a Turistának, a Turista Magazinnak. Tíz éven át szerkesztette a Meteor évkönyveket, és szerzője volt a Budai-hegyek útikalauz több kiadásának, mely közül az 1982-es kiadásúnak halála miatt már csak társszerzője lehetett.

Hirdette az erdészek, vadászok és turisták közti barátságot, szorgalmazta a tudományos szervezetek és a természetjáró szervezetek közötti együttműködést. Megalapozta az alföldi természetjárást, az ottani turistautak kialakítását. Harcosan kiállt a Budapest melletti Remete-szurdok védelméért, ami miatt egykori egyesülete a KPVDSZ Vörös Meteor itt helyezte el emléktábláját, és a szurdokon átvezető utat róla nevezték el dr. Pápa Miklós útnak, mely egyben az Országos Kéktúra egyik résztávja. Ezen kívül a Magyar Természetjáró Szövetség könyvtára és a túravezető képzés területén kimagasló tevékenységet végzők kitüntetése is magán viseli dr. Pápa Miklós nevét.

MTSZ Országos Központ


A sorozat eddig megjelent részeit itt olvashatjátok:

6. rész
5.rész
4.rész
3.rész
2.rész
1.rész