Havonta jelentkező sorozatunkban olyan személyeket mutatunk be nektek, akiknek a természetjárásban végzett tevékenysége szót és figyelmet érdemel napjainkban is. Ez alkalommal báró dr. Eötvös Lorándot és Róth Mártont ismerhetitek meg.
Eötvös Loránd dr. báró (1870 - 1950)
Eötvös József író és kultúrpolitikus fia, nagyhírű tudós, az MTA elnöke, egyetemi tanár, művelődési miniszter (1895), a főrendiház tagja, az Eötvös-inga feltalálója, kitűnő hegymászó.
Pesten a piarista gimnáziumba járt. A heidelbergi egyetemen folytatta tanulmányait, s 1870-ben doktorátust szerzett. Közben sokfelé utazott Nyugat-Európában. 1871-től a pesti egyetemen tanított fizikát, majd 1878-tól (Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után) a kísérleti fizikai tanszék vezetője lett. 1891-1892-ben az egyetem rektora, 1899-1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A gravitációs erő térbeli változásának mérésére szolgáló torziós ingájával vált világhírűvé. Érzékenysége alkalmassá teszi arra, hogy a földfelszín alatti viszonyokra következtessünk. A gravitációs és tehetetlen tömeg azonosságát 1909-ben akkora pontossággal (1:200000) állapította meg, hogy azt csak 1986-ban sikerült túlszárnyalni. Az általános relativitáselmélet megalkotásánál Einstein rá hivatkozott. Ismertebb eredménye még a felületi feszültségre vonatkozó Eötvös-törvény. Lóczy Lajossal részt vett a Balaton tudományos kutatásában.
Korának egyik legismertebb hegymászójaként az Alpokban és a Dolomitokban több hegycsúcs első megmászása fűződik a nevéhez. A magas hegyek iránti szeretetét leányaiba - Rolanda és Ilona - is beoltotta, akik első hegymászói voltak a Tofana de Roces és a Grohmanspitze d. falának.
Nagy tekintélyét felhasználva őt választották meg az 1891-ben alakult Magyar Turista Egyesület elnökének, ezt a tisztséget nyolc éven át töltötte be (1891-1899), majd az egyesület tiszteletbeli tagja lett. A Magyar Tanítók Turista Egyesülete tiszteletbeli elnöke.
Emlékét a hegyek között a Cadin Cima Eötvös (2837 m) csúcsa és a a Via Tofana Eötvös őrzi, Dobogókőn a Turista Múzeumként működő első turistaház, és az MTE kőháza valamint a Ság-hegy is.
Róth Márton (1841 -1917)
Késmárkon járt általános iskolába és gimnáziumba, 1860-ban érettségizett. 1865-ben letette a tanári vizsgát és ezután öt évig nevelősködött. 1870-1909 között az iglói gimnázium latin, német és történelem tanára. Szelídlelkű, szerény, puritán ember, az iglói társadalmi élet aktív tagja volt: az iglói evangélikus egyházközösség presbitériumában, alelnöke a középiskolai tanáregyesület szepesi körében, tiszteletbeli tagja a Szepesi Tanítóegyesületben. Nagy része volt a Szepesi Szeretetház megalapításában.
1875-től az MKE vezetőségének, 1878-tól az MKE Évkönyve szerkesztőbizottságának tagja egészen haláláig. Több éven keresztül az MKE Iglói osztályának alelnöke, a Hernád áttörés feltárója, ismertetője. A poprádi Kárpát Múzeum nagyérdemű munkatársa.
1858-ban feljutott egy társával a Fehér-tavi-csúcsra a Karó-tó felől. Neve megmaradt a magas-tátrai Róth Márton-csúcs és a Hernád-áttörés és környékén (Szlovák paradicsom) Róth Márton-gugyor elnevezésében.
Turizmussal foglalkozó cikkei mellett az MKE Évkönyvekben megjelent, említésre méltó írásai:
MTSZ Országos Központ
fotó:wikipédia
A sorozat eddig megjelent részeit itt olvashatjátok: