Sorozatunkban olyan személyeket mutatunk be nektek, akiknek a természetjárásban végzett tevékenysége szót és figyelmet érdemel napjainkban is. Ez alkalommal Petrik Lajost és Hajts Bélát ismerhetitek meg.
Petrik Lajos (1851-1932)
-turista, hegymászó, fényképész, vegyész
A budapesti Felső Ipariskola kémiai technológia tanára és igazgatója, a budapesti Iparművészeti múzeum főgondnoka, királyi tanácsos, több magas kitüntetést kapott. A műegyetemet Grazban végezte el, kerámiai kutatásokkal foglalkozott.
1891. július 28-án Faith Mátyás és Faith István szepesi hegyivezetőkkel elvégezte a Karbunkulus-torony második megmászását - ezt a megmászást akkoriban az elsőnek vélték és Petrik így is írta le a A Karbunkulus-torony első megmászása, (Turisták Lapja 1892. 1. szám) című cikkben. Valójában a Karbunkulus-toronyra elsőként Sieczka Maciej hegyivezető jutott fel már 1880 körül.
Szenvedélyes fényképész volt, cikkeit saját felvételeivel illusztrálta. A Tengerszem-csúcsról és a Krivánról széthúzható, a Lomnici-csúcsról egyszerű panorámaképet készített.
Az MTE tisztségviselője volt: 1893-1894 között az MTE Budapesti Osztály választmányának tagja, 1895-1905 között alelnöke, az MTE választmányának tagja 1896-1910 között. 1895-1909 között a Turisták Lapja egyik szerkesztője.
Több tátrai hágó és völgyátjáró helyét tisztázta, a Sedilko és Suchavoda hágók első átmászója és névadója, a Furkota- és Spara-hágó feltárója.
A hegyekbe többnyire egyedül járt, néha hegyivezetők kíséretében, különösen a stólai Rusznák Andrást kedvelte. Az első tátrai amatőr fényképészek közé tartozott, a Tátra nehezebben elérhető részeit is fényképezte. Neve a tátrai hely nevekben a Közép-orom csoportjában a Petrik-csúcs és Petrik-csorba helynévben maradt meg. A Magas-Tátra mellett bejárta a Déli-Kárpátokat, Retyezátot, Paringot, Fogarasi-havasokat és az Alpokat is.
Hajts Béla (1872-1926)
-tanár, turista, az MKE Iglói Osztályának elnöke
1893-ban lépett tanügyi pályára, s 1894-től az iglói fiúiskola tanítója volt. A Magyarországi Kárpát Egyesület Iglói Osztályának vezetését dr. Róth Márton halála után, 1918-ban vette át, s úgy e szervezet, mint a szepesi turista élet irányítása alatt élte fénykorát.
Igló környéke, a Hernádszoros, a Menedékkő (Lapis Refugii) és a Glac szurdokvölgyek voltak legkedveltebb területei. Igló környékét illetően ő honosította meg a Paradicsom nevet (mai nevén Slovenský raj).
Feltárta a Kiszel szépségeit azáltal, hogy a Kápolnánál, a Meszlény- és Karoliny-vízeséseknél az Iglói Osztály tagjainak közreműködésével előbb fa-, később vaslétrákat és átjárókat készített (ezek a Kassa-Oderbergi – mai neve Bohumín – vasút iglói állomása műhelyében készültek).
A Menedékkőn az osztály vezetése alatt felépült a róla elnevezett – és 1922. szeptember 23-án átadott – Hajts Béla menedékház, s ennek közelében a Posewitz-lugast. Vezetése mellett tárták fel a Porácsi, Kotterbachi, Barát-, Ördög-, Rózsa-, Medvelyuk-barlangokat, s látták el sodronnyal a "Hajts-tölcsér"-t. Írói álneve – igen találóan – Propagátor volt. Mert valóban propagátora volt az ügynek, amelynek egész életét szentelte; minél több hívet szerezni a turistaságnak, s mindenek fölött hőn szeretett Paradicsomának.
Hírlapi cikkei, fényképei, kirándulásai mind-mind ennek a nemes ügynek a szolgálatában álltak, ezt propagálták. Jártában-keltében értékes leletekre lelt – például a barlangok és keltakori teraszépítkezések prehisztorikus maradványaira –, melyeket összegyűjtött, s a Poprádi Múzeum régészeti osztályán helyezett el. S tette mindezt akkor is, amikor az államfordulat után elvesztette tanári állását.
Az MKE Iglói Osztály jegyzője (1898-1917-), az MKE Évkönyve szerkesztőbizottsági tagja (1909-1913), az MKE központi választmányának tagja (-1914-), a vezető- és építőbizottság tagja (-1913-), az MTSz Feltáró és kirándulási bizottság tagja (1917-től). A Karpathenverein tiszteletbeli tagja, a központi választmány, a múzeumi és a szerkesztő bizottság tagja, a Kárpáti Múzeum régészeti osztályának elnöke volt.
MTSZ Országos Központ
A Természetjáró arcképcsarnok eddig megjelent részei itt érhetők el: