Természetjáró arcképcsarnok

- a magyar tájékozódási versenysport aktív résztvevője, szervezője, irányítója közel 60 éven át

1944-ben fiatal cserkésztisztként első lett a túravezetői tanfolyam vizsgagyakorlatán, innen indul a tájékozódási pályafutása. A háború után a Közalkalmazottak Sportegyesületében (KASE) társaival 1947-ben megnyerték a MOM által rendezett országos terepgyakorlatot. Nem sokkal ezután a Magyar Vándorsport Szövetségben közreműködött a tájékozódási terepgyakorlatok versenyszabályzatának kidolgozásában.

Az 1948-ban alakult Magyar Természetbarát Szövetség, szakítva a korábbi turista felfogással, a természetjárást versenysportként kívánta bemutatni. Ennek szellemében rendezték meg novemberben az első terepversenyt, amelynek győztese a Vizkelety László vezette KASE csapat lett.

1950-ben tagja az első országos csapatbajnokságon győztes Budapesti Lokomotív csapatának. Annak a Lokomotívnak, amely az ő kezdeményezésére jött létre 1949. májusában, a MÁV Vasúti Főosztály keretén belül, amelynek titkára, szervezője, motorja volt és amely a versenyzésben 1957-ig a legeredményesebb hazai egyesületnek számított.  Nevéhez fűződik az 1950-től több mint 50 éven keresztül megrendezett Vasutas kupa versenyek elindítása is. A Vasutas kupák versenybíróságának 39 éven át volt elnöke.

1952-ben kezdeményezésére hirdette meg a Lokomotív Turista Szakosztálya az Országos Kéktúra jelvényszerző túramozgalmat, melynek útvonalát 1953-ban az elsők között teljesítette.

A magyar sport aranykorának számító '50-es években a természetjárás is elismert versenysportnak számított, kialakult a minősítési és a versenyrendszer. Az akkori gyalogos, barlang, szikla, sí és csónak szakosított természetjáró versenyek között unikumnak számított a személyéhez köthető természetjáró ötpróba verseny megrendezése 1953-ban, amely éjjeli terepversenyből, terepkerékpározásból, kajakozásból, folyamúszásból és terepfutásból állt.

Az 1956-os forradalmi fellépéséért eltávolították a sportág felső vezetéséből. Az elkövetkező néhány csendesebb évben a Lokóban fiatalokat oktatott és edzett, amelynek eredményeként az ifi csapat 1963-ban bajnokságot nyert. 1971-ben újra országos bajnok lett a Vasutas csapat. Időközben visszatérhetett a sportág vezetésébe, 1962-63-ban a válogatott edzőjeként tevékenykedett. Kitartó munkájának köszönhetően felvették a tájékozódási futást a Testnevelési Főiskola által elismert versenysportjai közé és elindult az edzőképzés is. Szerzője a Tájékozódási futók népszerű sorozatnak, amelyből 9 kötet jelent meg 1971-1984 között.

1988-ban adta át a szakosztály vezetését a fiataloknak, de tovább dolgozott a tájékozódásért, versenyeket rendezett, cikkeket és szakkönyveket irt. Kiváló és folytatásra érdemes munkája a Ki kicsoda a magyar tájékozódási versenysportban című összeállítás. Utolsóként a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség történetét írta meg 2005-ben.

1994-ben kapta meg a sport területén végzett kiemelkedő munkájáért a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. 

- hegy és sziklamászó, evezős, síelő és világjáró

1929-ben Cegléden született. 1952-ben a Magyar Természetbarát Szövetség budapesti titkára.

Szervezte és rendezte a tájékozódási terepgyakorlatokat, amely a mai tájfutás kezdete volt. A tájfutás 1970-ig a Magyar Természetbarát Szövetség keretein belül működött, annak ellenére, hogy 1961-ben megalakult az IOF (International Orienteering Federation: Nemzetközi Tájfutó Szövetség) a magyarok, mint alapító tagok részvételével. Számtalan tájékozódási terepversenynek volt a rendezője 1957-ig.

Az 1956-os forradalomban kiállt az 1948-ban betiltott és feloszlatott Magyar Turista Szövetség újbóli megalakításáért dr. Vízkelety Lászlóval együtt. Ezért örökre eltiltották a sportvezetői munkától, amit öt év után némileg lazítottak, így mint a sziklamászók titkára folytathatta munkáját.

Közben télen-nyáron járta a hazai és a külföldi hegyeket, Magyarországon minden sziklafalat és sziklatornyot megmászott. Miközben számtalanszor felkereste a Tátra, Bulgária és az Alpok szikláit is. 1967-ben élete legnagyobb turista élménye és teljesítménye volt a 7134 m magas Lenin csúcs megmászása a Pamír-hegységben, amelyre nagyon keményen edzette magát. Hat magyar alpinista indult a korábban magyarok által még el nem ért magasságba, de ez csak négyüknek sikerült, közülük is elsőnek Tátrai Rupertnek és Honfi Tivadarnak 1967. augusztus 18-án.

1958-ban a Fenyő illegális turista társaság tagjává avatták, a Himalájai cédrus (Cedrus deodara) nevet kapta. 1992-ben a Fenyő, így Tátrai Rupert is, belépett az 1989-ben újjáalakult Magyar Turista Egyesületbe. Attól kezdve rendszeresen túrázott, lelkesen vállalt túravezetést, vetített képes előadásokat tartott. A Dobogókői Osztály pénztárosa is volt haláláig.

A Természetjáró arcképcsarnok eddig megjelent részei itt érhetők el:

1. rész (Kaán Károly és Gábor Ignác)
2. rész (Dalmady Zoltán és Vigyázó János)
3. rész (Hanák Kolos és dr. Zsitvay Tibor)
4. rész (dr. Balogh Ernő és Dornyai Béla)
5.  rész (Dr. Thirring Gusztás és Dr. Téry Ödön)
6. rész (Jász Géza és Fischer Miklós)
7. rész (Czárán Gyula és Dr. Pápa Miklós)
8. rész (dr. Cholnoky Jenő és dr. Stömpl Gábor)
9. rész (báró dr. Eötvös Loránd és Róth Márton)
10. rész (Petrik Lajos és Hajts Béla)
11. rész (Bucsek Henrik és Guhr Mihály)