Újratöltött szünidő

A nyolcadik, kilencedik és tizedik évfolyamosok különböző okokból választották az iskolájuk által szervezett nyári tábor programjai közül a jelzésfestést. Akadt, aki egyáltalán nem hallott még róla és volt, aki gyakorló természetjáróként tudta mire vállalkozik. De hogyan is kezdődött a budapesti gimnazisták jelzésfestő története?

A Magyar Természetjáró Szövetség 2019-ben is kiírta Jelzésfestés pályázatát, amelyre a civil szervezetek és a versenyszféra szereplői is nevezhettek. Alapvető feltétel minden évben, hogy szakmailag hozzáértő, vizsgázott jelzésfestők közreműködésével történjen meg a turistajelzések megújítása. Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium két ilyen tudással bíró szakemberrel is büszkélkedhet: Ferencz Gábor testnevelő tanár valamint Szabó György, egykori trefortos diák a Magyar Természetjáró Szövetség támogatásával 2018-ban eredményesen elvégezték a képzést.

Az iskola komoly hangsúlyt helyez a tanulók társadalmi felelősségvállalásra történő nevelésére. Mivel a karbantartott turistajelzés a biztonságos túrázás alapfeltétele, így nem is volt kérdés, hogy az edukációs céllal nomád táborokat szervező, példamutatóan aktív turistákból álló tanár és diákközösség részt vegyen ezen a pályázaton. A feltételeknek megfelelt a Trefort Gyakorlóiskola Alapítvány, így nem maradt más, mint a szükséges dokumentumok beadása.

A pályázat előzetes, pozitív elbírálása után következett a festenivaló útvonal kiválasztása. Itt fontos szempont volt, hogy a nyári tábor helyszínéhez megközelíthető távolságban legyen az. A szentendrei HÓD Honismereti Túraegylet területbejárása során derült fény arra, hogy a Tahitótfaluban lévő sárga sáv jelzések jelentősen elhasználódtak, helyenként elkoptak. Időközben alapítványi és szülői segítséggel megtörtént a munkaeszközök beszerzése is, ugyanis a szóban forgó tender utófinanszírozású.

A történet szálai ezen a ponton fonódnak össze, így már tényleg nem sok választ el minket attól a pillanattól, amikor a diákok a kezükbe vehették az ecsetet valamint Gyuri és Gábor tanár úr saját jelzésfestősablon eszközeit. Talán csak a munkavédelmi oktatás néhány perce, amit a projekt reggelén megtartott a tanár úr.

Ő egyben az útjelző vezető szerepét is betöltötte, tehát kijelölte azokat a betonoszlopokat és fákat, amelyekre a jelzések felkerültek. A munkafolyamat második állomása az előkészítése volt, amelyet a felnőttek végeztek biztonsági okokból. Betonoszlopok és vékonyabb élő fák esetében drótkefével, vastagabb fánál hántolás és drótkefés tisztítással került előkészítésre a felület.

A következő részfeladatnál szerepet kaptak a csoportokba rendeződött fiúk és lányok: a kétszer lefestett fehér alapra rákerült a sárga jelzés. Ehhez a folyamathoz legalább hat szorgos kézre volt szükség: valaki a sablont fogta, másvalaki festett a harmadik pedig a tisztítással foglalkozott. 

Elmélyülten, időnként mérnöki pontossággal és festőket megszégyenítő koncentrálással születtek újjá a sárga jelzések egészen a sárga kereszt elágazásáig. A nap záróakkordjaként sor került a régi jelzések elszürkítésére is.

Az odafigyelést igénylő munka mellett jutott némi idő a beszélgetésre is. Így tudtam meg, hogy nemcsak iskolai kereteken belül, hanem a családjaikkal is rendszeresen túráznak. Nem esnek kétségbe, ha eltévednek, mert remekül elboldogulnak a térképolvasással és a tájolóval, alkalomadtán túratervező applikációt is használnak. Ugyanakkor egyáltalán nem hiányzik nekik a wifi az erdőben, sőt! Szerintük nagyon nem menő, ha egy asztaltársaságban valaki előveszi a mobilját és azzal babrál a beszélgetés helyett.

Ha a Szentendrei úttól a Bercsényi utcán át a sárga kereszt elágazásáig vezet utatok, gondoljatok a cikk hét elszánt és lelkes főhősére, akiknek nem pusztán az elszámolható közösségi szolgálat óraszámát jelentette a jelzésfestés. Mert nemcsak a helyszínen átutazó erdészeti munkatárs részéről volt jogos a hálás köszönet.




MTSZ Országos Központ / Jónás Beáta
Fotó: MTSZ