Gondolatok a túraversenyzésről

GONDOLATOK A TÚRAVERSENYZÉSRŐL

Egyesek a teljesítménytúrázásban lelik meg objektív mutatószámra váltható számításukat.
Vannak, akik fényképezőgépük segítségével vélnek az erdők lakóival barátságot kötni, vagy legalábbis élményeiket elraktározni.
Megint mások versenyeznek. Tájékozódási túraversenyeznek.

Köszönettel tartozunk azoknak, akik a fenti természetjárás-típusok mindegyikét tudják ötvözni: a versenypályán a fotózáshoz szükséges sebességgel tudnak végigmenni. A gyors fotós túraversenyzők képei nélkül kevésbé lett volna színes ez a tájékozódási túraversenyzés népszerűsítését célúl tűző honlap.
Mire jó a tájékozódási túraversenyzés? Túrázol, kinn vagy a szabadban, és közben elmédet köszörülöd a feladatokon, és összeméred erődet, gyorsaságodat, tájékozódási képességedet az ellenfelekkel, hiszen az ember természeténél fogva szeret versenyezni és persze szeret(ne) nyerni.

Túrázás közben a turista ösvényekről igazoltan letérve ráakadhatsz olyan csodákra is, amit jelzett útról észre sem vennél, ugyanakkor (ha a szervezők figyelmesek) eljutsz a környék legszebb pontjaira is.
A túraversenyzés arra is jó, hogy a tájékozódási képességedet fejleszd. Az elkövetett hibákat talán nem csak a következő túraversenyen, de egy hagyományos túra közben „éles helyzetben" sem követed el még egyszer.
Mi is az a tájékozódási túraversenyzés? A rendezőktől kapott térkép és menetutasítás, a magaddal hozott tájoló segítségével meg kell találni a térképen bejelölt, vagy a menetutasításban más módon meghatározott ellenőrző pontokat; a megtalálást igazolni kell a versenykartonon. Közben igyekezni kell tartani az időt, a tévesztő bójákat kerülni, eltévedést mellőzni, vagy kiküszöbölni.


A VERSENYPÁLYÁK KATEGÓRIÁI
A pályák nehézségi foka alapján megkülönböztetünk felsőfokú, középfokú és alapfokú pályákat.
Bárki kipróbálhatja magát, a legfiatalabb versenyzők még nem mindig a saját lábukon teszik meg a teljes pályát, 70 év feletti korosztályos kategóriára pedig van igény.

ALAPFOKÚ VERSENY
A „C" kategóriásnak is nevezett verseny rendezőinek kezét szabályok kevésbé kötik, ezért itt nagyon vegyes típusok fordulnak elő. Az ellenőrző pontok megtalálását turista vagy tájfutó térképre berajzolt pálya segíti.

A turista térképes versenyt kiránduló cének is nevezik. A pálya turistatérképen végigjárható, valójában egy könnyű kirándulás, az ellenőrző pontok megtalálását útvonalleírás segíti. Az ellenőrző pontok megtalálásán túl egy kis emlékezőképesség, meg elméleti kérdések döntenek versenyben.

A tájfutó térképen tervezett „C" pálya (emelt vagy kincskereső „C") olyan kezdőknek való, akik már ismerik a tájfutó térképet. Az ellenőrző pontok közvetlenül utak mellett találhatók, könnyű átmenetek, lassabb haladási sebesség jellemzik ezt a pályát. Az ellenőrző pontok szöveges megnevezése található a menetutasításon, egyszerűbb feladatok előfordulhatnak (iránymérés, távmérés, könnyű kötelező útvonal). Ez a kategória ideális a tanításra.

KÖZÉPFOKÚ VERSENY
A „B" kategóriás pályák a gyakorlatban - rendezőtől függően - eltérőek. Elméletben jellemzőik: A pontok nem az utak közvetlen közelében találhatók, de még utakon nagyrészt megközelíthetők, vannak tájékozódási feladatok és az ellenőrző pontok között nehezebb átmenetek. Ez a kategória átmenetet képez a kezdők és a profik versenye között. A tájfutó térkép ismerete nélkülözhetetlen. A Dél-Dunántúlon középiskolások részére bajnokságot is rendeztek, RITÁCS (Regionális Ifjúsági Tájékozódási Csapatbajnokság) néven.

FELSŐFOKÚ VERSENY
Közismert nevén „A" kategória, melyben 1998. óta országos csapatbajnokságot, 2006. óta pedig országos egyéni bajnokságot hirdetnek meg.

Az ellenőrző pontok nem utak mellett találhatók, az átmenetek, útvonalválasztások alapos gondolkodást igényelnek. A tájékozódási tudást segítő feladatok: szerkesztés, iránymérés, irányfésű, távolságmérés, kötelező útvonal, poligon, itiner.


TÁJÉKOZÓDÁS
Térkép, tájoló, terep - minden együtt van egy jó kis tájékozódáshoz, a versenyzés, túrázás legizgalmasabb feladatához.

ÚTVONALVÁLASZTÁS
Két pont között a legrövidebb út az egyenes - állítja a szólásmondás. Az útvonalválasztás a lehetőségek közül a legoptimálisabb kiválasztását jelenti. Az optimális nem egyezik meg a legrövidebbel. Lehetséges, hogy az egyenes iránymenet egy szakadékon vagy egy hegycsúcson vezet keresztül. De érdemes kerülni a sűrű bozótot, vizenyős területet is. Az útvonalak között vannak „biztonságosabb" és „kockázatosabb" megoldások. Esetünkben a kockázatosabb jelző alatt azt kell érteni, hogy könnyebb-e elmenni az elérni szándékozott pont mellett. A biztonságosabb útvonal pedig talán lassabb, hosszabb, de eltévedés nélkül vezet az ellenőrző ponthoz.

VEZETŐ VONALAK, TÁMADÓ PONTOK, FELFOGÓ VONALAK
Legnehezebb jellegtelen, tereptárgyakban „ingerszegény" terepen tájékozódni. Természetesen legkönnyebb úton haladni, de más „vonalas" tereptárgy is biztonságérzetet kelt: patak, metsződés, árok, nyiladék, vezeték. Szintén könnyíti a helyzet, ha nincs vezetővonal, de vannak jól azonosítható tereptárgyak, melyeket fel tudunk „fűzni" a kiválasztott útvonalra, a messze található cél eléréséhez ezeket támadópontként használjuk. Az eltévedés elkerülését segíti, ha előre figyelembe vesszük, hogy abban a nem szerencsés, de bármikor előfordulható esetben, ha túlmegyünk a ponton, miből vesszük észre: utunkat állja egy pata, egy út, más szögből látszik egy nagy csúcs, ilyesmi.

IRÁNYMENET
Ha semmi sem segít, mehetünk egyszerűen irányban, melyhez a tájolás háromlépéses módszerének ismerete elengedhetetlen.

ELTÉVEDÉS
Nem az a helyes hozzáállás, hogy soha ne tévedjünk el, sőt, szerencsés az, akinek már volt szerencséje „kipróbálni". A

- térkép alapján beazonosítani, hol lehetünk,
- visszamenni arra a helyre, ahol még pontosan tudtuk, hol voltunk,
- a térképen megtalált biztos felfogó vonal felé elindulni irányban,
- a legközelebbi lakott települést elérni,
- telefonálni :-)


NÉHÁNY GONDOLAT A TÁJOLÓRÓL
A térképen kívül ez a tájékozódási túraversenyzők másik fontos eszköze.

A TÁJOLÓ
Körbeosztással ellátott,
forgatható szelencében
szabadon feltámasztott mágnestű.
A leggyakrabban használt tájoló típus, a laptájoló részei:
alaplap, szelence, mágnestű.

IRÁNYSZÖG
A tájolóval megmérhetjük bármely vízszintes iránynak a mágneses északi iránnyal bezárt szögét, az irányszöget.

TÁJOLÁS
A térképen történő háromlépéses irányszög-mérést akkor alkalmazzuk, amikor tudjuk, hogy hol vagyunk, be tudjuk ezt azonosítani a térképen és egy a térképen szintén ábrázolt helyre szeretnénk eljutni:
1) A térképre helyezett tájoló alaplap széle a kiinduló ponttól a célpontba mutasson. Ilyen formában a tájoló alaplapjának szélével a kiinduló pontot össze tudjuk kötni a célponttal.
(2) A tájoló szelencéjét - a térképen tartva - elforgatjuk addig, amíg a tájoló alaplapján lévő párhuzamos vonalak és az északi segédnyíl a térképen jelölt északvonalakkal egyező irányba mutatnak. Ekkor rögzítettük a haladási irányt a tájolón.
(3) A tájolót a térképről levéve, kézben vízszintesen tartva a saját tengelyünk körül elfordulunk addig, ameddig a mágnestű a valós északi irányba, vagyis a szelencén lévő észak jelre mutat. (Az iránytű piros fele egybeesik a szelence alján lévő segédnyíl piros felével.) A helyes haladási irányt az alaplapon lévő iránynyíl mutatja.