Hernádszurdok vadvízi túra beszámoló 2011.

Ismét egy nagy múltú vízitúráról szeretnék beszámolni, de ehhez elengedhetetlen, hogy ismertessem röviden a túra előéletét.

Tulajdonképpen 1980-tól vált rendszeressé a túra, de a későbbi, jól bejáratott útvonalon csak 1981-ben került megrendezésre, tehát az idei - attól függően, hogy honnan számítjuk - a 32-edik, vagy a 31-edik lett volna, de ebből kettőt le kell vonjunk, mert 1984-ben és 2006-ban a nagy áradás miatt elmaradt.

Ezen időpontok előtt azért még lehet tudni két kezdeményezésről: Dr. Egri Kiss Tibor és családja 1977 áprilisában megtette a Hernádon a Margitfalva (Margecany) - Kassa távolságot, ezzel az úttal próbálta ki új kenujukat.

Ez adhatta neki az ötletet, hogy a Hernád magyarországi szakaszán is próbát tegyen: 1978 áprilisában Zsujtától három nap alatt levezett öt fő Bőcsig, ami szép teljesítmény. Ezt a túrát ismételték meg 1980-ban, majd a következő évben vált két részre a Hernád-túra, tavasszal a felső szakasz Felsőkékedtől Hernádszurdokig, ősszel pedig Hernádszurdoktól Bőcsig vagy Gesztelyig.

Tehát a Hernád-túrát Dr. Egri Kiss Tibor csillapíthatatlan felfedező kedvének köszönhetjük.
 

Tibor, a hernádzsadányi zúgó fura ura
 

Nem feledkezhetünk meg azonban semmiképpen a boldog emlékezetű Kiss Jenőről sem, aki 1981-től súlyos betegségéig segítette a túravezetést. Lévén ő gönci lakos, rengeteget segített helyi ismertsége és ismeretségei révén a mára már ─ hála Istennek ─ feledésbe merült határvízi engedélyek intézésében.

Egy példa erre az 1986-os rendhagyó túra, amikor Kassától Vizsolyig evezett 36 fő, és Kiss Jenő egy-egy zsák krumplival és egy-egy üveg gönci barackpálinkával elintézte a szlovák és a magyar határőrökkel a vízi határnyitást. A Kassától történő evezést azért nem követte folytatás, mert Kassa szennyvize egy kicsit sok volt a Hernádnak, és a Kassa alatti 10-15 km-en erősen érezhetővé vált: zavaros és fekete lett a Hernád, meg némileg bűzlött is.
 
Már a hetvenes évektől Dr. Egri Kiss Tibor és Kiss Jenő neve elválaszthatatlanná vált az északkelet-magyarországi vízitúráktól. Kiss Jenő sajnálatos megbetegedése után Haraszti Béla 1989-től kapcsolódott be a túra szervezésébe és vezetésébe; ő leginkább a logisztikai feladatokat látja el (adminisztráció, szállítások megszervezése, Tibor akadályoztatása esetén túravezetés is, stb.), de a Nagy Főnök továbbra is Tibor maradt.
 

Kiss Jenő



Haraszti Béla
 

A kezdeti évek felsőkékedi indulását az magyarázza, hogy amíg nem történt meg a rendszerváltás, nagyon nehézkes lett volna az aprólékos, bürokratikus határátlépés miatt a szlovákiai szakasz és a hernádzsadányi (Ždaňa) vízreszállás lebonyolítása. Ezeken a hétvégéken kétszer-háromszor tették meg a résztvevők a Felsőkéked-Hernádszurdok távolságot.
 
Egyszer ugyan 1987-ben volt egy Kislodna (Malá Lodina) - Kassa túra, de az akkori határátlépés szomorú tapasztalatai további várakozásra késztették a szervezőket. A kislodnai indulás 1991-től vált rendszeressé, bár az Európai Unióba történő belépésünkig még akkor is elő-előfordultak akadékoskodások a határon.

Ez lehetett az oka, hogy 2008-ig a második napon még mindig csak Felsőkékedtől indult a túra, mert így megúszhattunk egy határátlépést. Ennek az indulási pontnak egy óriási hátránya volt: igen nehéz, esős időben szinte lehetetlen volt a vízreszállás helyének megközelítése.

A schengen-i egyezményhez történő csatlakozásunk után megkönnyebbülést jelentett a hernádzsadányi indulás, mert a zsadányi zúgó és híd alatt kiválóan megközelíthető és kényelmes behajózást biztosító helyet találtak a szervezők, bár így 10 km-rel megnőtt a napi távolság.

Még egy érdekességet megemlítenék: 2004-ben Nagylodnáról (Veľká Lodina) kellett indítani a túrát, mert Kislodnán horgászverseny volt, és ott az a szokás, hogy a horgászok mellig érő vízhatlan horgász-nadrágban beállnak a derékig érő vízbe (a folyó közepén sem mélyebb), el lehet képzelni, hogy mi van ott egy horgászverseny idején! Így aztán lehetetlen lett volna a vízreszállás, már csak a lincselés veszélye miatt is, és persze nem is állt a résztvevők szándékában a verseny megzavarása.
 

A hernádzsadányi beszállóhely
 

A Kislodna-Kassa szakasz érdekessége abban rejlik, hogy ezen a 26 km-es távolságon a folyó szintkülönbsége 106 méter, minek következtében nagyon felgyorsul a sodrás, így jóval előbb kell reagálni a felmerülő akadályokra, amit a mederben lévő sziklák és nagy kövek jelentenek.

Összehasonlításként: a Hernádzsadány és Hernádszurdok közötti 32 km-en a meder esése 24 méterre csökken, és a Hernádszurdok és Gesztely közötti majd’ 70 km-es távon is csupán 60 méter.

A vízállás az idén nagyon kedvező volt, alig-alig kopogtak a hajók a köveken, de azért követnem kellett volna Haraszti Béla tanácsát, hogy vegyem fel a hullámvédő kötényt, mert bizony az egyes viszonylag későn észlelt akadályok kikerülésekor, ha oldalról érkeztek a nagy hullámok, be-becsaptak a beülőn, a nagyobb zúgóknál ez még elölről is megesett néha, holott az én hajóm magas építésű. Olyan jó meleg volt az idő, hogy ezt a könnyelműséget utólag sem bántam meg, mert jól is esett az időnkénti hűsítés.

Az indulás helye Kislodnán
 

A táj csodálatosan szép a Hernád e szakaszán: mindkét oldalon meredeken felnyúló, vadregényes, erdős, meredek partoldalak között rohan a folyó lefelé. A vasúti pálya állandóan változtatja a partokat, minek következtében igen sok vasúti híd alatt kell áthaladnunk, és a táj harmóniáját csak a gyakori vonatdübörgés tudja valamennyire megzavarni.

Az első helység Nagylodna, ami mellett elhaladunk, majd Sároskőszeg (Kysak) következik, ahol közvetlenül a vízparton egy kellemes kis söröző található, ahol időlegesen gondoskodni lehet a kiszáradás megelőzéséről (fő a prevenció!).
 

A sároskőszegi finom sör étvágygerjesztőnek is szolgált, mert hamarosan egy hangulatos, kellemesen árnyas erdős parton kikötöttünk ebédelni. Amint később kiderült, nagy szükség is volt az energiák pótlására, mert Hernádszentistvánnál (Družstevná) 2003 körül egy keresztgát és vízi erőmű épült, ahol át kell emelni.

Ezen a helyen ezt megelőzően 2-3 és 4-5 méteres zúgók voltak óriási sziklatömbök között, ahol a legtöbbször ugyancsak át kellett emelni. Én abban a szerencsés helyzetben voltam 2001-ben és 2002-ben (mikor az idei évet megelőzően utoljára jártam arra), hogy az első évben a magas vízállás miatt alig lehetett ezt a helyet észlelni, és 2002-ben is, bár a víz magassága nem volt olyan kedvező, mint az előző évben, de át lehetett vergődnünk a sziklák között.

Most a kiszállásnál nem is volt különösebb probléma, de a másik oldali vízreszállás rémálomszerű volt. Valószínűleg a nagy árvíz után átrendezték a partot, így egyrészt 30 méterrel tovább kellett a hajókkal cipekedni, másrészt nagyon magas, meredek, laza, még nem összeállt sóderos partról kellett vízre szállni, miközben az ökölnyi kődarabok állandóan megindultak az ember talpa alatt azzal a veszéllyel, hogy most fogok akaratlanul megmerülni a Hernádban. 
 

Kiszállás az átemeléshez…
 

 
és a keresztgát…



 
és a vízre szállás előtt (sajnos nem látszik a part meredeksége)
 

Az átemelés után hamarosan el is értük aznapi úti célunkat, Hernádtihanyt (Tahanovce), ami Kassa egyik elővárosa és kedvelt kiránduló célpontja.
 

 
 
Érkezés a célba
 

Ez a szakasz enyhe vadvízi jellege miatt mindig megszedi „áldozatait”, az idén is volt 3 borulás (volt már 6 is), de személyi sérülés szerencsére nem volt és a hajók is épen maradtak. A hajók felrakása után azután megindulhattunk táborhelyünkre, Hernádszurdokra.

Rakodás Hernádtihanyban
 

A hernádszurdoki táborhelyünk előzetes egyeztetés után és némi térítés ellenében a 10-20 méterrel a keresztgát feletti gátőrház udvarán volt. A gátőr és felesége rendkívül szívélyes és segítőkész.

A keresztgát; a 2001-es magas víznél sikerült lejönnöm rajta
 

„Főnöki” megbeszélés…
 

 
és a táborhely
 

A vasárnapi indulás Zsadányba már gördülékenyebben ment, mint előző nap, hiszen a hajók javarésze fennmaradhatott az utánfutókon és néhány kocsi tetején, mert a rendelkezésre álló kisbuszokba nem fért be minden résztvevő. Változatlanul ragyogó időben indultunk el a Hernádon 7-8 km-re a határtól.
 

Indulás Zsadányból
 

A Hernádnak ezen a szakaszán egészen más nehézségek adódnak, mint Kassa felett. Igaz ugyan, hogy az áramlás sebessége lényegesen lelassul, de többek közt ez is lehet az egyik oka, hogy nagyon gyakoriak az alattomos faakadályok, amelyek időben történő kikerüléséhez és a helyes útvonal felfedezéséhez már bizony megfelelő gyakorlat és jó szem szükséges.

Annak ellenére, hogy a gyakorlottabbaknak nem adódott különleges akadály, mégis volt 3 borulás ezen a részen is. A sors iróniája, hogy a csapat vízi-mentője is egy izgalmas videofelvétel készítése közben került igazán izgalmas helyzetbe, úgy borult, hogy a lapátja elveszett és a kajakja is kilukadt.

A videokamera sorsáról nincs értesülésem, de elképzeléseim vannak róla. Az alábbi archív képek talán nyújtanak némi benyomást arról, hogyan is néz(het) ki a Hernád ezen a részen, bár a Hernádszurdok alatti szakaszon is, egészen Gesztelyig előfordulhatnak trükkös faakadályok.
        

A „fás” Hernád
 

Miután a határszakaszt elhagytuk, Abaújvár alatt egy kavicspadon nagyon kellemes, fürdésekkel tarkított ebédszünetet tartottunk, már igazi kánikulában.
 

Ebédszünet
 

A három borulás egyike a hidasnémeti közúti hídnál történt. Itt általában a jobboldali hídnyíláson szoktunk lemenni, mert a másik alatt a régi híd maradványai okozhatnak galibát, de ezúttal a jobb hídnyílást teljesen lezárta egy keresztbedőlt fa és az azon fennakadt uszadék, tehát arra kényszerültünk, hogy közvetlenül a pillér mellett kíséreljük meg az áthaladást. Ezt még az a tény is megnehezítette, hogy egy keresztirányú erős áramlás mindenképpen azon mesterkedett, hogy a pillérre szorítsa az embert. Nos, ez a hely fogott ki egy hajón.
 

A hidasnémeti híd (nem most!)
 

Az említett kisebb balesetek ellenére a túra mezőnye szerencsésen megérkezett Hernádszurdokra, ahol a lázas be- és felpakolás után ki-ki elindult hazafelé. Az időjárással igen nagy szerencsénk volt, ugyanis pénteken egy óriási felhőszakadás után érkeztünk a tetthelyre, majd szombaton és vasárnap délutánig (amikor a korábban érkezők már útra készen voltak) ragyogó nyári idő volt, akkor jött egy kisebb eső, de Miskolc előtt ismét egy brutális felhőszakadásba szaladtunk bele, ami Gyöngyösig ki is tartott.    
          

      

Érkezés Szurdokra





Így érkeztünk a túra kezdetére

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy egy kiválóan szervezett és vezetett, rendkívül jól sikerült túrán vehettünk részt, amiért ezúton is köszönet minden a lebonyolításban közreműködőnek. Külön köszönet illeti Dr. Egri Kiss Tibort, aki szorgos munkával előbányászta a túra történetét illető, számomra szükséges adatokat és rendelkezésemre bocsátotta az archív felvételeket.

Köszönet illeti Juhász Dénes druszámat is az idei szép felvételekért. Remélem ezzel a tudósítással sikerült sokak érdeklődését felkelteni a Hernád iránt.

Lajosmizse, 2011. július 14.   Archív fotók: Dr. Egri Kiss Tibor
Dr. Garay Dénes     Idei felvételek: Juhász Dénes