150 éve született Kaán Károly

Kaan Károly ügyvéd fia a középiskoláit szülővárosában végezte, 1885–1889 között a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia hallgatója volt, erdészoklevelét 1890-ben szerezte meg. 1889-ben a besztercebányai erdőigazgatáshoz osztották be, ahol 1892-től erdészjelöltként, 1895-től erdészként dolgozott. 1898-ban állami ösztöndíjjal a karlsruhei műszaki főiskolán, valamint a badeni fekete-erdei erdőgazdaságban folytatott tanulmányokat. Ezt követően hosszabb tanulmányutat tett Ausztriában, Bukovinában, Galíciában és Dél-Németországban. 1901-ben főerdészi, 1907-ben erdőmesteri kinevezést kapott. 1908-ban áthelyezték a földművelésügyi minisztérium kincstári erdőket felügyelő főosztályára. 1912-től mint főerdőtanácsos a kincstári erdők gazdasági és igazgatási ügyeiért felelős osztály munkáját vezette. 1914-től természetvédelmi kormánybiztos volt, 1916-ban pedig a kincstári erdők főosztályának vezetője lett. 1918-ban a Károlyi-kormányban az erdőigazgatás országos vezetőjévé nevezték ki, s pozícióját a Tanácsköztársaság iején is megtartotta. 1919-ben az erdő- és faügyek kormánybiztosa lett 1924-ig helyettes államtitkári, 1924–1925-ben címzetes államtitkári címmel. 1925-ben nyugdíjba vonult, s hátralévő éveit a természetvédelemnek szentelte. 1938-tól haláláig az Országos Természetvédelmi Tanács elnökeként tevékenykedett.

Az országos erdőgazdálkodás erős kezű szakembere volt, sokat tett az erdei termékek gazdasági haszonvételének racionalizálásáért, emellett újjászervezte az állami erdőigazgatás rendszerét. A fakitermelő vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésére sürgette az állami beavatkozást. Miután Magyarország erdőterületeinek 84%-át 1920-ban a trianoni szerződéssel elveszítette, és faínség veszélyeztette az országot, Kaán figyelmét, kezdeményezőkészségét és szakértelmét az Alföld átfogó fásítási terveinek szentelte. Fáradozásainak köszönhetően 1923-ban született meg az Alföld-fásítási törvény (1923. évi XIX. tc.), s a törvényben foglaltak alapján megindultak a munkálatok. Noha a terv végül csak részlegesen valósult meg, az alföldi erdő- és fás területek számottevően gyarapodtak. Kaán ezen túl egyik előharcosa volt a modern szemléletű természetvédelemnek, erőfeszítéseinek köszönhetően született meg 1935-ben az erdőkről és természetvédelemről szóló törvény (1935. évi IV. tc.), amely elrendelte a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint a természeti értékek védelmében lehetővé tette a kármegelőző állami kisajátítást is. Nyugdíjas éveiben gazdaságpolitikai kérdésekkel, erdészet- és gazdaságtörténeti kutatásokkal is foglalkozott.

Tudományos eredményei elismeréseként 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1920–1923 között az Országos Erdészeti Egyesület alelnöki tisztét töltötte be, 1940-től pedig a társaság tiszteleti tagja volt. A finn erdészettudományi társaság már korábban, 1934-ben tiszteleti tagjává választotta, 1938-ban pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának tiszteletbeli doktora lett.



Sírja a Farkasréti temető 6/4-es parcellájában található, emléktáblája volt a nagykanizsai szülőháza falán, jelenleg is van emléktáblája a Szent György-hegyi kulcsosház, a Természetvédelmi Hivatal Költő utca 21. alatti épületének homlokzatán és a Budapest XII. kerületi Szilágyi Erzsébet fasor 10. szám alatti ház falán, amelyben élt és alkotott.


Tiszteletére az Országos Erdészeti Egyesület 1984-ben Kaán Károly-emlékérmet alapított, amellyel az erdőgazdálkodásban és természetvédelemben kiemelkedő munkásságú személyeket jutalmazzák. 1993 óta Kaán Károly Országos Természet- és Környezetismereti Verseny, 2000 óta pedig Országos Kaán Károly Természetismereti Tábor is megrendezésre kerül a versenyen jól szereplő diákok részére.


Az Országos Erdészeti Egyesület 1998. évi nagykanizsai vándorgyűlése alkalmából a Zalaerdő Zrt. szobrot állított a nagy magyar erdészpolitikus tiszteletére. Az idei, a Kaszón tartott 148. vándorgyűlésen megemlékeztek születésének 150. évfordulójáról, majd mellszobrának avatására került sor a Földművelésügyi Minisztérium épületének árkádjai alatt található panteonban.
Ezeken kívül léteznek még köztéri szobrok és közterületek is vannak róla elnevezve.

Turista tevékenysége: a Magyarorszáki Kárpátegyesület Zólyom megyei osztályának titkára volt 1892-ben, a Magyar Turista Szövetség Feltáró és kirándulási bizottsága elnökének választották 1917 és 1918 között, majd a Természetvédelmi bizottság vezetője lett (1939).

   

 

A természetjáró utókor is áldozoott az emlékének, az ő nevét viseli a Budai-hegységben a Nagy-Hárs-hegyen álló Kaán Károly-kilátó, a Szent György-hegyen található Kaán Károly-kulcsosház, valamint a Kaán Károly-forrás a Bükkben és a Kaán-forrás a Visegrádi-hegységben.


Érdekességképpen megemlíthető még a 60-as években épült, a 80-as évekig a Kisalföldi Eerdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tulajdonában volt Kaán Károly motoros vontató hajó is, amely a szigetközi Dunán és mellékágain, valamint a Mosoni-Dunán 2-3, párszáz tonnás uszállyal szállította a faanyagot a különböző feldolgozó helyekre. A még ma is aktív hajó később Kiskörénél, a Sió csatornán és a Dráván is dolgozott.


Főbb művei közül:
A természeti emlékek fenntartása, Budapest 1909.,
A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéséhez, Budapest 1914.,
Erdőgazdaság-politikai kérdések, Budapest 1920.,
A Magyar Alföld. Gazdaságpolilikai tanulmány, Budapest 1927.,
Az Alföld problémája, Pécs 1929.,
Természettvédelem és a természeti emlékek, Budapest 1931.,
Alföldi kérdések. Erdők és vizek az Alföld kérdéseiben, Budapest 1939.

Források: Wikipédia, Országos Erdészeti Egyesület, Kanizsa újgág, Forestpress, Nagykanizsai Városi Könyvtár, Hajóregiszter, Turista Magazin...