A Szent István Turista Vándorlás évfordulója – 1. rész

Hogy ennek mi, késői utódok szintén eleget tegyünk, szó szerint felidézzük a vándorlás kezdetéről a kornak megfelelő hazafias stílusban írt beszámolót, amely Polgárdy Géza MTSZ-ellenőr tollából akkor megjelent. Illusztrációkként Szűcs Gábor, MÁV mérnök (későbbi főtanácsos) korabeli felvételeit is közöljük, aki a vándorlás során a legtöbb túranapot teljesítők, és – nem mellesleg – a szövetség erre az alkalomra meghirdetett fényképpályázata nyerteseinek egyike volt. Halála után az özvegye a túrákon készült fotóit megőrzésre és felhasználásra dr. Vízkelety Lászlónak ajándékozta, amelyeknek a dokumentarista megemlékezés érdekében történt átengedéséért ezúton is köszönetet mondunk a Kéktúrát újraindító Lokós Laci bátyánk családjának.



          Amikor március 20.-án az Írottkői kilátótorony melletti árnyas erdőben a megjelent turisták körülvették a Magyar Turista Szövetség védnök-elnökét és Zsitvay Tibor magas színvonalú beszéde után a vándorbot átadásával útnak indította a Szent István vándorlást, hónapok, sőt majdnem évek óta szakadatlanul tartó előkészítő munka jutott a megvalósulás stádiumába. A Magyar Turista Szövetség 25 éves fennállása óta talán legnagyobb megmozdulása ez a kollektív vándorlás, amelyhez hasonlót még nem jegyeztek fel a turistaság annaleseibe s szeretnénk, ha ez a turista országvándorlás nem múlnék el nyomtalanul. A legmaradandóbb és legszebb élménynek pedig csak azt tudnánk elképzelni a 25 éves Magyar Turista Szövetség és a hetedik évtizedét taposó szervezett magyar turistatársadalom részére, ha az a – sajnos – meglehetős sok tilos terület, amely most a nagy országalapító király emlékére csak kivételesen nyílt meg a turisták részére, ha ezek a turisták számára szigorúan tilos kapuk nem is záródnának be többet, hanem egyszer s mindenkorra nyitva maradnának továbbra is…


          Már szombaton, március 19.-én megérkeztek a fővárosi turisták Jurisics Miklós városába. Lampionos, fáklyás menetben, a levente zenekar pattogó játéka mellett vonult be a meglehetős hosszú Király utcán át a város szívébe a turistasereg. A Hősök kapujánál, a két egymással szemben elhelyezett emléktábla körül találkozott először a főváros turistatársasága a városka lakóival. Itt Zsitvay Tibor, a Szövetség védnök-elnöke rövid beszéd kíséretében megkoszorúzta a hősök emlékét.
          Vasárnap reggel már a kora hajnali órákban útra kelt a turistasereg, hogy a legkülönbözőbb és az Írottkő körüli szebbnél-szebb utakon feljusson a trianoni határpontokhoz. Még alig derengett, s már turistaszegesek zaja verte fel a kisváros csöndjét. Mire a kis városka lakói felkeltek, a turisták már valamennyien a hegyekben rótták az utat Írottkő felé. Két újonc turistát is avatott ez a túra, mert az Alföld két hegyekhez nem szokott gyermeke, két kecskeméti egyetemista ifjú is ott taposta az utat a többi között, s talán csak a módfelett megrakott hatalmas hátizsákjuk sejttette a kezdő turistát…, de bár az Alföld többi városa is követte volna Kecskemét széles látókörű polgármesterének példáját!

          Írottkő… pár éve még minden magyar volt körülötte, s csak a távolból égbetörő Rax meg a Schneeberg havas teteje juttatták eszünkbe Ausztriát. Azután, ha bele nem is törődtünk, de megszoktuk, hogy részben Ausztriára tekintünk le a kilátóból, ezúttal meg már a német birodalom terült el mellettünk…


          Az erős szélnek kitett kilátóról az erdőbe vonultak az ünnepélyes megnyitásra a turisták, valamint a vármegye és Kőszeg város kiküldöttei. Dr. Zsembery Gyula, a Szövetség ügyvezető másodelnöke nyitotta meg keresetlen szavakkal az ünnepélyt, majd Dr. Zsitvay Tibor mondotta el a jelenvoltakra mély benyomást keltő beszédét. Napjainkban valójában csak egy kis részét járhatjuk be az országnak – mondotta többek között –, de minden magyar turista lelkében él az a törhetetlen hit, hogy eljön, és pedig hamarosan eljön az az idő, amikor ezt az országvándorlást messze fent északon, a Magas-Tátrában kezdhetjük meg…


          Azután átadta a vándorbotot, – mellyel a vezetők Dobogókőig fogják vezetni a turistákat – az első vezetőnek, Andráskay-Müller Edének, a Magyarországi Kárpát Egyesület Írottkő Osztálya elnökének, aki gondolatokban gazdag beszédben vette át a botot és útnak indította a társaságot. Az MKE Hörmann-forrási menedékházánál volt az ebédpihenő, azután már csak kőszegen állt meg a társaság, s amikor kigördült a kőszegi pályaudvarról a vonat, meghatottságtól csillogó turistaszemek búcsúztak a kőszegi hegyek alkonyatba vesző tömegétől…




.