A Szent István Turista Vándorlás évfordulója – 2. rész

Hogy ennek mi, késői utódok szintén eleget tegyünk, szó szerint felidézzük a vándorlás kezdetéről a kornak megfelelő hazafias stílusban írt beszámolót, amely Polgárdy Géza MTSZ-ellenőr tollából akkor megjelent. Illusztrációkként Szűcs Gábor, MÁV mérnök (későbbi főtanácsos) korabeli felvételeit is közöljük, aki a vándorlás során a legtöbb túranapot teljesítők, és – nem mellesleg – a szövetség erre az alkalomra meghirdetett fényképpályázata nyerteseinek egyike volt. Halála után az özvegye a túrákon készült fotóit megőrzésre és felhasználásra dr. Vízkelety Lászlónak ajándékozta, amelyeknek a dokumentarista megemlékezés érdekében történt átengedéséért ezúton is köszönetet mondunk a Kéktúrát újraindító Lokós Laci bátyánk családjának.

Az ország két széléről indult, több mint két hónapig tartó vándorlás résztvevői csak a hétvégeken és az ünnepnapokon gyalogoltak. Több településen megemlékezéseken is részt vettek, amelyek közül a jelentősebbekről beszámolók is megjelentek.

Az előző részben emlékeztünk meg a nyugati határszélen lévő Írott-kőről 1938. március 20-án történt ünnepélyes indításról, most pedig olvassuk a következő hétvégén, a keleti határnál történteket.



          Még csütörtökön este megérkeztek Sátoraljaújhelyre a Szent István-túra résztvevői. Dr. Zsitvay Tibor vezetésével érkező pesti turistákat Dr. Tóth Dezső törvényszéki elnök, a MTE Hegyaljai Osztályának elnöke, Dr. Orbán Kálmán polgármester és Dr. Mattyasovszky Kálmán vármegyei főjegyző a helybeli turisták társaságában fogadta. Az est folyamán a társaság közös vacsorán vett részt, amelynek fénypontja Dr. Zsitvay Tibor beszéde volt. Hálás szívvel köszönte meg a szíves fogadtatást és meleg szavakkal emlékezett meg arról, amikor 32 évvel ezelőtt, mint nemes apród a hazatérő Nagy Fejedelmet: Rákóczi Ferencet kísérte Újhelyen keresztül Kassára örök pihenőre. A magyar Felvidék levegője – mondta – visszaidézi a felejthetetlen emléket, amikor a magyarság és tótság testvéri együttérzéssel hódolt a fejedelmi halottnak és vele a hazatérő kuruc hősök porainak. A népek önrendelkezési jogának megcsúfolásával elszakították tőlünk a gyönyörű Felvidékünket, de az újraéledő tavasszal erősbödik hitünk a nemzet élniakarásában. Az igazi magyar önrendelkezés útját járják a Szent István-túra résztvevői és a sokat vérző Sátoraljaújhelybe, útjuk kezdetén turista hittel és magyar szívvel tesznek hitet a magyar feltámadás mellett. A zúgó tapssal fogadott beszéd után Dr. Orbán Kálmán a város közönsége nevében köszöntötte a turistavendégeket. Martos Viktor a MKE nevében üdvözölte a jubiláló MTE Hegyaljai Osztályát.

          Pénteken reggel a túra résztvevői Pusztafaluba utaztak, majd onnan a túra kiinduló pontjára, a trianoni határon fekvő Tolvajhegyre mentek, ahol leventék, gyönyörű népviseletbe öltözött falusiak és a derék pusztafalusi dalárda részvételével lélekbemarkolóan szép ünnepség keretében nyitották meg a Szent István-vándorlás keleti szakaszát.Dr. Zsembery Gyula átadta a remekbe faragott vándorbotot Dr. Zsitvay Tibornak, aki a napsütötte hegyek festői környezetében pompás beszéd kíséretében indította el a vándorlást. A vándorbotot átvevő Dr. Tóth Dezső, a túravezetők nevében tett fogadalmat, hogy a Szent István-vándorlást a magyar és turista névhez méltóan fogják vezetni, majd a társaság a Tolvajhegy szerpentinjén megindult lefelé. Innen a Füzéri várhoz vonultak, ahol Csányi Károly egyetemi rk. tanár tartott a magyar várak fejlődéséről és a Füzéri várról előadást. Onczay László a Károlyi-uradalom jószágkormányzója vezette fel az érdeklődőket a várba, majd az uradalom által engedélyezett és kitűnően vezetett turistaúton folytatta a társaság túráját Füzérkomlósra. Füzéren a római katolikus plébános üdvözölte a túra résztvevőit, míg Nyiri községben a református tiszteletes mondott imát és Isten áldását kérte a vándorlás résztvevőire. Kisbózsván át Pálháza községig a turisták felvonulása valóságos diadalmenet volt, minden községben a hősi emléknél magyar ruhás leányok, ünneplőbe öltözött felnőttek és egyen ruhás leventék fogadták az érkező turistákat, s a községek tót lakossága olyan lelkesedéssel üdvözölte a vándorlás résztvevőit, mint ahogy annak idején Rákóczi zászlói alá sorakozhattak. Mindenütt megkoszorúzták a hősi emlékeket, majd tovább vonultak. Egyik csoportjuk Pálházán szállt meg, míg nagyrészük éjjeli szállásra Sátoraljaújhelyre utazott.





          A vándorlás második napján a túrázók egy része Pálházáról Szeremley Ilona (MTE Debreceni Osztály) vezetésével tekintették meg és megkoszorúzták Kazinczy Ferenc sírját. A többiek Sátoraljaújhelyen várták be a gyaloglókat s valamennyien együtt vettek részt a MTE Hegyaljai Osztályának rendkívüli közgyűlésén, amelyen a megye és a város képviselői is megjelentek. A közgyűlés után a pályaudvaron várták be az érkező pesti gyorsvonatot, amely a vasárnapi túrán résztvevőket hozta. Az érkezők tiszteletére a város díszvacsorát rendezett, amelyen a polgármester és még számosan mások mondtak felköszöntőket.
          Vasárnap – a vándorlás harmadik napján – az istentiszteletek után, két különböző úton oszlottak meg a túra résztvevői. A társaság egyik része Mihály Jenő vezetésével a Magashegyre kapaszkodott fel a Szél József-kilátó érintésével, a másik csoport a Magyar Kálváriát, a 14 megszállott területi város stációit tekintette meg és az Országzászlót koszorúzta meg Dr. Zsembery Gyula vezetésével. A két csoport a Nagynyugugodónál találkozott, majd később a Bonckútnál ebédpihenőt tartott. A gyalogút vasárnapi szakasza Sárospataknál ért véget. A hét köznapjain a helybeliek vitték tovább a Szent István-túra vándorbotját Boldogkőváraljára.



Ugyanekkor a nyugati szakaszt járó turisták március 24-én (csütörtökön) utaztak Kőszegre, ahol részt vettek Kovács Ferenc előadásán. Március 25-én (ünnepnap) Fábián Miklós túravezetővel bejárták a Kőszeg – Ilona-völgy – Acsádi erdő – Ölbő – Sárvár szakaszt, majd este ismét Kovács Ferenc előadását hallgatták meg. Másnap, szombaton, a Sárvár – Herpenyő-hegy – Gércei Nemes-hegy útvonalon jutottak el Káldig. Innen vasárnap Bögöte érintésével a Türjei erdőn keresztül Türjébe mentek, ahol délután felszálltak a Budapestre induló vonatra.

Az évforduló kapcsán felidézzük a kék jelzés létrejöttének történetét, és az azon szervezett országos megmozdulás szervezésének előzményeit is. Igyekszünk majd eloszlatni néhány olyan tévhitet is, amik az 1938-as vándorlás és a Kéktúra kapcsán itt-ott forrásmegjelölés nélkül megjelentek, és amiet ezek alapján a média tovább terjeszt.

Tehát lesz még miről olvasni itt…

Előző rész: a vándorlás elindítása a nyugati határszélen.

Összeállította: Kunos Gábor