Élet a Kéken - AK 6. rész

A Csolt-monostor romjai

Mostani vándorlásunk legkiemelkedőbb látnivalója a Vésztő–Mágor Történelmi Emlékhely, amelyet túránk első napján, a Vidratanya és Vésztő közötti szakaszon kereshetünk fel, mindössze pár száz lépésnyi kitérővel.


A terület a folyószabályzások előtt még a Sebes-Körös ártere volt, amelynek nyomait a löszgyepek, holtágmedrek, nedves rétek, ligeterdők jelenleg is őrzik. Ezeket utunk során sok helyen láthatjuk is. Az emlékhely fő nevezetessége a két egymás mellett álló, mintegy 9-10 méter magas kunhalom, amelyekben régészeti feltárásokat végeztek. Az északi halom belsejében a lépcsőzetesen feltárt, egymás alatti rétegekben meghagyták az újkőkori leletek egy részét a korukat meghatározó rétegek szintjén, így mintegy ötezer év történetét tekinthetjük át egyetlen pillantással.


A déli halom tetején állnak a középkori Csolt nemzetség monostorának feltárt és szépen konzervált alapjai. A monostorról nem maradt fenn sok feljegyzés, a 10–12. században építtethette az ezen a területen nagyobb birtokkal rendelkező Vata-Csolt nemzetség, és a török időkben néptelenedhetett el. Az elhagyott monostor templomának tornyai csak 1786-ban dőltek le. A Wenckheim család építtette a domb belsejébe azt a borospincét, amelyben most a hely történetét bemutató állandó kiállítás látható. Sajnos a pince építése során elbontották a Szent István korában épült kis körtemplom és a későbbi nagy templom egy részének alapjait. A halmokat körülvevő parkosított területen áll Szent László király lovas szobra, illetve a sétányokon megtekinthetjük az Alföldhöz kötődő népi írók és költők mellszobrait is. Az emlékhely kapujától pár lépésnyire egy jól felszerelt pihenőhelyet, játszóteret találunk, s még egy büfé is üzemel itt. A büfé alatti mosdókban zuhanyozási lehetőség is rendelkezésre áll. A kéktúrapecsétet a kapun kívül, a juhászok szállásán kérhetjük el.

A dél-alföldi gátlabirintusról

Összeszámoltam, hogy a Szarvas és Berettyóújfalu közötti 224 kilométeres alföldikéktúra-szakaszon összesen 94 kilométert teszünk meg a Körösök, a Hortobágy-Berettyó, a Berettyó, a holtágak és a tavak gátjain. Nagyon nemszeretem szakaszok ezek, hiszen nyáron, napsütésben kimerítő az árnyékmentes töltéskoronákon való talpalás, de most inkább annak nézzünk utána, hogyan alakultak ki a Dél-Alföldön ezek a bonyolult gátrendszerek.


A Kárpátokból és Erdélyből az Alföldre érkező folyók lelassultak a síkon, kanyargósan haladva rakták le a hegyekből magukkal hozott rengeteg hordalékot. Szélesen szétterülve egy óriási lápi világot hoztak létre az útjuk mentén, ahol a folyamatos vízutánpótlásról a rendszeresen érkező árhullámok gondoskodtak. A 19. század folyamán történt folyószabályzás nemcsak gátak közé kényszerítette a vízfolyásokat, de a vízutánpótlás megszűnésével a lápokat is kiszárította, bár a maradványaik még most is megtalálhatók. A kiszárított területek egy részét művelésbe vonták, itt viszont meg kellett oldani egyrészt a nagyüzemi öntözést, másrészt a belvizek elvezetését, ezért egy csatornarendszer kiépítése vált szükségessé. A mezők között nyílegyenesen futó, sokszor pangó vizű, kákás, nádas csatornákkal szintén sokszor összefutunk az utunk során: kilométereket ballagunk mellettük, avagy átereszeken keresztezzük azokat.


A folyószabályzáskor jelentősen átszabták a vízfolyások irányát is, például a korábban a Nagy-Sárrét vízutánpótlásáról gondoskodó Berettyót jelentősen visszavágta, hogy Szeghalom mellett vezették a Sebes-Körösbe, korábbi medrébe a Hortobágy folyó került. E szakasznak Hortobágy-Berettyó lett a neve. Ennek a gátján túráztunk 40 km-t a Peresi gátőrház és Ecsegfalva között. A régi folyómedrek egy része máig fennmaradt holtágak formájában, ilyen például a Szarvasi-Holt-Körös, melynek Bika-zug nevű hajtűkanyarján mi is átvágtunk. Egy másik hosszú holtág a Holt-Sebes-Körös, amelyet a Vidratanya és Zsadány között követünk tucatnyi kilométeren keresztül: mellette találhatóak a Csolt-monostor romjai is.

A Kis-Sárrét maradványai

A Nagy-Sárréthez hasonlóan a Kis-Sárrét kiszáradását is a folyószabályzás okozta, legépebben fennmaradt darabjai a Biharugra és Körösnagyharsány közötti Sző-rét és az Ugrai-rét. A terület védett, nádasaiban rendszeresen költ a kanalasgém, az üstökösgém és a batla. A Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság itt hozta létra a Bihari Madárvártát, amelynek központja az Alföldi Kéktúra útvonaláról mindössze pár száz lépésnyi letéréssel elérhető. Az itteni turistaszálláson a kéktúrázók jutányos áron kaphatnak szállást, a megfigyelőhelyeken pedig a madárvilággal is megismerkedhetnek.


A Kis-Sárrét egy másik része jelentősen átalakult: itt találhatók a Begécsi- és a Biharugrai-halastavak. A tavak kedvelt pihenőhelyei az ősszel és tavasszal vonuló vadlúd- és récetömegeknek, de a fészkelő madárállomány is jelentős. A tavakat az Alföldi Kéktúra nyomvonala is érinti. Zsadány után érkezünk ki a Begécsi-víztároló gátjára, ahol pihenőhely és madármegfigyelő torony is várja a túrázókat. A halastavak és környezetük (közel 8000 hektár) védett, a láp maradványai pedig fokozottan védett területek. A Biharugrai-halastavak a madárvárta szomszédságában találhatók.

Pecsételőhelyek: Körösladány, Vidratanya, Csolt-monostor, Vésztő vasútállomás, Okány, Zsadány, Geszt, Biharugra, Körösnagyharsány, Körösszakál, Furta, Bakonszeg, Berettyóújfalu. Utunk során sok települést érintünk, és a Furtával már szinte összenőtt Zsáka kivételével mindenhol kell bélyegeznünk.


A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. szeptemberi számában.

Kapcsolódó cikkek:
Bevezető - Élet a Kéken - Alföldi Kéktúra.
Élet a Kéken - AK 1. rész: Szekszárdtól Bajáig.
Élet a Kéken - AK 2. rész: Bajától a Petróczi-iskoláig.
Élet a Kéken - AK 3. rész: A Petróczi-iskolától Mindszentig.
Élet a Kéken - AK 4. rész: Mindszenttől Mezőtúrig.
Élet a Kéken - AK 5. rész: Mezőtúrtól Körösladányig.

Az Élet a Kéken - OKT sorozat tizenkét része.
Az Élet a Kéken - DDK sorozat nyolc része.